Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. 439 nehézségek mutatkoznak politikai téren. Politikai terén mi a legnagyobb bizalmatlansággal állottunk szemben, még pedig azért, mert Magyarországot a külföld egy erős nemzeti érzéstől telitett nacionalista országnak tekinti és tekintette. Ismeri a külföld Magyarország teljesítményét a háború alatt és a következménye ennek az, hogy nagyobb bizalmatlansággal viseltetnek Magyarorsággal szemben, mint Ausztriával szemben, jobban tartanak felemelkedésétől, megerősödésétől. (Farkas István: Mert nincsen demokrácia, mint Ausztriában ! — Felkiáltások a jobboldalon : Nem arról van szó !) Ezek miatt természetesen más a politikai irány Magyarországgal szemben. A gyengének nincsenek sem barátai, sem ellenségei, de az erősnek, különösen amikor szerencsétlenségben van, csak ellenségei vannak. (Mozgás.) Harmadik körülménnyel és nehézséggel is állottunk szemben, és ez Franciaországnak az a félelme, hogy a magyar reparáció kérdésnek ilyen vagy amolyan elintézésével egy prejudicium teremtetnék a német kérdés elintézésére. Ismétlem, Magyarország helyzetét sokkal hasonlóbbnak tekintették Németország helyzetével pénzügyi politikai szempontból, és ennek természetes követménye volt, hogy prejudiciumtól féltek, amit velük szemben Németország esetében is emliteni lehet. (Eckhardt Tibor : Ausztriától nem féltek ?) Ausztriától sokkal kevésbbé féltek ; most mutattam reá, hogy miért. (Felkiáltások a jobboldalon : Korábban kell felkelni ! — Ulain Ferenc . Ez csak ürügy, ezt nem veszik komolyan !) Tényeket szögezek le ; akár hiszi a t. képviselő ur, akár nem, ezek tények, faktumok, amelyekkel szemben állottunk és amelyeken a képviselő ur meditálhat. (Nagy zaj és mozgás a balközépen és a baloldalon.) Elnök (ismeteltén csenget) : Csendet kérek. Gr. Bethlen István minister elnök: Ezelőtt egy évvel Magyarország a reparáció kérdés tekintetében igen nagy veszélyben volt. Abban az időben a reparációs kommisszió komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy Magyarországra egy reparációs összeget kiró. A t képviselő urak oly nagyon könynyen vetik oda azt a kivánságot, hogy a reparációs kommisszió állapithatja meg a végleges reparációs összeget. Nagyon könnyen vetik oda, de nem tudják, hogy ezzel mit mondanak. Ha pl. egy évvel ezelőtt reparációs kommisszió végleges összeget vetett volna ki Magyarország terhére, akkor legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, ma küllöldi kölcsönről vagy hasonló dolgokról nem lenne szó, hanem szo lenne manquement-ról és oly szankciókról, amelyekel a trbmoni szerződés erielmében velünk szemben alkalmaznának, mert ha kivetették volna azt az összeget, azt megfizetni egészen bizonyosan nem lettünk volna képesek. (Igaz! Ugg van! a jobboldalon. — Zsilinszky Endre: És Bulgária?) Bulgária helyzete egészen más. Bulgária először ugrott ki a szövetségesek közül a háborúból. Bulgária az első naptól kezdve meg tudott egyezni egy végleges összegben, amelyet azután epén kiváltságos helyzeténél fogva e ;>zempontból le tudott alkudni oly összegre, amelyet az ő felfogása szerint meg tudott fizetni. De ha a t képviselő urak szemünkre vetik hogy mi tiz millió évi összegben kiegyeztünk húsz évre. ami százhetvenkilenc milliót jelent, (Mozgás a jobbközépen.) — 200 mi hót a szénnel együtt de külön kivetésképen 179 milliót, akkor azt biszem, hogy nem lehet felhozni Bulgária példáját, amely mint kisebb állam, nem 200, hanem 550 milliót véglegesen fizet. (Ugy. van! Ugy van! a jobboldalon.) Én azt hiszem, ha ebbe mentem vo na bele, a t képviselő urak joggal nagyobb szemrehányást tettek volna. Ugyanebben az időben, amikor a reparációs komisszió a Magyarország által fizetendő reparációval foglalkozott, mindnyájan tudjuk, hogy bizonyos halárincidensek folyományaképen majdnem a háború szélén állottunk. (Farkas István : Igen, akkor pártolták itt azokat az incidenseket ! — Zaj jobbfelöl ) Abban az időben volt Románia mozgósítása, szomszédaink mozgolódása, amely majdnem háborúra vezetett. Mi akkor ugy láttuk a helyzetet, hogy a két jelenség között esetleg bizonyos összefüggés konstruálható. Mi ugy látjuk a helyzetet, hogy itt veszteni való ideje a magyar államnak nincs, ugy láttuk a helyzetet, hogy" ha addig az időig talán helyes volt az a politika, amelyet mi a reparációs komissziónál folytattunk abból a célból, hogy a reparáció kérdését tovább tolva, időt nyerjünk, ezt a politikát igy tovább folytatni nem lehet, mert attól féltünk, hogy ez esetleg Magyarország terhére kirovandó igen magas reparációs összeg megállapítására vezet és ha ezt nem fizetjük pontosan azokban az időpontokban, azt kirójják, ez szankciók alkalmazására vezethet. Egy második Ruhr-politikától kellett félnünk KözépEurópában. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Ez volt az oka annak, hogy mi a magunk részéről egy percig sem várhattunk tovább és megindítottuk azt a külpolitikai akciót, amely végeredményben egy év leforgása alatt sikerre vezetett : (Ulain Ferenc : Gyönyörű siker !) egyfelől elintézte a reparációs kérdést húsz esztendőre, másfelől biztositja Magyarország részére, hogy 250 millió aranykorona kölcsön rendelkezésére fog állani. (Zsilinszky Endre : Agyrém !) Én csak arra utalok, hogy részben ellenzéki képviselők, ellenzéki vezető politikusok jöttek hozzánk nem rémképekkel, mert én nem rémképekről beszélek, hanem azzal a kérelemmel, amelyre most a magam részéről rámutatok. Könnyű tehát azt mondani, hogy mi könnyelműen vetettük fel a reparáció kérdését, könn}

r

elmüen azáltal, hogy kölcsönt mentünk kérni. Aki azonban az akkori viszonyok között Magyarország súlyos nemzetközi helyzetét ismerte, aki tudta, hogy barátaink alig voltak, ellenben ellenségeink, akik velünk nem tudtak kibékülni, mindent elkövettek, hogy egy középeurópai Ruhrpolitika felé hajtsák a szituációt, az tudhatja, hogy itt más kiút a magyar kormány részére nem volt és könnj^elmüség lett volna a magyar kormány részéről, ha abban az időben az akciót meg nem inditja. (Zsilinszky Endre : Soha Olaszország meg nem engedte volna azt a megszállást! — Nagy zaj és mozgás jobbfelöl.) Feltétlenül megegyezhetünk abban, hogy politikai téren Olaszország segítségére bizonyos kérdésekben számithatunk. A reparáció terén azonban Magyarország legnagyobb hitelezője Olaszország; neki pénzügyi érdeke volt, (Ulain Ferenc : Hogy megszálljanak !) hogy reparációs összegek terhünkre megállapittassanak. Tisztán kell látni a helyzetet. Itt nem lehet szentimentalizmussal ezeket a kérdéseket elintézni, mert a nemzetközi viszonyokban nincs szentimentalizmus. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. —. Ulain Ferenc : Mi is azt mondjuk ! Mármost csak az a kérdés, hogy ezt az akciót, amelyet nézetem szerint helyes időpontban, a körülmények kényszerítő ereje folytán indítottunk meg, helyesen vittük-e keresztül, nem adtuk-e fel ennek az országnak, ennek a nemzetnek jogosult önérzetét és ugy vittük-e keresztül, hogy nem hoztunk nagyobb áldozatokat, amint amilyeneket kellett hozni. Itt mindjárt egy váddal találkozom gróf Andrássy Gyula részéről, aki azt mondja, hogy mi megalázkodtunk ezzel az akcióval, mert feladtuk önérzetünket, lelki függetlenségünket, mért ott kértünk, ahot nem lett volna szabad kérni. Ez a kijelentés azután végigvonul további fejtegetésein. (Berki Gyula : A régi rosszmájúság !) Ö arra hivatkozik, hogy a reparációs bizottság >••