Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

 nemzetgyűlés 280. ülése 1924. êvi április hó 17-én, csütörtökön. 463 el azóta, sajnos, semmi sem történt. Pedig súlyos dolgokat mulasztott el a kereskedelemügyi minister ur idevonatkozólag kiadott rendeletében, kihagyta pl. a beregyeztetó hivatalok hatásköre alól a magántisztviselőket, kivonta a közüzemek, az államvasutak és általában az állami üzemek munkásságának kérdését ugy, hogy igen sok dolgozó munkást a munkáltató vagy az állam önkényének, kedvének, akaratának tett ki. Ezen változtatni kell, különösen akkor, ha azt akarja a kormány, hogy ez a törvényjavaslat ne csak írott malaszt legyen, hanem hogy az abban foglalt különböző adóterheket át is lehessen hárítani, jobbanmondva, hogy azokat az adózók meg is birják fizetni. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a dolgozóknak igen nagy a száma és nem lehet lekicsinylőleg nyilatkozni arról, vájjon fontos-e vagy nem fontos, hogy ezektől a törvényjavaslatban kontemplált adó befolyík-e vagy sem. Nem tartom azonban lehetségesnek, hogy a béregyeztető hivatalok pusztán azon az alapon működjenek, amint azt a kereskedelemügyi minister ur elgondolta, ha nincs lefektetve működésükre nézve valami irányelv. Ennek az irányelvnek szerintem meg kell nyilvánulnia abban, hogy maga a törvényhozó testület megállapítja, hogy amikor súlyos terheket rovok ki a dolgozókra, akkor megkövetelem, hogy ezek részére a létminimum ennyi legyen. Meg kell tehát állapítani az élet fentartásához feltétlenül szükséges kereseti összeget, mert ha ez meg van állapítva, akkor a béregyeztető hivatalok működése is könnyebbé válik, akkor van mihez igazodniok, akkor már ismerik azt az irányt és kezük között van az a mérték, amellyel meg kell majd mérniök az eléjük kerülő ügyeknél az igazságot. Hogy a béregyeztető hivatalok működése minél hatásosabb legyen, szükség van az indexrendszeren alapuló fizetés bevezetésére. Én nem tudok megnyugodni, még kevésbbé tudnak a dolgozó százezrek és milliók megnyugodni abban a kijelentésben, hogy a folyton fokozódó terheket majd át fogják hárítani. Ez nem megnyugtató kijelentés. Bizonyos megnyugtatás van azonban abban, ha a törvényhozó testület kimondja, hogy a létminimum megállapításával indexrendszer alapján kell a dolgozókat fizetni. Ebben az esetben eleget tudnak tenni adózási kötelezettségüknek is és maga az állam is megtalálja számitását a törvényjavaslatban foglalt különböző intézkedések tekintetében. Nem akarom hosszabban az időt igénybevenni, de méltóztassanak abban egyetérteni velem, hogy ezek oly fontos, oly mélyreható dolgok, amelyekben kell, hogy a nemzetgyűlés többségének akaratával találkozzam, mert különben elkerülheteilen lesz már a legközelebbi hónapokban, május és június havában az a végtelen sok viszály, amely abból származik, hogy a dolgozóknak nem sikerül átháritaniok a reájuk rótt terheket ; ők pedig ezeket más módon, mint a munka beszüntetésével nem tudják majd áthárítani és igy a bérviszályoknak a bérharcoknak óriási sorozata fog megindulni, amely az egész ország közgazdasági életére fog károsan kihatni. Szerintem a nemzetgyűlésnek olyan bölcs belátásra kell jutnia, hogy szem előtt tartja a javaslatban foglalt intézkedések fontosságát és épen ennek tudatában ezeket a határozati javaslatokat a a nemzetgyűlés többsége el is fogadja. Szabadjon még néhány szót szólanom harmadik határozati javaslatomról is. A kereseti adóról vonatkozólag adtam be határozati javaslatot, amelyben kértem, hogy a létminimum a tényleges viszonyoknak megfelelő módon állapittassék meg. Annak ellenére, hogy a mai napon megjelent erre vonatkozólag a pénzügyminísteri rendelet, amely a létminimumot heti 50.000 koronáról 100.000 koronára és havi 400,000 koronára emeli fel, mégis kénytelen vagyok felszólalni, mert ugy látom, hogy a jelenlegi pénzügyminister ur ugyanolyan nyomdokokon halad, mint hivatali elődje haladt. Káilay volt pénzügyminister ur ugyanis olyan szűkmarkúan szabta meg az adómentes létminimumot, hogy az egyetlen alkalommal még megközelítőleg sem lehetett a tényleges megélhetés alapja. Most pedig, amidőn súlyos terhek elölt állanak a dolgozók*, amidőn a terhek az eddiginél sokkal jobban fognak majd fokozódni, nem történt az ujabb ministeri rendeletben olyan intézkedés, amely közelebb vinné az adómentes létminimumot a tényleges megélhetéshez. Nem igen szeretek külföldi példákra hivathozni, mert sohasem lehet tudni, hogy az a példa, amely külföldön nagyon jó lehet, nálunk jó lesz-e, nem lesz-e alkalmatlan. Ebben a kérdésben azonban legyen szabad az ausztriai példát idehoznom a kereseti adó tárgyában. Ott mégis el tudtak menni annyira, hogy az adómentes létminimum összege hetenkint 253.000 korona. Amikor pedig nálunk súlyos terhek sorozata előtt áll a dolgozó társadalom, az ujabb rendelet értelmében itt maximum 100.000 korona az az összeg, amely adómentes. Mély tisztelettel kérem tehát a nemzetgyűlés tagjait, méltóztassanak ennek tarthatatlanságát belátni és méltóztassanak egyetérteni a határozati javaslatban foglaltakkal. Külön adatokat erre sem kell felsorakoztatnom, mert már elmondtam a keresetre vonatkozó adatokat, és ha a keresetre vonatkozó legújabban megállapított adatokat veszem, a heti 100.000 koronát, a leghatározottabban és a legnagyobb nyomatékkal ki kell jelentenem, hogy még ezen felemelt létminimum szerint is 16 éves leánygyermekek is kereseti adózásra vannak Ítélve. Ezt már igazán nem lehet igazságos megállapításnak és elbírálásnak nevezni, mert amikor a 16 esztendős leány- és fiúgyermekek semmi jogot még nem élveznek, nem lehet őket már ilyen fiatal, zsenge korban is ilyen kötelességteljesitésre kényszeríteni. De van másik fontosabb szempont is. Méltóztassanak elgondolni, hogy egyetlen villamos hetijegynek ára már 35.000 korona és valószínű, hogy nem sokáig fog késlekedni az ujabb tarifaemelés, tehát be fog következni az, ami röviddel ezelőtt még fennállott, hogy egyetlen heti villamosjegy ára megközelíti majd azt a létminimumot, amelyet a pénzügyminister ur adómentesnek nyilvánít. Ez tarthatatlan állapot és ha tovább menni nem lehet, feltétlenül mintául kell venni az osztrák példát : legalább 250 ezer koronának kell lenni annak az összegnek, amely adómentes maradjon, amelyből ne kelljen leadni a városnak, államnak, hanem az maradjon meg a dolgozók élete fentartására és biztosítására, mert még ez sem elegendő. Ma 250 ezer koronából nem lehet megélni, éppen azért be kell látnia a nemzetgyűlésnek azt, hogy ez a határozati javaslat olyan igazságokat foglal magában, amelyek elől elzárkózni nem lehet. Figyelmébe ajánlom még a pénzügyminister urnák azt is, ami szintén benne van a határozati javaslatban, hogy nem igazság az sem, mikor megállapítja az adómentes létminimumot egy bizonyos összegben, azonban, ha a kereset akár egy ezerrel is felülmúlja a létminimumot, akkor az egész kereseti, összegre az adózás tétele levonásba kerül. Szerintem igazságos az eljárás és elbánás akkor, hogyha a létminimum megállapítása minden kereseti összegből levonásba kerül s az ilyen módon megmaradó összeg az, amire az adózás tételei vonatkoznak. Ismételten bátor vagyok figyelmüket felhívni arra, hogy ezek a határozati javaslatok olyan mély és nagy horderejű kérdések és olyan nagy igazságokat foglalnak magukban, hogy szabad remélnem, m