Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

 nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. 453 oly súlyos feltételek kikötését, mint amilyeneket itt szabtak ki azért, mert akkor garanciájuk lett volna, hogy a nép akaratán felépülő hatalomnak kormánya kötelezi magát, vagy kér valamit, az egyúttal biztositva van minden időkre. De nekünk nemcsak külpolitikai szempontokból fontos, hogy alkotmányos rendszerünk legyen, hogy a modern fejlődöttségnek megfelelő, a tiszta választásokat, a jó atmoszférákat biztosító választói rendünk legyen, de fontos elsősorban belpolitikai szempontból. Mert ha be!politikailag rendbejöttünk, ez belső gazdasági életünk rendbehozatalát is könynyen jelentheti. Jelentené ma pl., hogy a ministerelnök urnák nemkellettvolnakimennie 250 millióért, e nevetséges semmi kis összegért könyörögnie, és egy semmi kis összegért a magyar életnek, a magyar erkölcsi értékeknek és szellemi értékeknek oly nagy mennyiségét eladnia. Ha itt csakugyan a közbizalomnak örvendő kormányzat van, amilyen csak akkor lehetne, hogyha csakugyan a nép akaratán épülne fel hatalma, akkor eljött volna az óra, hogy a ministerelnök ur egészen másképen konferálja be a nemzetnek azt, mire van szüksége. Mert a nemzet várhatott többféle megoldást, ajánlatot, többféle konferálást a ministerelnöktöl. Attól függött, mi fog történni. Attól függött, hogy a ministerelnök ur azzal jön-e, hogy óriási áldozatokra van szükség és adja meg a nemzet, vagy azt mondja, a nemzetnek, hogy a külföldi kölcsön az egyetlen mentség, és most a ministerelnök ur nem mondhatott mást, mint azt hogy a külföldi kölcsön az egyetlen mentség. Elnök; Kérnem keli a t. képviselő urat, ne méltóztassék megint eltérni a tárgytól. A képviselő ur egy törvényjavaslatot adott be, amelynek öt szakasza van. Ehhez van joga szólani és semmi máshoz. Rupert Rezső': Épen azt fejtegettem, hogy szükség van az általános és egyenlő, titkos, demokratikus választójogi rendre, mert az ilyen renden alapuló és épülő kormányt az, amely "igazán erős és a nemzet érdekében kint és befelé áldásosán tud fellépni, épen ezzel akarom megindokolni javaslatomat, hogy mi a tendenciája. A tendenciája az, hogy oly helyzetbe hozza a kormányt, amelyben a kormány a nemzet áldozatkészségéhez is fordulhat és nemcsak külföldi kölcsönöket vehet igénybe. Mert hogyha most egy demokratikus választójogi renden épülő kormány volna, az eljöhetett volna ide és hivatkozhatott Volna arra, amint máskor is hivatkoztak, hogy nincs más mentség, uraim, adják meg nekem, hozzák meg az áldozatot, és mint máskor, egy históriai pillanatban elhangzott a nemzet igazi képviselői részéről, a nemzet igazi képviseletén épülő kormány felé zúgva, hogv »megadjuk, megadjuk«, épugy ma is, ha a kelló atmoszféra meglett volna, ha kellő bizalomnak örvendő kormány lett volna az ország élén, elhangzott volna, hogy »megadjuk«, és nem kellett volna drága kölcsönért kifelé menni. Akár bevalljuk a külföld felé, akár nem valljuk be, mindnyájan a szivünk mélyén az integritás álláspontján vagyunk. Köztünk különbség lehet, hogy mikép lehet visszaszerezni, ami elveszett. Az egyik talán háború viselésére, a másik békés úton, türelmes varasra gondol, a történelem kereke majd fordul, majd jön alkalom, én azt hiszem, anélkül, hogy a külfölddel szemben bármely magyar kompromittálja magát, mindenki bevallhatja, a ministerelnök úrról sem hiszik, rólam sem hiszik, a harmadikról, a századikról sem hiszik, hogy nem ezen az állásponton vagyunk, vagy hogy meg tudnók állni, ha jó alkalom lesz, hogy akár erővel is a régi országunkat vissza ne foglaljuk. De azt hiszem, mégis a legerősebb integritási politika a békés fejlődés politikája, az, hogy mi itt egy szép, jó gravitációs erővel rendelkező központot, magyar központot tudjunk megalapozni, fentartani és fejleszteni. De ez nem lehet másként, csak akkor, hogyha általános elégedettség van, ha nincs oka senkinek panaszkodnia, ha csakugyan a szabadság rendje van, mindenki a legteljesebb szolidaritással csatlakozik be abba a hatalmi rendszerbe is, amely hivatott az ország sorsát intézni. Ezért nagy szükség volna a széles alapokon nyugvó választási rendre, az általános választói jogra és különösen a tiszta választási eljárásra. Mert mégsem megy az, hisz ha valaki soha nem lett volna hive a titkos választásnak, ha valaki ezt bármikor is veszélyesnek tartotta volna az államra, különösen a mai korszakban, mégis a legelfogultabb reakciónáriusnak is, akinek lelkében azonban van emberi érzés, követelnie kell a titkos választást (Helyeslés half elől. j azok után a gyalázatosságok után, amelyek megtörténtek, mikor a magyar népet birkaként, marhaként hajtották szavazni ide, vagy oda, és kényszeritették arra, hogy szavazzon. (Ellenmondások a jobboldalon. — Gubicza Ferenc : Az nem volt soha !) Akik végigcsináltuk a magunk választását, kétségbeestünk, elszomorodtunk, megundorodtunk, mikor láttuk, hogy embereket birkanyájként kezeltek és hajszoltak meggyőződésük ellenére szavazni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hol ? Nevezze meg ! Én ilyent nem láttam !) T. minister ur, az én kerületemben is az uradalmi cselédséget összefogták, egy táborba hajtották parancsszóval, hogy te pedig ide és ide fogsz szavazni, mert ha nem, fel is ut, alá is ut. De nemcsak a szegény cselédséggel tették meg, hanem a gazdatársadalommal is, mert erdeje nincs a gazdának, erdeje csak az uraságnak van, mert téglagyára nincs a gazdának vagy iparosnak, mészégető kemencéje nincs, ezeket mind egy dominiumból kell beszerezni, mert a faluban élő törpebirtokosoknak, mezőgazdasági munkásnak nincs t unkája, felese, harmadosa, ha az uraságtól nem kap. Akit nem tudtak kordon közé állítva, a gazdasági vezető cselédek kordonja közé állítva bevezetni a szavazóhelyiségbe és ott ellenőrizni, azt a kényszernek, terrornak, fenyegetéseknek, anyagi előnyöknek száz és száz módjával kényszeritették oda, nemcsak az én kerületemben, de mindenütt. (Erdélyi Aladár: Azt ne tessék mondani, mert az én lelkiismeretem nyugodt, én senkit nem terrorizáltam.) Nem tudom, hogy mit csinált, jó hireket magáról nem hallottunk. (Zaj jobbfelől. — Erdélyi Aladár: Nagyon sajnálom, nem arról van szó, hogy hallott-e, hanem hogy mindenütt ugy volt-e.) A legtöbb helyen úgy volt Alig volt kerület, melyben vér nem folyt, az enyémben is folyt, mert lejöttek azok a különítmények, melyekről Gömbös t. képviselőtársam tud beszámolni. (Gömbös Gyula : Én nem tudok beszámolni !) Nem irom ezt a terhére, ez a rendszer, mely nyilt szavazást ismer, önkéntelenül is kisértésbe ejti a hatalom kezelőit, hogy ezzel éljenek. És végre is Gömbös t. képviselőtársam subaltern szerepben vett részt ezekben a választásokban, annak a kormányzati rendszernek a választását vezette, melyet a ministerelnök reprezentál. (Sehandl Károly: Jól vezette, az a fő !) Térjünk oda vissza, ahonnan kiindultam. Nem kell efféle konkrétumokat tisztázni, mert a világon mindenütt igy van ez, (Erdélyi Aladár : Csak az igazságba essünk bele. — Zaj bal felől.) ahol nincs titkos választás. Ott a választási eredmény mindig hamis s a népakarat nem tud megnyilatkozni. (Zaj. — Kiss Menyhért : Pakson az Ébredők választották meg ! — Erdélyi Aladár : Ez legfeljebb annyit jelent, hogy azok is benne voltak !) Csodálom, hogy ma ezeket még mindig bizonyítani kell, hisz köztudomásúak a legsúlyosabb visszaélések, nemcsak amiket ezekkel a szegény emberekkel fenyeXAPLÓ xxm. ti!