Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

420 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Kállay Tibor előadó : Azt hiszem, elengedhetetlenül szükséges, hogy ne csak a tanácskozásnak, hanem az akaratnyilvánitásnak a szabadsága is biztosittassék. Apponyi Albert t. képviselő ur beszédében hivatkozott arra, hogy nagyon nehéz válaszolni arra a hozzáérkezett angol levélre, amelyben azt kérdik tőle, hogy igaz-e az, hogy a kormány rendeleti utón léptette életbe a választójogot. (Rassay Károly : Különösen a volt pénzügyminister urnák nehéz erre válaszolnia, tekintettel a választására !) Ezt tényleg alá kell irnom, alá kell irnom annál is inkább, mert hiszen magyarázatul csak azt lehetne adni erre a kérdésre, hogy annak idején épen a házszabályok fogyatékossága, az akaratnyilvánulásnak kellő időben való lehetetlensége hozta magával azt a kényszerűséget, hogy a benyújtott törvényjavaslat helyett a választójogot rendelettel kellett életbeléptetni. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : Volt törvény ! — Kiss Menyhért : Ez nem áll ! — Propper Sándor : A rendeletbe nem lehetett volna bevenni a titkosságot?) Elnök : Csendet kérek ! Kállay Tibor előadó : Kérem t. képviselő urak, egyáltalában nem akarom, hogy félreértsenek. Én a magam részéről azon a véleményen vagyok és azt hiszem, sokan osztoznak ebben a véleményemben. (Peyer Károly : A zárszámadásról tessék beszélni, meg a kettős koronaárfolyamról ! — Rassay Károly : Nagyon tapintatos beszéd !) Elnök : Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rassay Károly : Ugy látszik üres a belügyministeri szék !) Kállay Tibor előadó : Óh nem, megnyugtathatom a t. képviselő urat. Azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek a tárgyalásánál és általában a választójog demokratikus átalakításánál figyelembe kell vennünk a nagy európai áramlatok mellett a magunk speciális viszonyait is és csak ezekhez a speciális viszonyokhoz képest lehet e téren előhaladást tennünk. Mindenekelőtt egy elengedhetetlen és elsőrangú kivánalmat állitanék fel a magam részéről ebben a tekintetben, nevezetesen azt, hogy mielőtt bármily további lépés történnék a választójog kiterjesztése terén, (Zaj a szélsőbaloldalon.) — mint képviselő beszélek — (Rassay Károly : Akkor tessék leszállni az előadói emelvényről !) szükséges, hogy a házszabályok reviziója utján mindenekelőtt gondoskodás történjék arról, hogy mindig meglehessen a lehetősége a kellő időben való akaratnyilvánulásnak. Ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni ! (Ilegymegi-Kiss Pál : Az előadó ur beszéde volt az első obstrukciós beszéd. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) R. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés Î Ha az ember végighallgatta a lefolyt vitában a szónoklatok nagy részét, amelyek a törvényjavaslattal foglalkoztak, meg kell mondanom, hogy nagyon szomorú benyomást kellett kapnia. A szónokoknak nagy része (Zaj a középen. Halljuk ! Halljuk !) jóformán mindent kiszedett, ami sajnálatos, ami sebe Magyarországnak; feltártak olyan sebeket is, amelyeket talán jobb lett volna fedve hagyni. (Sütő József : Meddig takarjuk még ?) Ha valaki ezzel a torzképpel menne a világ elé, amely kialakult ezekből a szónoklatokból, akkor bizony nagyon nehéz volna célt érni és ennek a torzképnek bemutatásával kérni, hogy legyen irántunk annyi bizalma a világnak, hogy idegen emberek ideadják még a pénzüket is. Megértem ezt, t. Nemzetgyűlés ! Hiszen ez a nemzet négy esztendő óta nagyon sokat szenvedett, nagyon sok bajon és nehézségen ment át. Azokat, akik a mindennapi életben a nehézségekbe ütköznek, beleütköznek társadalmi életünk olyan tüneteibe, amelyek igazán sajnálatosak, ezek a detailok talán annyira befolyásolják, hogy már szinte reményüket vesztették, hogy a nemzet valahogyan más is lehessen. Én, t. Nemzetgyűlés, két évig majdnem állandóan távol voltam az országtól, de figyelemmel kisértem mindent, ami az országban történik ; talán az, hogy én nem voltam benne ebben a légkörben, teszi azt, hogy az árnyék mellett nem felejtettem el meglátni a fényt is. Azt is merem mondani, hogy azok az idegenek, akiknek szavuk volt, szavuk van és talán lesz is Magyarország rekonstrukciójához, talán jobban ismerik Magyarországot, annyira ismerik, hogyha nem hatott rájuk annak idején az a propaganda, amely meg akarta akadályozni a mi törekvéseinket és sikereinket, — meg akarta akadályozni azzal, hogy a magyar viszonyokat, a magyar nemzetet olyan fekete vonásokkal festette, amelyek szintén torzképet adtak, — mondom, ha ez nem hatott az idegenekre, akkor azt hiszem, ez a kép sem fog hatni, amelyet itt számos szónok kialakitott. (Ugy van ! jobb felől.) Igaz, — senki sem tagadhatja, én legkevésbé tagadom, mert szeretem megmondani az igazságot, azt hiszem, ez a legjobb politika, — hogy a mi viszonyaink nagyon is megromlottak ; igaz, hogy társadalmunkban a züllés tüneteit látjuk. De nem kell elfelednünk, hogy ezek a tünetek egy nagy bajnak, egy betegségnek tünetei, az organizmus azonban ép. Sokan, akik visszatekintenek felületes pillantással a múlt esztendőkre, ugy tüntetik fel a dolgot, mintha Magyarország ez alatt abszolúte nem dolgozott volna, mintha Magyarország nem haladt volna, mintha a viszonyok nem javultak volna. T. Nemzetgyűlés 1 Csak egy pár számot mondok, (Halljuk ! baljelöl.) amelyek eléggé illusztrálják azt, hogy igenis dolgozott ez az ország, hogy — mi alatt a közélet terén talán súlyos összecsapások és izgalmak voltak, — az igazi ország, az az ország, amely épit, amely alkot csendben, az dolgozott tovább. T. Nemzetgyűlés ! Hogyan maradt ez a nemzet 1919-ben ? Elzárva a világtól, kifosztva mindenéből, a készletei elfogytak, a termelési eszközei tönkrementek, a munkásság foglalkoztatás nélkül volt, a mezőgazdasági termelés visszament 35%-kal a békebeli állapothoz képest, az ipari termelés több mint 50%-kal ment vissza. Ez volt az 1919-diki állapot. Kétségbeesés ült az országon, gazdasági ügyekkel foglalkozó emberek nem látták a kivezető utat. Ezzel szemben itt van egypár szám, 1920-ban külkereskedelmi forgalmunkban a kiviteli tétel 195 millió aranykoronát tett ki, 1923-ban 497 millió aranykoronát. A kül-