Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

À nemzeigyûles 280. ülése 1924. pontunk, hogy azt csak ránk kényszerüették, amint erre a becikkelyező törvény szövege is rámutat. Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést Deák Ferenc mondására, hogy amiről egy nemzet önként lemondott, csak azt lehet végleg elveszettnek tekinteni. Most azonban meg utaztunk is érte, hogy ismételten elismerjük ezt a békeszerződést és elismerjük azokért a koronákért, amiket a ministerelnök ur hazahozott. Pedig eleddig még nem lehetett a Trianonra, mint jogforrásra hivatkozni, sőt még a világ lelkiismerete is aggódott kissé ezen. Megértették tiltakozásunkat, sőt ott volt a nyugatmagyarországi konfliktus, amely szintén beleütközött a trianoni szerződésbe és mivel ezt a szerződést erkölcsileg nem lehetett törvénynek tekinteni, a világ lelkiismerete előtt meg is volt a kivétel és a felmentés. Ám önök, amikor ismételten önként elismerik ezt a szerződést, talán nem gondolnak arra, hogy a nemzetnek még számos olyan érdekéről lesz szó a jövőben, amelyeknél jobb lett volna, ha ez az önkéntes elismerés nem történik meg. E lelkiismereti kérdés merlegelését én rábizom a t. többségre, amely e javaslatokat megszavazni akarja. A ministerelnök ur záróbeszédében ezt az igen súlyos lekötést avval igyekezett megmagyarázni, hogy a lehetőség politikáját, reálpolitikai kell csinálni és ezért le kell mondani még az illúziókról is, mert ha ezekről le nem mondanánk, ez becsapása volna a nemzetnek ; nézzünk szemébe mindannak, amivel meg kell küzdeni. Mégis mikor ő hirdeti az illúziók politikájának elvetését, akaratlanul visszatér az illúziók politikájának terére, mikor engem a hadügyi költségvetéssel, szemben tett kifogásaim alkalmával aposztrofált. Én annak idején ezt a kérdést épen azért feszegettem, mert magam is azon az állásponton vagyok hogy legyen vége az illúziók politikájának, hogy mondjuk meg egyszer már a magyar népnek, hogy miről van szó. Azt gondoltam, hogy megmondom, eloszlatom azokat az illúziókat, amelyeket Bethlen és környezete a magyar nép elé kápráztatott, mintha itt a legközelebbi jövőben egy nagy militarista megmozdulásról, nagy háborúról, az integritás visszaszerzéséről volna szó. Elnök : (csenget j : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a házszabályok értelmében kizárólag benyújtott határozati javaslata keretében mozogni. Más térre a házszabályok nem engedik meg, hogy a képviselő ur kitérjen. Személyes megtámadtatas címén szólhat a képviselő ur, ha az elnök megengedi, de most arról van szó, hogy a képviselő ur. aki határozati javaslatot nyújtott be, a zárszó jogán lett felhiva szólásra s igy kizárólag azok közt a keretek közt kell mozognia, amelyek közt benyújtott határozati javaslata mozog. Rupert Rezső : Az elnök ur felfogásával nem szállhatok vitába ... Elnök: Ez egy általános gyakorlat a házszabályok értelmében és nem az én speciális felfogásom. Ez az országgyűlés és a nemzetgyűlés által mindenkor elfogadott általános gyakorlat. Rupert Rezső : Szabad személyes kérdésben szólanom ? Elnök : Amint méltóztatik tudni, a napirend tárgyalására szánt időt valóban a napirend tárgyalására szenteli a Ház. A napirend tárgyalására szánt idő után azonban módjában lesz a képviselő urnák ezt a kérését előterjeszteni. Rupert Rezső : A ház inditványkönyvébe van bejegyezve egy indítvány arra nézve, hogy ez a házszabálymagyarázat nem felel meg a házszabályok intencióinak és a gyakorlatnak sem, mert nagyon természetes, hogy mikor a ministerek záróbeszédet mondanak, az ellenzéknek is módot kell adni, hogy záróbeszédében azokra reflektáljon. De én ismét évi április íió 17-én, csütörtökön. 451 szembenállók az elnöki hatalommal és ennélfogva én engedelmeskedem, mert engedelmeskednem kell. Határozati javaslatom vonatkozik arra, hogy az alkotmányos rend és a polgári szabadságjogok és a régi igazságszolgáltatás állittassék helyre. Nevezetesen állittassék helyre Magyarországnak ezidőszerint egyetlen törvényes választójoga, amely az úgynevezett Friedrich-féle rendeleten alapszik, amely rendeletet a 1920. évi I te. törvényerőre emel. Tehát az 1920. évi I. te. 1. szakaszában irt választójogi törvényről és választási eljárásról van szó. A ministerelnök ur itt többször kifejezést adott annak, hogy elérkezett az idő, sőt szinte a kényszerűség, hogy a nemzet a szanálás útjára lépjen. A gazdasági szanálás kérdései azok, amelyek ezekben a javaslatokban lefektetve vannak. Am nemcsak a ministerelnök ur ismerte el, hanem a külföldi szakértők is, különösen Strakosch szakértő ur, a pénzügyi bizottság jeles tagjai, azonkívül számos felszólaló nemcsak ezen az oldalon, mind elismerték azt, hogy először is a lelkek szanáltassanak. Ám nem képzelhető el a lelkek szanálása, amikor Magyarországon nincs alkotmányos rend. Nem képzelhető el, hogy a lelkek szanálása nélkül, hogy eg}

7 nemzet bizalommal viseltessék jelene és jövendője iránt és hogy egy nemzet áldozatkészséggel segitsen az ő felette álló hatalomnak megmentésében. Azért, aki valóban komoly, hazafias munkát akar végezni, aki valóban egy nemzetet akar megmenteni, annak — ha van benne lelkiismeret — végre rá kell gondolnia arra, hogy a nemzetet magát először a maga erejéből mentse meg, először magának a nemzetnek adja vissza mindazokat az erőket, amelyeket kölcsön kérni nem kell, amelyek ingyen vannak, de amelyek hatalmasabbak, mint azok az erők, amelyeket talán százféle kölcsönnel is kapni lehet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon ) Ez az erő mindenekelőtt az, hogy a magyar népnek, a magyar nemzetnek, a magyar polgárságnak adja vissza a kormány a maga alkotmányos szabadságát, önrendelkezési jogát. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.j Ennek a nemzetnek meg van szállva három része kívülünk, de ugy kell tapasztalnunk, szenvedéseink azt mondják nekünk, hogy meg van szállva a negyedik része is, és ha lehet, nem kevésbé súlyosan, mint a többiek. Hiszen itt évek óta nincs alkotmányos szabadság, nincs polgári szabadság és mindez nem kis részben oka annak, hogy idáig eljutottunk. Mi ebbe a helyzetbe egyenesen azért kerültünk, mert régi szabadságunkat, régi alkotmányunkat az a politikai rendszer, amely ma a külföldhöz fordul segedelemért, amely odament koldulni, tette tönkre és juttatta el egészen idáig az országot. Ez a rendszer okozta mindenekelőtt azt, hogy négy esztendőn keresztül, legkésőbb akkor, mikor Ausztria kimehetett a hatalmas nagyvilág elé, hogy segítséget szerezzen magának, Magyarország nem mehetett ki. nem fordulhatott a külföld segítségéért, oltalmáért. Ha ez a megmentése egy nemzetnek, akkor maga a kormány vallja be utólag, hogy súlyosat vétett, mert egyesegyedül csak az volt az oka, hogy nem fordulhattunk a külföldhöz, mert nem volt "belső alkotmányos rendünk, jogrendünk, hogy nem volt a polgári szabadság itt biztosítva. Minden civilizált ország szeme idetekintett és mert látta, hogy itt a civilizáció törvényei, értékei, vívmányai nem becsültetnek meg, sőt lábbal tiportatnak, velünk szemben ellenszenv keletkezett, amely lehetetlenné tette, hogy kormányunk a külföldön bármely művelt államban is megjelenhessék. Hogy itt különféle különítmények, törvénytelen alakulatok és szervezetek és egy nem alkotmányosan kormányzó kormány voltak felettünk, volt S7. oka annak, hogy ezek az állapotok bekövetkeztek, mert ha a magyar népre rábízta volna