Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

4Ö6 'Ä nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-en, csütörtökön. ember elég vakmerő nem lehet. Kéri úgyszólván az egész szuverenitást, valóban diktatúrát kér. Mikor ilyen nagy bizalmat kér egy kormány egy nemzettől, vájjon egy nemzet nem követelhet-e viszont a kormánytól is bizalmat maga iránt? Mit tudjuk, mi fog következni, mit tudjuk, hogy a kormány terve, amelyet most beajánl és lelkesedve dicsér, nem jut-e ugyanazoknak a terveknek sorsára, amelyeket máskor hasonló lelkesedéssel, himnuszok kiséretében dicsért s amelyek mindig bukást jelentettek. Ki tudja, nem Jesz-e szükség arra, hogy a nemzet a maga sorsán változtathasson? Azt hiszem, a legelemibb követelmény az, hogy ha a ministerelnök ur a nemzettől azt a nagy bizalmat kéri, amelynél nagyobbat már nem kérhet, hogy még a pénzügyi felségjogokat is ruházza át, akkor a nemzetnek is megvan az a joga, hogy követelje, hogy bizzék benne a kormány és adjon neki módot arra, hogy igaz akaratát egy tisztességes, becsületes, demokratikus választójog és tiszta választási eljárás alapján kinyilvánítsa a tekintetben, hogy vájjon helybenhagyja-e a kormány politikáját, mert azzal a diktatúrával szemben az igazi felelősségrevonás csak az lehet, ha a nemzetnek megengedik, hogy a kormány politikájáról nyilatkozzék. A ministerelnök ur és a többség mindig arra hivatkozik, hogy az ország többsége velük van. Szerintem tehát annál nagyobb erkölcsi kötelesség ezt bebizonyitani, mert hiszen még veszéllyel sem jár, viszont az alkotmányosság egy posztulátuma az. hogy amikor életbevágó fontos Kérdések merülnek fel, amelyek egyáltalában nem vitettek bele a választási mozgalomba, ezekre nézve meg kell kérdezni a nemzetet. Meg kell kérdezni ezúttal annál is inkább, mert nemcsak hogy vitatható, de magunk részéről fentartjuk azt a jogi álláspontot, hogy ez a nemzetgyűlés, amely oktrojált rendelet alapján ült össze, ilyen nagy horderejű kérdés eldöntésére ne:n alkalmas. A ministerelnök ur az általa megszokott szofizmávai, — mert ennek kezeléséhez ért — kiválasztásával egy kis szempontnak vag}' elszólásnak arra épitve fel egy egész nagy logikai rendszert inléá el a kérdéseket es amikor követeljük, hogy adja vissza a nemzet törvényes választójogát, azt mondja, hogy ez a rendelet az első nemzetgyűlés eL>y bizottságának elaborátuma alapján jött létre. A ministerelnök ur elfeleiti, hogy az első nemzetgyűlésből kiküldött bizottságban annak idején igen sokan a titkos vá asztójog mellett foglaltak állást és most különös naivsagot Kellene feltételeznem a ministerelnök úrról, amik* r azt veti éden, hogy az ő pártjában nyilt kérdés volt az, hogy titko.s lenyen-e a szavazás vagy nem. Ezt elhiszem, de közbejött az, hogy amikor annak idején ezt nyilt kérdésnek hasyta, megakadályozta, nogy a nemzetgyűlés erre vonatkozólag törvényt alkothasson es most már nyíltan hivatkozható a nyilt kérdésre, mert niszen bejött nayy többségben a munkapárt, amely titkos választójogi viszonyban szenved, amelynek öbbsége a titkos választás eilen van, — ezt meg is mondják t. képviselőtársaim, — alig vaunak négyen öten a titkos válasz ójog medett. Ha a kormány komolyan veszi és el akarja velünk hitetni, hogy amikor ezt a szégyenletes kölcsönt felveszi, — amelyet itt könnyen, kis áldozatokkal, talán egjTészt takarékossággal, másrészt a tőkeerőseknek kissé szigorúbb megadóztatásával mindenképen meg tudna szerezni — mondom, ha el akarja velünk hitetni, hogy ő a nemzet érdekében cselekszik és nincsenek a háttérben más szempontok s nem az a cél csupán, amelyet mi itt egyedül látunk, hogy az a hatalmi rendszer amely elvesztette súlyát az országban, magát megmenteni akarja ; ha be akarja bizonyítani, hogy más egyéb kérdések is nincsenek e mögött az egész komplexum mögött, amelyet a kormány most megszavaztat, akkor ezt azzal lehet egyedül bebizonyitani, hogy alkalmat ad a nemzetnek becsületes választás alapján arra hogy a kormány eljárásáról nyilat kőzzék. Ha ezt nem cselekszi meg a kormány, akkor csak megerősödik bennünk a hit, hogy erre a 250 miiliós kölcsönre csak azért volt szükség, hogy hatalmát továbbra is megtartsa és a háttérben más kérdések is settenkednek. Mi, az alkotmány régi birtokállományát kérjük vissza. Visszakérjük az 1920. évi I. te. 1. §-ában már lefektetett választójogot, mert mi nagy sajnálatunkra — amint már kezdetben is megmondottam és azóta is hangsúlyoztam — Bethlen Istvánnak azt az oktrojált rendeletét, amelyet a 10. § nagyon nagy fiíikával való félremagyarázása alapján ránk kényszeritett s annak alapján választatott, törvényesnek el nem ismerhetjük és nem ismerhetünk el semmit törvényesnek, ami abból származik. Nem kérünk semmiféle uj jogot, nem kérünk ujabb fejlődést, csak azt kérjük vissza, amiegyszer már anemzet birtokában volt s amellyel szemben nem lehet arra hivatkozni, hogy először várjuk meg, mig a gazdasági kiépülés megtörténik. Igaz, elismerem, hogy a gazdasági kiépülés előbbre viheti egy ország jogfejlődését, hogy a nemzet és annak polgárai messzebbmenő jogokat kapjanak, talán igen messze terjedőket is, de bizonyos jogokra, bizonyos alkotmányra, amely alkotmány már a fejlődés fokától is nagyon visszamaradt, mindenekelőtt szükség van azért, hogy a gazdasági fejlődés lehetséges legyen. Amely nemzet nincs hatalmilag, jogilag, vagy egészében megszervezve, ha a nemzet azokkal a primitiv attribútumokkal nem bir, mint amilyen a jogegyenlőség és az akarat szabadsága, az nem vállalkozhatik gazdasági feladatok megoldására, abból a nemzetből nem lehet gazdasági értékek alanya sem. Annak alapján, hogj

r mi nem kérünk semmi ujat, hanem csak egyszerűen visszakérjük a nemzet jogait, kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy az ország és annak jövendője érdekében határozati javaslatomat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a baloldalon.] Elnök : Zárszó jogán Pikier Emil képviselő urat illeti meg a szó. (Felkiáltások : Nincs itt !,' A képviselő ur nincs itt, igy a zárszó jogától elesik. Zárszó jogán Nagy Vince képviselő urat illeti a szó. Nagy Vince : Tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. Hebelt Ede |egyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőketJ Ötvenkettő ! Elnök : A Ház tanácskozóképes lévén, kérem Nagy Vince képviselő urat, szíveskedjék beszédét megkezdeni. Nagy Vince : T. Nemzetgyűlés ! Nem volt szándékomban a határozati javaslatommal járó zárszó jogán felszólalni és ilyen címen igénybevenni a t. Nemzetgyűlés szíves figyelmét. Az igen t. ministerelnök ur mai beszédének az én személyemre és beszédemre való vonatkozása azonban mégis arra kényszerit, hogy a zárszó jogával élve megtegyem észrevételeimet a ministerelnök ur beszédének idevonatkozó részére. A ministerelnök ur négy kérdésben foglalkozott az én beszédemmel. Az egyik a Franchet-féle szerződés dolga. En beszédemben arra mutattam rá, hogy a tárgyalás alatt álló javaslatok között fekszik az a Jugoszláviával kötött szerződés, amelynek szövegéből azt látjuk, hogy expressis verbis magáévá tette, jogalapnak, a teljesítések tekintetében kötelezettségi alapnak elfogadta Bethlen István ministerelnök ur kormányzata az 1918. évi november 13-án a Károlyi kormány és Franchet d'Esperay között kötött úgynevezett fegyverszüneti egyezményt, — a címe nem fontos — ha méltóztatnak, nevezzük