Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

452 A nemzetgyűlés 280. illése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. a kormány a rendteremtést, ha a magyar népnek, amelynek élén állott, engedelmeskedett volna a kormány, akkor ezek az állapotok nem következtek volna be. Hiszen ezekre az állapotokra azért volt szükség, mert nem magyar nép akarata szerint kormányzó kormányok, hatalmak ültek a feje fölött, hanem olyanok, akik magukat csak mesterséges eszközökkel tudták és tudják még ma is tartani, akiknek ennélfogva szükségük van nem fair, erőszakos eszközök igénybevételére is. Ezért vagyunk mi — mert nekünk nincs alkotmányos rendünk, polgári szabadságrendünk — még mindig az ellenforradalmi állapotban, (Ugij van ! a szélsőbaloldalon.) abban a forradalmi állapotban, amelyben mesterkélésekkel, kápráztatásokkal, demagógiával, fogásokkal, visszaélésekkel és erőszakoskodásokkal kell a rendet és a hatalmat fentartani. A t. ministerelnök ur, aki itt nagy szofizmával tárta fel, hogy milyen alkotmányos a magyar közjogi helyzet, megfeledkezik egyről, amikor idehaza van : hogy egy biztositék a forradalmak ellen az, ha egy nép szavazással vivhatja meg a forradalmat. (Ugg van! a szélsőbaloldalon.) Ez Angliának az alkotmánya nemcsak ma, hanem sokkal korábbi fejlődési stádiumtól, olyan időtől fogva, amikor Anglia népe kultúrában mindenesetre sokkal hátrább állott, mint amilyen magas fokon áll ma a magyar nép a kultúrában. Anglia is fizetett Lehrgeldet, mert azt mondja a ministerelnök ur, hogy nem lehet sietni, különben nagy Lehrgeldet kell fizetni. Ezt a Lehrgeldet csakugyan mindenképen és mindenkor meg kell fizetni, de ezt sohasem a nemzet fizeti, hanem fizetik az épen hatalmon levők, mert át kell engedniök a helyüket másoknak. Ha azonban átengedték másoknak a helyüket, ez nem jelenti azt, hogy elveszett az az ország, mert épen azt jelenti, hogy ilyen sima átalakulásnál, ha megint uj kezekbe kerül a kormányzat a haladó idők vívmányainak, a történelmi fejlődésnek megfelelően, akkor az az ország hatalmas nagy lendülettel repül előre. Méltóztassanak csak visszagondolni a 48-as átalakulásra. A 48-as átalakulás ellenzői is örökké arra hivatkoztak, hogy milyen szörnyű nagy Lehrgeldet kell majd fizetni. És mi történt ? Csak az történt, hogy azok, akik ellenezték és akik féltették hatalmukat, mandátumukat, elvesztették mandátumukat, más emberek, ujak, reformerek, a nemzet képviseletében a nemzet bizalmából résztvevők jöttek helyükbe, a régi rendi országgyűlés helyébe. De ha visszaforgatunk egy-két lapot a töri éneiműnkben, ez csak azt jelenti, hogy hatalmas lendülettel mozdultunk előre a mi utunkon, holott — ismétlem — az akkori átalakulás ellenzői kétségbe voltak esve, hogy mi fog ebből bekövetkezni. Az efféléből tehát lendülés, előreszökés következik be mindig és a Lehrgeldet senki más nem fizeti meg, csak azok a konzervatív tényezők, amelyeket az idő leráz magáról és amelyek kipottyannak a hatalomból. Ma sem történnék semmi más, mint, hogy Bethlen gróf, az ő kormánya és az ő t. munkapártja egyszerűen kimaradnak a hatalomból. Lerázná őket az idő a maga köpenyegéről, ujak, mások jönnének, akik talán több életerővel, több képességgel, több tudással, több megértéssel és a hazának talán intenzivebb szeretetével vinnék előbbre az ügyeket. Hiszen nevetséges hazaszeretetről beszélni, ha a hazaszeretet nem jelenti azt, hogy az ember szereti a haza polgárságát, népét minden rétegig lemenőleg, még pedig szereti olyképen, hogy aggódik a legalsóbb néprétegek jólétéért is. Jönnének tehát helyettük ilyen igaz hazafiak, akik a fejlődés törvényeit figyelembe vennék, azokat respektálnák és ezek szerint engednék az országot előremenni, nem pedig a jelenlegi rendszerrel, amely teljesen lehetetlenné teszi, hogy kimozduljunk mai szomorú helyzetünkből és hogy rajtunk külföldi kölcsön, vagy bármi más is segíthessen. Bajainknak főforrása volt ez a rendetlen helyzet, ez az alkotmányellenesség, az abszolutizmus, a reakció azért, mert volt egy kormányzatunk, volt felettünk egy hatalom, amelynek nem volt féke, amely tudta magáról, hogy mindent szabad megtennie és amely azután minden különösebb lelkiismereti aggodalom nélkül, hogy ez milyen felelősséggel jár, könnyen választott ilyen és amolyan utakat és megoldásokat. Hiszen, ha egy kormány nem függ a polgárságtól, a polgári akarattól, ha annyira független, mint amennyire a Bethlen-kormány független volt, teljes lehetetlenség, hogy sok emberi hibával rossz útra ne tévedjen. Az az autokrata-rendszer, amely itt már évek óta divik, könnyen ragadtathatta magát arra, hogy most — mert eszembe jutott — csinálok deflációs politikát, azután — mert eszembe jutott — csinálok inflációs politikát, vagy pedig — mert eszembe jutott — a bankoknak valorizálatlan hiteleket adok, megengedem, hogy a magyar közgazdasági élet átalakuljon börzéssé, az ilyen rendszer, az ilyen kormány, amely nem fél, amelynek nem kell félnie a néptől, könnyen téved el ilyen utakra. Azért nagy szükség van arra, hogy a kormány függővé tétessék a néptől, egyfelől a polgárok akaratától, mert ha függővé tétetett, ha arra kell gondolnia éveken át, mig a hatalom egy lustrumon át a kezébe kerül, hogy jön a leszámolás, a választók akarata, egy szavazással elintézett békés forradalom, akkor sokszor meggondolja, mit csinál ; ezért van szükség alkotmányos, demokratikus rendre, amely megfelel ma már a világáramlatnak, amelyet ma már a civilizáció mindenütt elfogadott. Kifelé is, mikor erősebb egy kormány és egy ország? Akkor-e, ha ugy vagyunk, mint ma, hogy egy kormányunk van, egy hatalom van felettünk, amely nincsen kötve, amely a nemzettel szemben megcsinálhat mindent, amit csak akar ? Akkor vagyunk-e erősebbek, vagy ha van kormányunk, amely függ teljességgel a néptől, alkotmányos kormányunk, amely maga nem számit a külföld előtt, de számit az egész nép, az egész alkotmányos rendszer, és azt hiszem, hogy a külföld szempontjából akkor vagyunk jobban, ha alkotmányos kormányunk van, amely a népnek akaratára, az ország akaratára támaszkodik teljesen. Az ily kormánynak van kifelé tekintélye és szava, kint is többet számit, akkor is, hogyha kötelezi magát, akkor is, ha kér valamit, de oly gyökértelen kormánynak, mint a mienk, kimenni a külföldre, ha szóbaáll, ha kér valamit, kész veszedelem, mert jól tudják, hogj' rászorul arra, amit kér, mert odahaza nincs gyökere, és ennélfogva vele oly alkut köthetnek, amilyen nekik tetszik. Ebben az esetben is jobb lett volna, ha a Bethlen-kormány nem mulasztotta volna el azt, hogy magát alkotmányosan kiépítse, magát alkotmányosan alátámassza ; ha előbb ezt teszi és akkor ment volna a világhoz, a szomszédokhoz, egészen bizonyosan több eredményt ért volna el, mert szomszédaink, akikkel való barátságra, mint vívmányra hivatkozik, sokkal nagyobb értékűnek tartanák a barátságot, ha egyúttal a magyar nép barátsága lenne az. Mert sajnos, erről a barátságról szó sem lehet, és viszont a szomszédokkal való jóviszonyt ezért kellett ily drága áron megfizetni. A jóvátétel kérdése, a kölcsön felvételeinek kérdései, azt hiszem, sokkal könnyebben és eredményesebben lehettek volna elintézhetek, ha egy az általános, titkos, egyenlő választási jog demokratikus választási rendszeren felépülő hatalomnak kormánya ment volna ki és fordult volna ebből a célból a külföldhöz. Mert hiszen akkor az a külföld is, a szomszédok is, nem tartották volna szükségesnek az