Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. (Lendvai István: Nagyon okos beszéd, ez helyes. — Felkiáltások a jobboldalon: örömmel hallgatjuk.) Ez az én felfogásom, nincsen ám ellentétben nemzetközi voltommal sem. Tehát összefogok és azt mondom: rendben van, vessük össze a vállunkat és mentsük meg ezt az országot. (Lendvai István: Helyes.) Rendben van, összefogok önökkel, de ha munkástestvéreim azért, mert azt a politikai nézetet és azt a becsületes hazafiságot vallják, amit én, kiűzetnek, kidobatnak és ha régi becsületes multu munkás igy jár és családját nehéz időkben megfosztják a kenyértől, (Mozgás) azt hiszem, akkor nagyon nehéz az összefogás önökkel. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Lehet-e becsületes összefogásról, országmentésről beszélni, mikor naponként elhangzanak szép szónoki virágok, ott künn az életben pedig üldözik az elvtársaimat és munkástársaimat politikai meggyőződésük miatt! (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Kérem, nevekkel is szolgálhatok. Az az eset, amelyet speciálisan beállítottam, Balogh István vasúti mühelymunkásra vonatkozik, aki Miskolcon dolgozik. Megadtam az adreszt, a nevet, tessék elmenni és meggyőződni arról, hogy ugy történt-e, amint én mondom, vagy nem, de ez csak egy jellegzetes kicsi eset, mert hiszen politikai üldözéseknek egészen hosszú sorozatát hoztuk már ide okmányokkal és tanukkal igazolva. Már pedig annyi bizonyos, hogy az urak szanálhatnak, amenynyit akarnak, a kormány és pártja szanálhat, ameddig akar és törhetik a fejüket, hogyha az egész ország ebben a kérdésben nem áll az önök háta mögött egy emberként, akkor ez az egész terv fiaskóban fog végződni. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy én nem erezhetnék joggal kaján örömöt, amikor Önök igy csinálják a dolgot, mert hiszen ha a mi parlamenti működésünk nem volt elég erős, hogy önöket eltávolítsa a piedesztálról, akkor e javaslatok, amelyeket önök elfogadnak, majd ha a gyakorlatban végrehajtják őket, épen errevaló tekintettel, hogy az ország egy tekintélyes része nem ért önökkel együtt és nem bizik önökben és az önök politikájában, oda fognak vezetni, hogy az önök politikája épen azért fog megbukni és amit nem birtunk elintézni mi legális eszközökkel, azt a közvélemény a maga módja szerint fogja elintézni és önök el fognak távozni a helyükről. Ami a létszámapasztás kérdését illeti, igen érdekes több dolgot látok a javaslatokban. A kormány egész sor intézkedést mond el e jelentésekben, aminek megtételéről nem is tudunk, senki sem tudott ezekről. De vannak különösen érdekes részek. A földmivelésügyi ministerium például ugy számol be a maga eddigi akciójáról, hogy megszűnt 14 ügyosztály, az országos halászati felügyelőség, az országos borászati kormánybiztosság' és az országos gazdasági főigazgatóság; a ministerium épületének kibővitésével a ministerium Budapesten székelő külső hivatalai a központi épületben helyeztetnek el, az államerdészeti igazgatás újra szerveztetik, tehát csökkentünk, takarékoskodunk, szanálunk. Megszűnt 14 ügyosztály. Hogy ennek a 14 ügyosztálynak megszűnése mily munkaerőmegtakaritással járt az állam részére, erről egy kukk sincs. Megszűnt 14 ügyosztály, tiszteltetem mind a tizennégyet, de nem vagyok boldog. Nem ügyosztályokra fájt a fogunk, az ügyosztályok legfeljebb a lakáskérdés szempontjából érdekeinek, de abból a szemévi április hó 11-én, pénteken. 37 pontból, hogy takarékoskodtunk-e, hogy a 14 ügyosztály megszűnésével mit takarítottunk meg, hány munkaerő vált feleslegessé, azt nem tudjuk. Ha a jelentés azt mondaná, hogy az I alkalmazottakból például átvettünk ötvenet, további szolgálatra és más helyre osztottuk be őket, 75-öt pedig nyugdíjaztunk, mondom, ha ilyeneket felsorolna a jelentés, akkor ennek volna értelme, de ilyen jelentés, hogy megszűnt 14 ügyosztály és ugy csökkentettük, hogy bevettünk uj intézményeket az épületbe, amely intézmények eddig másutt működtek, és hogy emiatt esetleg egy emeletet kell még a ministeriumra húzni, hogy a megszaporodott munkaerőket elhelyezhessék, bocsánatot kérek, az ilyen létszámapasztás és költségcsökkentés valóságos karikatúra. Abból áll a csökkentés, hogy emeleteket építenek a ministerium tetejére! Vannak itt dolgok, melyeknek létezése bármennyire fontos, pl. a halászati felügyelőség erre azt (méltóztatott mondani, hogy erről törvény intézkedik, de látom a javaslatban, hogy egész csomó törvényt helyeznek majd hatályon kivül egyszerűen, rövid nton egy bizalmi szavazással — de azt hiszem, hogy ennek, mint külön intézménynek, külön szervnek, hivatalnak egy ilyen letört. csonka országban felesleges léteznie és luxus ennek a létezése. (Zaj jobbfelől.) A halászati felügyelőség a perifériákon ugy sem őrzi a halakat, nem vigyáz arra, hogy a halak jól érezzék magukat. A fináncok, pénzügyőrök, csendőrök, forgalmi adó-ellenőrök és nem tudom milyen szervek hivatottak arra, hogy ezt az ügyet intézzék. A ministeriumban ennek az intézésnek csupán felügyeletét végzik. Nem tudom, miért kell ehhez külön szerv. Ezt luxusnak tartom, ami a régi Magyarországon megtörténhetett, de most teljesen felesleges. Meg tudom érteni, hogy igy szebb az élet, de mint olyan ember, ; aki a közigazgatáshoz szintén értek egy keveset, meg vagyok győződve róla, hogy nem épen minden ilyen intézményt kell a maga formájában és nagyszerűségében csonka Magyarországon is fentartani. Ez egészen bizonyos. (Dinich Ödön: Tisztában kell lenni 1 , képviselő ur, a haltenyésztéssel!) Tessék csak hagyni, képviselő ur. Ne szolgáltasson ujabb témát, hogy a közbeszólása folytán szakelőadást tartsak. (Ugy van! a jobboldalon.) Még csak az ötödik lapocskánál tartok s még nagyon fontos mondanivalóim vannak. Ha ujabb témákat méltóztatnak adni, csak annál tovább tart a beszédem. (Zaj. — Rothenstein Mór: Nem testnevelésről van szó!) Ez mindenesetre érdekes jelenség ebben az indokolásban. Különös előszeretettel ajánlom képviselőtársaim figyelmébe; méltóztassanak ezt újra elolvasgatni és gondolkozni felette, hogy mi történt. Én nem egészen ismerem ki magamat benne. De ennél a szakmánál, a földmivelésügynél, még sokkal jobban érdekel engem a belügyministerium esete. Itt ugyanis a főosztályok keretén belül szervezve volt alosztályokat megszüntették. Igy megszűnt a kivándorlási biztosi hivatal is. (Lendvai István: De a kivándorlás nem szűnt meg!) Lendvai képviselő ur közbeszólása már el is döntötte a dolgot. Azt kérdezem: mi történt itt, megszűnt a kivándorlás! Hozzám seregestől jönnek az emberek, hogy az utlevélügyükben legyek segítségükre. Az a gyakorlati tapasztalatom, hogy a kivándorlás
