Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. a kormányt azért, hogy ezt a határozatot végre­hajtotta, mert egy olyan határozatért, amely a végrehajtás rendjén a kormány kezében volt ugyan, de amelyet nem maga a kormány hozott meg, amely határozatnak létrejöttében tehát a kormány olyan ártatlan, mint a ma született bárány, — mondom, egy ilyen határozat végrehajtásáért morá­lis lehetetlenség a kormányt felelősségre vonni. Ami pedig a konstrukciónak más szempontból való hasznosságát illeti, az én értesülésem az, hogy ezen államtanács hatáskörének ilyen formában való körülirása állandó kontroverzrákra vezetett egyfelől a kormány, másfelől a parlament, illetőleg az államtanács és az ellenőrök között. Vitássá vált minden egyes kérdésnél, hogy ez vagy az, a kor­mány avagy az államtanács által intézendő-e, és valóban csodálatos, hogy nem fejlődött ki még eb­ből nagyobb ellentét, súlyosabb kontroverzia az államtanács és az ellenőr között, mert minden egyes kérdésben nem a kormány exponálja magát, ha nézeteltérések merülnek fel, akkor az állam­tanács kerül szembe az ellenőrrel, ami minden­esetre sokkal súlyosabb és nehezebben elintézhető konfliktus, mintha a kormány állíttatik oda és a kormány, amennyiben a két tényező nem tud har­móniába jutni, felelősségre vonható és eltávolítható. Ennek dacára, miután látom, hogy ebben a kérdésben egy meglehetősen erős mozgalom volt az ellenzéki padokon, hogy jobban precizirozzuk azt a felelősséget, mellyel a kormány tartozik, hogy jobban precizirozzuk és detailirozzuk annak a bizottságnak a jogkörét és hatáskörét, amely hivatva lesz a kormánynak adandó felhatalmazás körében teendő intézkedéseket ellenőrizni. Én na­gyon szivesen hajlandó vagyok ennek egy részlete­sebb precizirozásához hozzájárulni, természetesen megfelelő szöveget fogok kérni, amelyről ugy tudom, el is készült és ez esetben a kormány szrvesen hozzájárul, hogy egy külön bízottság alakittassék e célra, amely külön bizottság azután az esetben is, ha a Ház nem lenne együtt, vagy feloszlattat­nék, az uj nemzetgyűlés összeüléséig az ellenőrzést gyakorolja. (Helyeslés jobb felől és a középen, ) Ezzel áttérek a harmadik főkérdésre, az ellen­őrzés kérdésére. Itt voltak a legnagyobb differen­ciák a felfogásokban és ez az a fájdalmas pont, amellyel mindenki foglalkozott és ahol tényleg fel­fogásom szerint a kormánynak kötelessége igazolni, hogy máskép, mint ilyen feltételek mellett, nem lehetett kölcsönhöz jutni és a rekonstrukciót keresztülvinni. T. Nemzetgyűlés ! A mi helyzetünk és Ausztria helyzete tekintetében itt is különbségek vannak. Különbségek vannak azért, mert a magyar kölcsönt nem fogják más államok garantálni, ahogy ez Ausztria esetében történt, ami már magában egy lényeges különbség a rekonstrukció szempontjából, de következményekkel jár az ellenőrzés szempont­jából is, mert hiszen ebben az esetben nem konstruál­ható az az úgynevezett garantee comitee, mely a garantáló államokból áll Ausztria esetében, míg nálunk ezt fel fogja váltani és helyébe lép a bizalmi­férfiak rendszere a kölcsönadók részéről De különb­ség van főleg azért, mert a magyar esetben elinté­zést nyert a reparáció kérdése húsz esztendőre, mig Ausztria esetében a reparáció kérdéséről nem volt szó és nem hoztak határozatot. Én csak röviden összefoglalom mégis azt, amit már múltkori beszédemben itt az ellenőrzés álta­lános jellegére nézve mondottam, mert fontosnak tartom, hogy ez az ország előtt megtámadhatat­lanul álljon. A különbség először is az ellenőrzés szempontjából az, hogy nem a reparációs bizott­ság, hanem a Népszövetség gyakorolja az ellen­őrzést, hogy a célja ennek az ellenőrzésnek nem a reparáció biztositása mindenek felett, (Eekhardt Tibor ! Az is !) hanem a rekonstrukciót keresztül­évi április hó 17-én, csütörtökön. 443 vinni, (Eekhardt Tibor : Mind a kettőt ! — Zaj jobb­felől. — Halljak ! Halljuk !) és amire különösen fel­akarom hivni becses figyelmüket, hogy nem célja az és nem az indoka ennek a népszövetségi ellen­őrzésnek, hogj 7 Magyarországnak akár politikai ügyeibe, akár belügyeibe beavatkozzék. (Ulain Ferenc : Majd meglátjuk ! — Derültség jobbfelöl.) A »majd meglátjuk« nekem fog igazat adni. (Ulain Ferenc : Adja Isten !) Vallom, hogy nem ez a célja. Amint tegnap a pénzügyminister ur kifejtette, a Népszövetség és Magyarország érdekei a rekon­strukció művében teljesen szolidárisak, mert mind­kettőnek az érdeke, nekünk anyagi szempontból, nekik morális szempontból, hogy ez a rekon­strukció sikerüljön és ugy vezettessék keresztül, hogy az összes államok és elsősorban Magyaror­szág is, mint érdekelt fél, megelégedve legyen. Tehát a Népszövetség kontrolja, különösen azután, hogy egy amerikai állampolgár bízatott meg ennek gyakorlásával nem azért fog gyakoroltatni, hogy itt politikailag beavatkozzanak a mi ügyeinkbe. Azt hiszi a t. képviselő ur, hogy egy amerikai állampolgár oda adja magát ahhoz,(Zaja balközépen.) hogy itt egyik vagy másik külföldi államnak, akit nem is ismer, akihez semmi sem köti őt, mint eszköz odaadja magát ? Én azt hiszem, hogy ez alábecsülese annak a fair minde-nak, annak a tisz­tességnek helyes gondolkodásnak, amelyet ameri­kai és eg3'általaban angolszász állampolgártól várni lehet. [Elénk helyeslés jobb felől. — Zaj a baloldalon. — Eekhardt Tibor közbeszólj Rátérek kérem, egy­szerre mindent nem lehet elmondani. (Derültség jobb felől. — Zaj.) Hogy ez igy van, bizonyítja maga a jegyzőkönyv, melyben a kontrolőr direkt még egy védelmet is ad a reparációval szemben, mert csak az ő bele­egyezése esetén fog Magyarország reparációt min­den félévben vagy évben fizetni. Ez benne van a jegyzőkönyvben és méltóztassék megnézni Ausztria esetét, ahol igenis, a kontrolőr Ausztriát igen gyakran megvédte olyan túlzott követelésekkel szemben, melyekkei felléptek Ausztria ellen. Ennek a kontrolnak indoka és célja nem a beavatkozás, hanem kvázi a világ előtt való biztositása annak, hogy aki a pénzét Magyarországra helyezi el, (Igaz ! Ugy van ! — jobb felől.) ezt a pénzt nem fogja el­veszíteni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hogy az a rekonstrukciós terv, melyet a Népszövetség ki­dolgozott, sikerrel keresztül fog vitetni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ez a célja és indoka ennek a kontrolnak. (Eckhardt Tibor : Gondnokság ! — Zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Azt mondják, hogy pluszok vannak Magyar­ország esetében Ausztria esetével szemben. Itt, hogy Eekhardt képviselő urnák a kiváncsiságát mindjárt kielégítsem, a katonai kontrolról kell egy pár szót mondanom. A t. képviselő ur már két hónap óta és ahányszor felszólal, avval áll elő, hogy a kormány belement nem tudom niityen titkos megegyezésekbe, egy továbbmenő katonai kontrolba, mint amilyent a trianoni szerződés provideál. (Eekhardt Tibor: Nem igy mondottam !) Ezt azonban a t. képviselő ur itt megmagj^arázni nem tudta. (Felkiáltások a balközépen : Megmagya­rázta !) Azt magyarázta, hogy a katonai kontrol megszűnt és újra éled ama megegyezések tolytán, melyeket kötöttünk. Nem tudom, honnan veszi a t. képviselő ur, hogy a katonai kontrol megszűnt. (Eekhardt Tibor: À ministerelnök ur itt jelentette be a Házban !) Nem ezt jelentettem be. A katonai kontrol nem szűnt meg. (Eckhardt Tibor : A jogosult­sága megszűnt !) Várjunk csak, kérem, hát most már a jogosultságnál vagyunk. (Derültség jobbfelől — Eekhardt Tibor : Igy mondottam mindig !) Tessék nyilatkozatot tenni, hogy a jogosultság szűnt-e meg, vagy a kontrol? (Eekhardt Tibor : A minister­elnök ur bejelentette, hogy a jogosultsága meg-

Next

/
Thumbnails
Contents