Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

442 A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. szövetség közvetítéséi sem ebben a kérdésben. Így áll tehát ez a kérdés. Itt mi, a magyar kormány egyfelől azáltal, hogy kértük bizonyos területeknek, speciel ennek a területnek visszaadását, másfelől elmentünk a legmesszebbmenő határig, ameddig egy egyezkedés terén egyáltalában el lehetett menni, mindent megtettünk, ami ezen a téren a magyar kormány kötelessége volt. Nekünk tehát azt a "szemrehányást tenni, hogy itt könnyelműen feladtuk volna a magyar érdekeket, hogy mi itt bizonyos területnyerési lehetőségeket feladtunk volna, egyszerűen a tények nem ismerésén alapszik. Sok szó esett az első számú politikai jegyzőkönyvről is és az mondatott, hogy ez a jegyzőkönyv sokkal rosszabb a magyar esetben, mint az osztrák esetben, még pedig azért, mert mi a magunk részéről köteleztük magunkat a trianoni szerződés betartására, különösen annak katonai határozmányai betartására, azonkivül benne van egy passzus, amelynek értelmébenmi semmit sem fogunk lenni, ami ezen megállapodások szellemével volna ellentétben, — ami szinten nincs az osztrák jegyzőkönyvben — és hogy mi gazdasági függetlenségünket azáltal, hogy kereskedelmi szerződések kötése tekintetében bizonyos útmutatásokat elfogadunk, érintetlenül fenn nem tartjuk. T. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, ezen különbségek, amelyek nagyon könnyen konstatálhatok a két protokollum összehasonlításából, de nem jelentenek sem nagyobb tehertételt Magyarország számára, sem kisebbet Ausztria számára, mert a két eset különböző volt. Az osztrák szerződésben, illetőleg az osztrák esetben nem azért volt Ausztriával szemben bizalmatlanság, mert ő a trianoni vagy a saint-germaini szerződést nem tartja be, vagy annak katonai határozmányait nem respektálja, hanem bizalmatlanság, volt az Anschluss kérdése miatt. Ebben az esetben tehát a protokollumban az Anschluss kérdése domborittatott ki és nyert elintézést, ami természetesen a magyar jegyzőkönyvből hiányzik. (Eckhardt Tibor : De éppen az a feltűnő, hogy szószerint egyezik a szöveg, és ez a passzus is benne van a magyar jegyzőkönyvben !) Az Anschluss kérdéséről a magyar jegyzőkönyvben semmiféle passzus nem lehet, mert Magyarország tudtommal sehol sem keresett Anschlusst. Amit a képviselő ur gondol, az talán Bajorországra vonatkozik. (Élénk derültség és taps jobb felől.) Mondom, a magyar esetben erről természetszerűleg nincsen szó, és amire a t. képviselő ur alludál, az egészen más dolog és arra vonatkozik, hogy bizonyos kereskedelmi szerződéseket ne köthessünk ugy, hogy közös vámterületet alkossunk más államokkal. Ez azonban nem Anschluss, ez alatt mégis csak mást — valami politikumot — szoktak érteni. (Eckhardt Tibor: Egy szóval sincs az osztrák jegyzőkönyvben! — Zaj a balközépen. — Bessenyey Zénó : Halljuk! Halljuk! Hat ember milyen lármát tud csinálni! — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Ami pedig azokat a gazdasági ajánlásokat illeti, amelyekre oly gyakran hivatkozunk itt, hogy szomszédainkkal kereskedelmi szerződéseket kössünk, ezek nincsenek bent Ausztria esetében a protokollumban ; Ausztria esetében azonban van egy gazdasági jegyzőkönyv, ép ugy, mint a magyar esetben, és ebben a gazdasági jegyzőkönyvben, a gazdasági kommissziónakezekben az ajánlásaiban ép ugy benne van az, hogy Ausztria törekedjék mentőlelőbb kereskedelmi szerződéseket kötni, — hogy igy mennél hamarabb lerakja a szabadforgalom alapjait — mint ahogy benne van a magyar jegyzőkönyvben. E tekintetben tehát tényleg nincs különbség. És most áttérek, t. Nemzetgyűlés, azokra az alkotmányjogi kérdésekre, amelyek itt annyiszor évi április hó 17-én, csütörtökön. szóvá tétettek. Mindenek előtt az u. n. diktatúra kérdésével kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur egy finom nüansszal és megkülönböztetéssel azt mondotta itt, hogy amit én bizonyos szavakkal preciziroztam, az nem diktatúra, hanem államcsíny és az ami a törvényben van, nem államcsíny, hanem diktatúra. (Felkiáltások balfelöl : Nem egészen igy mondta !) Én fölöslegesnek tartom, hogy ezekről a kérdésekről ilyen szójátékokat csináljunk. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) fin azt hiszem, hogy a diktatúra az államcsíny következménye szokott lenni, (Eckhardt Tibor: Nem mindig!) én azt hiszem, hogy amikor valaki államcsínyt követ el, azután szokott a diktatúra következni. (Eckhardt Tibor: Nem feltétlenül! Alkotmányos utón is bekövetkezhetik ! A parlament is felruházhat valakit diktátori hatáskörrel !) Bocsánatot kérek, én ismerem a történelemből a diktatúra számtalan esetét, de olyan diktatúrát és olyan diktátort még nem láttam, akit a parlament minden nap letehet, leszavazhat, elkergethet. (Igaz! Ugy van ! Derültség jobbfelül.) Ismétlem tehát, hogy ez a szavakkal való játék. Legalább, ha én diktátor akarnék lenni, méltóztassék meggyőződve lenni a t. képviselő ur, hogy akkor nem adnék a parlamentnek felhatalmazást arra, hogy engem minden második napon felelősségre vonjon. (Ulain Ferene : Máris diktátor ! — Zaj és felkiáltások jobbfelől : Mi van Bobulával? Elnök csenget.) Igen sok képviselő ur rámutatott arra, hogy az osztrák esetben ez a kérdés másképen volt megoldva, hogy ott egy államtanácsot szerveztek s ezen államtanács bizonyos határozottabb jogkörrel — és határozati joggal is — birt, mint az a szervezet, amelyet mi akarunk itt beállítani. Azt hiszem, e tekintetben egy kis fogalomzavar uralkodik az ellenzék azon képviselőinél, akik ezt a kérdést igy értelmezték. Ausztriában ennek a szervezetnek államtanács a neve, de ez tulajdonképen nem egyéb, mint egy kibővített ministertanács, mint eg}' fiók- vagy mellékkormány, amely bizonyos esetekben önállóan intézkedik, sót a kormánynak úgyszólván bevonása nélkül, mert ebben az u. n. fiók- vagy kibővített ministertanácsban a kormánynak nincs is szavazati joga. Ez az államtanács önállóan intézkedik s intézkedéseit a kormány végrehajtani köteles. Intézkedési jogköre azonban — amint nagyon helyesen emiitette Rassay Károly t. képviselőtársam — csak három kérdésre vonatkozik. Melyek ezek a kérdések ? Az első eset az, amikor olyan intézkedést kell tenni, amelyre nincs provízió azokban a jegyzőkönyvekben, amelyeket Ausztria aláirt és azokban a törvényekben, amelyeket errevonatkozólag később hozott. A második eset az, ha a felhatalmazásán túlmenő, vagy azt megváltoztató intézkedéseket kell a kormánynak tennie, végül a harmadik eset akkor merül fel, amikor a budget-1 tárgyalják a Házban és amikor vita támad afölött, hogy valamely indítvány de facto a költségvetésben foglalt bevételek csökkenését vagy a kiadások olyanfoku emelését jelentené, ami a szanálási programmot lehetetlenné tenné. Ebben a vitás kérdésben a kormány és a parlament között az államtanács dönt. Tehát, t. Nemzetgyűlés, mindenekelőtt megállapítható, hogy ennek az államtanácsnak egy teljesen resztringált hatásköre van. Én azonban azt hiszem, hogy alkotmányjogi szempontból méltán lehet bizonyos aggállyal nézni ezt a konstrukciót. Mert egy kibővített ministertanács, amely önállóan intézkedik, anélkül, hogy a kormány ott még csak szavazati joggal is birna, egyszerűen arra alkalmas, hogy a kormány parlameti felelősségét gyengítse, sőt egészen illuzóriussá tegye. (Gömbös Gyula: Tanácsköztársaság!) Ennek következménye az lehet, hogy ha ez az államtanács valamit elhatároz, akkor a parlament többé nem vonhatja felelősségre