Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
A nemzetgyűlés 275. Ülése 1924. közvéleménye! — Simon János: De igenis tudom; ellenőrzöm.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reisinger Ferenc: Egész nyiltan és becsületesen bevallom, hogy nem csoda és nem titok az, amit önök felém kiabálnak, hogy a közvéleménynek beszélünk, vagy hazabeszélünk. Akármilyen nevet méltóztatnak ennek adni 1 , az teljesen közömbös. A föld kerekségén minden olyan parlamentben, ahol az ellenzék legminimálisabb követelését, kérését sem teljesitik, sem honorálják, kifejlődik az a helyzet, hogy az ellenzék igenis kénytelen a nyilvánosság számára beszélni mindaddig, mig a nyivánosság, a közvélemény segitségével az ilyen hermetice elzárkózó többséget nem tudja arra kényszeríteni, hogy az ellenzék jogos és becsületes kívánságait meghallgassa. (Dénes István: Most már a nyilvánosságot is leszerelték.) Azoknak voltam kénytelen ezt elmondani, akik azt hitték, hogy azzal a kiszó1 ássál, hogy „haza beszél", „az újságnak beszél" valami borzasztó nagy rágalmat, borzasztó nagy kétségbeejtő sértést követnek el ellene. Kijelentem a nemzetgyűlés szine előtt, hogy azok után az eredmények után, amelyeket az ellenzék ebben a nemzetgyűlésben elért, jogosan akár hátra is fordulhatnék az ujságirói karzat felé és oda mondhatnám el a mondanivalóimat, annyira meg vagyok róla győződve, hogy ennél a koríniánynál és ennél a többségi pártnál beszédem soha meghallgatásra találni nem fog. Egy igen megfelelő példával is igazolhatom, hogy a kormány tudatosan csinálja ezt és kényszeríti az ellenzéket arra, hogy kifelé beszéljen. Tegnap volt szerencsém végig hallgatni Puky Endre nemzetgyűlési képviselő ur mindenben tárgyilagos és szakszerű felszólalását. Elismerem, hogy — amióta ez a nemzetgyűlés összeült — a képviselő ur a túloldalon a legkomolyabb és legtárgyilagosabb beszédek egyikét mondotta. De ugyanakkor kénytelen vagyok leszögezni azt is, — és épen azért választottam ki őt — hog'V ime az uralkodó pártnak egyik legkomolyabb és legtárgyilagosabb tagjától, ettől a komoly szakembertől is, amikor főispán korában első ízben kerültem vele szemben, minden különösebb ok és előzmény nélkül azt a kifejezést kellett zsebre vágnom, hogy köszörüli ellenünk a fegyvereit. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy ez a kérdés egyáltalán nem tartozik a tárgyalás alatt levő javaslatokra. Méltóztassék tehát a javaslatokhoz visszatérni. (Hedry Lőrinc: A fegyverkezési tilalom benne van a szanálási javaslatokban! — Derültség. Zaj.) Csendet kérek a Ház mindkét oldalán. Reisinger Ferenc: Mély tisztelettel hajlok meg- az elnöki figyelmeztetés előtt, kénytelen vagyok azonban azt a felfogásomat közölni a nemzetgyűléssel, hogy amikor én a kormánynak és a kormány megbízottadnak, a kormányképviselőnek ténykedéseiről beszélek, akkor igenis nagy mértékben bele vagyuk kapcsolva abba a kérdésbe, amelyet szanálásnak nevezünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem tartom a szanálásra nézve közömbösnek, amint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam sem tartotta, aki pedig nem részesült amiatt elnöki figyelmeztetésben. Ezt nem kifogásolom, csak fényképen állapitom meg. Elnök: Ne méltóztassék ezt a témát tovább folytatni és az elnökkel vitatkozni. (Zaj és közévi április hó 11-én, pénteken. 39 bekiáliások.) Csendet kérek! Dénes képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Reisinger Ferenc: Arról van szó, hogy adjak-e felhatalmazást 20 esztendőre egy kormánynak, amelynek viselt dolgaival nem vagyok megelégedve. Nem hiszem, hogy eltértem volna a tárgytól, mindenesetre vissza akartam térni ebből a mellékutcából, amely kétségtelenül nem főkérdés e komplexusban. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Reisinger Ferenc: A főkérdés az, hogy az országot pénzügyileg teljesen tönkre fogják tenni. Hogy a Bethlen-kormánynak vagy más kormánynak sikerül-e ezt az akciót lefolytatni, az mellékkérdés. (Zaj jobbfelől. — Bessenyey Zénó: Jó volna, ha megbecsülné magát! Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Nem idevaló az ilyen hang! — Bessenyey Zénó: És idevaló, hogy „gerinctelen képviselő?" — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem mondotta!) Elnök: Csendet kérek, Bessenyey képviselő ur! Kénytelen leszek a közbeszólásokkal szemben a házszabályok teljes szigorát alkalmazni. Ne méltóztassanak még azon is vitatkozni, volt-e közbeszólás vagy sem. Ha volt, akármilyen tartalmú is volt az, méltóztassék tudomásul venni, hogy minden közbeszólás a házszabályok szerint tilos. Reisinger Ferenc: A belügyministeriumi jelentésben nem látom a többtermelés fontos kérdésének elintézését. Ez egyik legfontosabb tárca, ahol igen nagy megtakarítást lehetne eszközölni. Ennek a tárcának jelentése azonban a legsemnnfanondóbbak közül való. Olvasom pl,, hogy a főispánok létszáma csökkentetett. Én örülök ennek, tekintet nélkül arra, hogy ez a választókerületek számának csökkentését is maga után fogja vonni, mert el seffn tudok képzelni kerületet főispán nélkül. De hogy mennyivel csökkentették a létszámot, azt a jelentés már nem mondja meg. Tényekkel, számokkal, seholsem dolgozik a jelentés, mely teljesen homályban hagy bennünket a kormány szándékai felől. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van például a kereskedelmi ministerium jelentése, amely szerint a szakosztályok száma 33-ról 22-re apasztatott, megszüntettettek a mértékhitelesítő hivatal, az ipari' főfelügyelőségek és 58 különböző, a háborús és a háborút követő időben felállított központ, bizottság és üzem. Nem tudjuk, vájjon végtelenül fontos dolgok történtek-e e tárca keretében, avagy csak porhintés az egész! Miért nincs itt valamilyen részletezés, hogy mindez mikor, milyen körülmények, között szűnt meg, most szünt-e meg, avagy öt esztendő előtt. A felsorolás oly általános jellegű, hogy azt sem tudjuk meg, hogy mi s^ünt meg, ily körülmények közt nem tudunk hozzászólni az egész kérdéshez, nem tudunk álláspontot foglalni, sem felszólalásban, sem az anélküli szavazásban. Ezek után hogyan kivánhatja a korímány, hogy e vaksötétben elkészitett javaslatot beleszólás nélkül fogadjuk el? Ezt valóban nem tehetjük. Nem vágyunk az önök tapsaira! Ellenkezőleg: ezt a javaslatot körtescélunak, antidemokratikusnak és alkotmányellenesnek tartjuk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Most áttérek a nyugdijasok, ezek özvegyeinek és árváinak ellátási kérdésére, egy vegteje-
