Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

440 À nemzetgyűlés 280. ülése 1924. első határozata kedvezőtlen volt Magyarországra nézve és nem tette lehetővé, hogy hozzájussunk ahhoz a kölcsönhöz, amelyet fel akartunk venni és azt mondja, hogy akkor egy időpont jött, amelyben a nagyentente államok a magyar kormányt kvázi utasították, hogy most már a kisentente-taí tárgyaljon és intézze el ü»yét ugy, ahogy tudja, mert különben ők a magyar ügyet nem segítik. Ez a beállitás ismét nem lelel meg a tényeknek, sőt homlokegyenest ellentétben áll azokkal. A reparációs komissziónak azon határozata után, amelyre rámutattam, a nagyhatalmak, illetőleg azok a hatalmak, amelyek minket támogattak, az első reparációs komissziói határozatnál is soha ilyen felszólítást nem intéztek hozzánk, sőt ellenkezőleg, ők az első határozatban nemcsak a magyar ügy vereségét látták, hanem saját felfogásuk és saját akciójuk vereségét is, és nemcsak hogy nem hagytak cserben ebben a tekintetben, hanem ellenkezőleg, meg sokkal nagyobb erővel léptek fel dip lomáciai téren épen a kisentente-nál abból a célból, hogy Magyarország ügyét diadalra vigyék Az, amire gróf Andrássy Gyula céloz, valami egészen más volt. Ez nem annyit jelentett, hogy ők azt mondták, most Magyarország tegyen, amit tud, intézze el ügyét a kisentente-tal a kölcsön tekintetében és tegyen neki oly koncessziókat a kölcsön érdekében, amilyeneket képes, hanem azt mondták u nagyhatalmak, hogy az én akcióm nem vezethet végleg sikerre abban az esetben, ha a trianoni szerződésből folyó és köztünk fennálló differenciák, bizonj^os súrlódási pontok valami módon elintézést nem nyernek. Ezek voltak azok a kérdések, amelyeket mi a a kisentente-tal tárgyaltunk, elsősorban Genfben, de tárgyaltuk ezeket azután folytatólag természetesen Londonban és Parisban is. Itt tehát szó sem volt arról, hogy mi a kisentente-nál kértünk, vagj^ kunyoráltunk, vagy megalázkodtunk volna abból a célból, hogy kölcsönt kapjunk. A kölcsön kérdését direkt velük nem is a magyar kormány tárgyalta, ezt tárgyalták Genfben a nagyhatalmak ottani képviselői, és tárgyalta a népszövetség és a népszövetség emberei. Mi a kisentente képviselőivel a pendens kérdéseket tárgyaltuk és ezekre vonatkozólag létesítettünk megegyezéseket. Hogy ezekbén a kérdésekben létesítettünk megegyezéseket, azt hiszem ez helyes, kívánatos (Úgy van ! jobbfelöl. J és mind a két félre előnyös. Ezeket a kérdéseket tárgyalnom kellett volna akkor is, ha nem lett volna soha kölcsönről szó, s ezek végeredményben oda vezettek, hogy egy jobb, megértőbb atmoszféra fejlődött ki Magyarország és szomszédai kőzött, amelyre abszolút szükségünk van nekünk, szüksége van szomszédainknak is és végeredményben Közép-Európa gazdasági élete máskép talpra nem állhat, mint úgy, ha ezt egy barátságosabb politikai atmoszféra lehetővé teszi. (Úgy, van! a jobboldalon és a középen. ) Én különben könnyen azt mondhatnám ezzel a váddal szemben, hogy méltóztassék gr. Andrássy Gyula képviselő urnák az ellenzék másik oldalához fordulni, amely a maga részéről eddig mindig azt vetette szememre, hogy miért a nagyhatalmakon keresztül akarok kölcsönköz jutni és miért nem a kisentente segítségével, hogy nekem nem Parisba és Londonba kellett volna mennem, hanem Prágába és Belgrádba. (Szilágyi Lajos: Akkor önök azokat az ellenzéki képviselőket letorkolták !) A tisztelt képviselő ur akkor tapsolt a baloldalnak, mikor pedig Andrássy beszélt, akkor pedig Andráss)niak. Vagy az egyik lehetséges, vagy a másik, de mind a kettő egy időben még sem. (Ulain Ferenc: Önök pedig csinálták mind a kettőt. - Zaj. — Halljuk! Halljuk !) Nem áll tehát az, hogy mi akár lelki függetlenségünket, akár önérzetünket bármilyen külföldi évi április hó 17-én, csütörtökön. állammal szemben csorbítani engedtük volna. Nem áll az, mintha mi lemondtunk volna — mint ahogy egyes beszédekből hallottam — titokban vagy implicite a trianoni szerződésben Magyarország számára biztosított jogokról, arról a kevés jogról, amely a trianoni szerződésből Magyarország javára származik. (Ulain Ferenc : De facto lemondtak !) Nekünk nemcsak hogy teljesen szabadkezünk van ebben a tekintetben, — ezek a kérdések soha sem is tétettek szóvájközöttünk - hanem érdekeinket adott esetben — meg lehet róla győződve a képviselő úr — úgy, mint eddig, ezentúl is teljes mértékben megóvni törekedni fogunk. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Azt mondja gróf Andrássy Gyula képviselő ur ezzel összefüggésben, hogy még ha sikerült is most a kérdést a kisentente segítségével és hozzájárulásával valahogy elintézni, ez a jövő tekintetében mégis olyan helyzetet teremt, amikor mindig rá leszünk utalva a kisentente-ra és fokról fokra tovább fogunk csúszni ezen a lejtőn. Nem tudom, hogy a kölcsön felvétele és azok a barátságos megegyezések, amelyekre rámutattunk s amelyek közöttünk és közöttük létesültek, mennyiben teremtenek rosszabb helyzetet a jövőre nézve, mint amilyenben ma vagyunk. (Zsilinszky Endre : Az ellenőrzés !) Azt hiszem, hogy ha semmit sem csináltunk volna, az a helyzet, amelyet gr. Andrássy Gyula tisztelt képviselőtársam ugy fejezett Ki, hogy az ő hozzájárulásuk nélkül nem juthatunk sem kölcsönhöz, sem egyéb bénékhez, amelyekre Magyarországnak ezentúl is szüsége lehet, ez a helyzet akkor is fennállana ma, ezt nem a kölcsönakció idézte elő. Ez az akció tehát a maga részéről legalább is rosszabb helyzetet ebben a tekintetben nem teremtett. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.j Merem állítani, hogy ebből a szempontból is csak jobb helyzetbe jutottunk. Jobb helyzetbe jutottunk azért, mert hiszen épen az a nagy kérdés, amelynek segítségével Magyarországgal szemben könnyen lehetett követeléseket forszírozni, nevezetesen a reparációs kérdés 20 évre elintézést nyert. De eltekintve ettől, azok a függő kérdések, amelyek közöttünk súrlódási felületül szolgáltak, szinten elintéződtek azon megegyezések folytán, amelyekre rámutattam. Azt hiszem tehát, hogy a jövő tekintetében a helyzet ebből a szempontból is inkább jobbá vált, mint ahogy lehetne ma, ha ezeket a kérdésekéiéi néni intéztük volna. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azt mondja gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur, hogy a reparáció kérdése csak egy falrafestett ördög kérdése volt, hogy azt sohasem vették komolyan az entente államok, hanem csak pressziós eszköz volt arra. hogy Magyarországot beszorítsák abba a helyzetbe, amelyben vagyunk és amely iüggetlenségünket érinti. Azt hiszem, hogy gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam ezt az érvet nem vette komolyan. (Berki Gyula : Mi sem !) Mégis csak furcsa ravaszság volna az entente részerői, — egy bámulatos ravaszság — hogy akkor, amikor Magyarország terhére reparációkat képes nagy összegben megállapítani és ezen reparációk végrehajtása érdekében szankciókat volna képes alkalmazni, hogy akkor azt gondolja, hogy: most máiigazán meglógom és megnyomorítom ezt a Magyarországot azzal, hogy neki kölcsönt adok. (Ulain Ferenc : Hurkot adok !) Én még sem tudom a ravaszságnak ezt a módját elképzelni. (Eekhardt Tibor: Feltételek, ellenőrzés!) Ha ők a reparációs kérdést ki akarták volna velünk szemben a végletekig használni, akkor ezt nem kölcsön formájában használták volna ki, hanem egyszerűn megállapiiottak volna terhünkre reparációkat s ha azokat nem fizettük volna, akkor szankciókat alkalmaztak volna velünk szemben (Zaj a balközépen. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.)