Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-280
 nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. 455 hattak volna. Hogy a munkásság tömegei között is voltak egyes bandák, hogy voltak gonosztevők minden faluban és városban, akik magukhoz ragadták a hatalmat, az más dolog és ez minden uralmi rendszerrel vele jár. Önöknek is voltak ilyen segédcsapataik, a Márffy-, Héjjas- és Piroskaféle bandák és a többiek. (Berki Gyula: Ugyan! Ugyan ! Micsoda beszéd ez !; A munkásrendszernek is voltak ilyen gonosztevői, akik azián olyan reakciót keltettek itt fel, amelynek átkát ma is magjuk. Én ott álltam ezekkel a munkásokkal szemben és tudom, hogy ők védték a tisztességes polgári rendet. Csak egyesek voltak közülük gonoszak, akik minden uralmi rend idején gonoszak lettek volna s akik visszaéltek a kezükbe került fegyverrel. Maga a munkásság becsületes volt. Azt mondhatom, hogy a kommunista őrület második hetétől kezdve úgyszólván ellenforradalmi is volt a munkásság és ha nem lett volna becsületes, könnyen kiirthatott volna mindnyájunkat. Súlyos igazságtalanság tehát, ha magas hivatalos helyről is elhangzik az a kijelentés, hogy disztingválnunk kell Én nem vagyok hivatva itt a munkásosztály védelmére kelni és nincs is szükségük a munkásoknak a védelemre. Egyszerűen csak érzéseimnek adok kifejezést és láthatják tisztelt képviselőtársaim, hogy azok épen olyan józan és nyárspolgár emberek, mint mi s csak az ellen lázadoznak, ami ellen mindenkinek kell lázadozni ebben az országban, — kivéve talán egynéhány mágnást — hogy el van nyomva polgári szabadságunk, hog\ r lesülyesztettek bennünket állati sorba, hogy mindig a hatalomtól kell félnünk és reszketnünk, mert űzőbe vétetnek bennünket, vagy ha meg akarjuk egy gyűlésen meggyőződésünket mondani, azt nem engedik meg. Eddig másért is félnünk kellett ; félnünk kellett azoktól a felelőtlen elemektől, amelyek odatartoztak ennek a hatalmi rendszernek intézményei közé s amelyekkel szemben még az a védelmünk sem volt, hogy utólagosan egy erélyes és biztos büntető eljárás fogja megtorolni azt, amit elkövettek. A legfőbb szükség van arra, hogy ezek a polgári szabadságjogok visszaállíttassanak, hogy végre testté váljék az, ami az államot állammá teszi, hogy minden polgára az államnak egy felkiáltójel legyen, amely azt mondja a hatalomnak is és a hatalom minden kopójának: ne merj hozzám nyúlni ! Amig vissza nem állítjuk a polgári szabadságok teljességét, a teljes egyenlőséget és védettséget a tekintély dolgában is és mindenben, különösen jogi téren, amig nem jutunk oda, ahova Nyugaton már eljutottak, hogy a hatalom csak kiszolgálja a maga polgárait s nem löki őket egyszerűen ide-oda sakkíiguraként : addig ebben az országban nincs boldogulás. Méltóztassanak a külföldet, a művelt Nyugatot megnézni, ott valóban mindenki egyformán tisztelt ur, ott csakugyan ugy van, hogy minden ember szabad s az ó szabadságát csak a másik ember azonos szabadsága korlátozza. Amig mi azt a kasztrendszert, amely itt van, meg nem szüntetjük, — és ezen máskép, mint alkotmányos, demokratikus hatalmi berendezkedéssel, azzal, hogy a nép kezébe adjuk az önrendelkezési jogot, nem változhathatunk — addig itt mindig kasztrendszer lesz, addig itt mindig lesznek páriák, jogtalanok, addig itt mindig az az állapot fog fennállani, hogy bárhova forduljanak a polgárok s akár az adóügyi hatóságokkal, akár az igazságszolgáltatással legyen dolguk, mindenkivel megéreztetik azt a nüanszot, amely társadalmi helyzetét megszabja, addig itt nem várhatunk semmiféle boldogulást. Tisztelt Nemzetgyűlés! Egy államnak atributuma, ismérve az/ hogy megszűnjék benne a gyengének az a szorongó érzése, hogy neki okvetlenül mindig a rövidebbet kell húznia. Magyarország még most is ebben az állapotban leledzik, mert itt a gyengének még mindig éreznie kell, hogy neki okvetlenül a rövidebbet kell húznia Ezen kell változtatnunk, meg kell szüntetnünk ami patriarchális hatalmunkat, mert mindnyájan — önök is és mindenki ebben az országban — elnyomatva tartjuk azokat a rétegeket, amelyekkel szemben idejövünk és azt kezdjük mesélni róluk, hogy micsoda veszedelmesek (Mozgás a jobboldalon.) Természetesen veszedelmes minden elnyomott. Tessék őket a nyomás alól íelszabaditani, tessék mindenkit polgárrá tenni, tessék mindenkinek a jogait biztosítani, tessék a szociális igazságtalanságokat kiegyenlíteni Akkor nem kell félni még a titkos választójogtól sem. Mert ha egy rendben szociális igazság van sa szociálpolitikai igények minden tekintetben kielégíttetnek, akkor létrejön egy rendszer, amely minden ember lelkébe a közérdek érzését csepegteti be. azt az érzést, hogy neki érdeke annak a rendnek a fentartása, s akkor az az ál am meg van mentve, annak az államnak talán még rendőrre sincs SZÜKsége. Az az állam a védett, botdog, amelynek jövendője van, mely életrevaló s amelyben szolidaritás létezik a polgárok között, az állam fenmaradásának szolidaritása, az a vágy, az az érdek, nogy abban mindannyian közreműködjenek. (Zaj a jobboldalon.) Persze itt nevetnek, mert ebben az országban a szépen öltözöttek is külön kasztot kapnak, valamint a rongyosan öltözöttek is, mert teljesen a külsőségek után mennek. Nem értem sok ember rosszhiszeműségét, amellyel azt kérd k, hogy hogyan lehet mindezt valóra váltani, hogyan lehet pl csak a kis Dánia állapotát is elképze.ni. Pedig oda, ahova el tudott jutni Dánia ahol megvan úgyszólván a legteljesebb egyenlőség még a külsőségekben is, mi is el tudunk jutni. De csak szabad nép tud odáig eljutni, mert csak szaba t nép az, amely önmagát beesüli, amely ad a becsületére, ad arra is, hogy a ruházata, a külseje tisztességes és esztétikus legyen, hogy a keze, az arca tiszta legyen, mert egy nem szabad, elnyomott nép, az elnyomott, lelökött, üldözött polgár nem törődik a külsejével sem, az még íizikailag is elzüllik. Ezenkívül kérem vissza határozati javaslatomban ugyancsak az 1914. évi békeállapotnak, tehát a Habsburg-korszaknak igazságszolgáltatási rendjét. Nem kell itt külön megindokolnom azt, hogy miért kérem. Hiszen csakugyan látjuk, hogy nálunk nincs meg az az atmoszféra, amelynek meg kellene lennie s amelyről a miniszterelnök ur is beszélt, azt mondva, hogy csak egészséges atmoszféra lehet az, amelytől azután eredményeket várhatunk. A jelenlegi atmoszférában igazságszolgáltatásunk is megromlott. Láttuk különféle fájdalmas jelenségekből, hogy nálunk csakugj^an nem őrzik azokat a tradíciókat, amelyek régente igazságszolgáltatásunkat jellemezték, amelyét szintén megrontott a politika. Az igazságszolgáltatást ugy lehet a politikától mentesíteni, ha visszaállítjuk az esküdtbirósági rendszert, hogy az esküdtbiróságok Ítélkezzenek politikai ügyekben, a szakbiróságok pedig, amelyek, ugy látszik, nem alkalmasak politikai kérdések eldöntésére, ezektől, ezeknek ódiumától mentessenek fel. Ha az esküdtbíróság rosszul itél, egyszerűen annak tudjuk be, hogy azt az esküdtszék tette; ellenben ha a bíróság keveredik bele a politikába és politikai szempontból ugy ítéi, hogy ez feltűnést kelt, vagy egyébként is az ítélkezése valamiképen megtámadható, oldalazható, ez ártalmára van az igazságszolgáltatásnak. Határozati javaslatomban az is foglaltatik, hogy miután visszaállíttatott a törvényes választójog és visszaállíttattak a polgári szabadságok és a régi igazságszolgáltatás, egy éven belül uj nemzetgyűlés hivassék össze. Èz természetes kívánság. A. magyar kormány ugyanis egy hallatlan bizalmat kér a nemzettől, olyan bizalmat, amelyet kérni 61 s
