Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
38 A nemzetgyűlés 275. ülése 1924, nem hogy megszűnt volna, de az önök uralkodásának következtében előállott közgazdasági helyzetből kifolyólag a kivándorlás óriási mértékben megszaporodott. (Zaj a jobboldalon. — Csontos Imre: Nem szégyelled a szádon kiereszteni, hogy ez miattunk van? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csontos képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasitom. (Nagy zaj.) Csendet kérek a Ház minden oldalán. Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Horváth Zoltán képviselő urat figyelmeztetem, hogy neki nincs joga közbeszólni. Reisinger Ferenc: Csontos képviselőtársam közbeszólására igy válaszolhatok. Tekintettel arra, hogy én egy megsanyargatott, jogaitól ősidőkön át megfosztott népréteg képviselője vagyok s hogy nem egyéni célzatokból és családi ügyeim szolgálata szempontjából jöttem be a magvar nemzetgyűlésbe, hanem kötelességteljesítésből jöttem ide, ennek folytán nem vagyok abban a helyzetben, hogy szégyeljem magamat, sőt nem szégyellek önnel sem egy Házban leülni, holott a közbeszólása után erre jogom volna. Elnök: A képviselő urat rendreutasitom. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát Csontost miért nem utasítja rendre 1 ?) Csendet kérek! Méltóztassanak ide figyelni. A rendreutasitást már alkalmaztam a képviselő úrral szemben. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha az elnökkel szemben tiszteletlenséget tanusitanak, tudni fogom a kötelességemet. (Horváth Zoltán: Melyik kifejezésért utasitotta rendre? — Zaj.) Horváth Zoltán és Lendvai István képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. (Rothenstein Mór: Csontosnak joga van arra, hogy szegy el je magát!) Kothenstein képviselő urat Sizintén rendreutasitom. (Rothenstein Mór: Miért!) Rothenstein képviselő urat másodszor rendreutasitom. (Derültség a jobboldalon.) Reisinger Ferenc: Tapasztalatból állitom, hogy a kivándorlás, amióta a gazdasági viszonyok leromlottak, folyton emelkedett. Kern értem, miért kellett a kivándorlási hivatalt megszüntetni most, amikor a kivándorlás emelkedőben van. (Hedry Lőrinc: Fáj magának?) Nem az fáj nekem, hogy a kivándorlási biztosi hivatalt megszüntették, hanem az fáj és az érthetetlen előttem, hogy most, amikor à kivándorlás növekvőben van, meg lehet szüntetni a kivjándoirlási biztosi hivatalt. Fáj az, hogy hogyan pocsékolt ez a kormány akkor, amikor a kivándorlás kisebb volt és miért kreált akkor kivándorlási biztosi hivatalt. Ez a közpénzekkel való dobálás és pocsékblás az, ami engem véletlenül érdekel. Tovább meiwe megtudjuk, hogy a Gyöngyös város ujjáépitésére felállított kormánybiztosi hivatal is megszűnt. Nem tudom, mi történik itt. Gyöngyös város újra felépitéséhez szükség volt kormánybiztosi hivatalra akkor, amikor Gyöngyös város leégett. De ugy tudom, hogy Gyöngyös városának már nincs szüksége erre a kormánybiztosi hivatalra és ez de facto már régen nem is működött. (Farkas István: Sok ilyen hivatal van még!) Amikor beállítanak bizonyos dolgokat, mint konkrét eredményt, hogy megszüntettük a Gyöngyös város njjáépitésére kreált kormánybiztosi hivatalt, — akkor tulajdonképen szembekötősdit játszanak az urak, mert ez a hivatal már régen megszűnt önmagától és most ide bepakolják a Régmúlt évi április hó 11-én, pénteken. időknek minden eredményét, mint hatalmas nagy munkát, hogy: ime, hogyan szanálunk már nálatok nélkül is. De itt felmerül még egy kérdés. Ezeknek az intézményeknek megszüntetésre, ilyen mélyreható, nagy horderejű kérdések elvégzésére a kormány számára ki adott felhatalmazást és megbízatást? Hiszen ami felhatalmazásokat adott a nemzetgyűlés az indemnitásokban a kormány számára, azokban a kormány felfogásom szerint nem nagy intézményeknek, fél ministeri unióknak megszüntetésére kapott felhatalmazást, hanem csak bizonyos létszámcsökkentésre. Azt hiszem, hogy amit itt erről az oldalról csínálunk, nem egyéb mint nyitott kapu döngetése. Mi most itt appellálunk a nemzethez, hogy a kormány diktatórikus hatalmat akar magához ragadni ezekkel a szanálási javaslatokkal kapcsolatban és akkor kisül, hogy a kormány maga lassan beigazolja előttünk Írásban, hogy naivok vagyunk, hogy nem most kéri ő a diktatórikus hatalmat, hanem nálunk nélkül már évekkel ezelőtt vette ezt magának és a nemzet felhatalmazása nélkül is azt csinálta ebben az országban, amit épen akart. Szerettem volna látni a belügyministerium jelentésében pár takarékossági intézkedést. Itt lehetett volna mélyreható megtakarításokat elérni. Nevezetesen a belügyministeri tárca keretében nem látom a megtakarítást Zalaegerszeg beszüntetésével. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Mindjárt gondoltuk! — Horváth Zoltán: Elég szomorú!) Önök azt mondják, hogy mindjárt gondolták. Én is azt gondoltam, hogy önök mindjárt ezt fogják gondolni, ha ezt mondom. Tessék elhinni, hogy teljesen tisztában vagyok azzal, hogy falra hányom a borsót. Meg vagyok róla győződve, hogy amig önöknek tényleges erejük lesz, addig sem az én beszédem, sem az egész ellenzék fellépése következtében Zalaegerszeget és társait nem fogják megszüntetni, (Bessenyey Zénó: Megmondta a ministerelnök a maga álláspontját!) annak ellenére, hogy saját belügyministerünk jelentette ki, hogy bolsevizmus már nincs ebben az országban, hogy az teljesen elmúltnak tekinthető. Ebben a kérdésben tehát már megtörtént a szanálás és amikor önöktől szinte elvárhatatlan, hogy a bolsevizmus teljes megszűnése után az internáló tábort is leépitsék, időről-időre mégis elő kell ezt hozni, mert ebből a szempontból nem szabad engedni a lelkiismeretet megnyugodni. Nem is rejtem véka alá. Hát azt méltóztatnak gondolni, hogy ennyi sikertelenség után, amellyel a részünkről ebben a Házban minden alkalommal megnyilatkozott rengeteg jóindulat találkozott, még folyton és állandóan abban a naiv buta hitben élünk, hogyha idetálaljuk kívánságainkat, többek közt Zalaegerszeget, akkor azt hisszük, hogy mindjárt el méltóztatnak törölni ezt az intézményt? Nem élünk ebben a naiv hitben. De mégis kénytelenek vagyunk ezzel előállani, mert az ország közvéleményének lelkiismeretét is folyton meg kell mozgatni ebben a kérdésben, ebben az irányban és bármennyire méltóztatnak kifogásolni ... (Simon János: Az ország közvéleménye Zalaegerszeggel ugyan nem törődik! A szakszervezetek esetleg ügyelnek rá, de nem az ország közvéleménye! — Varsányi Gábor: Nem is tudják, hogy létezik! — Farkas István: Elhiszem, hogy ön nem tudja ? hogy mi az ország
