Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 415 helyes, amit Ulain Ferenc t. képviselőtársam határozati javaslatában előterjesztett, hogy a jegybank hitelnyújtásai kérdésében bizonyos szabályok érvényesülnének az agrártársadalom javára. Azt hiszem, ezekkel be is fejezhetem felszólalásomat. (Mozgás.) Nem azért, mert ezért helyesléssel fogok találkozni azon t. képviselőtársaim részéről, akik már unatkoznak, akik nehéz szolgálatot teljesítettek, de valamennyien eszközei vagyunk magasabb eszméknek ; személyes kényelem, egyéni érdek nem vezethet abban a tekintetben, hogy talán korábban menjünk aludni, mint máskor, mert a magyar nemzet eleget aludt. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Amidőn beszédem befejezéséhez jutok, szeretném megmutatni rövid szavakban azt, hogy hogyan képzelem és mily elvi irányú kifejlődésben látom az uj Magyarországot, a magyar regenerációt. Három gondolatkör ütközőjében vagyunk, t. Nemzetgyűlés. A régi rend, amely vissza akarja szerezni a kiváltságokat, (Mozgás.) alulról jövő szocializmus, amely a munmásság osztályérdekeit kivánja képviselni, és egy régi és egy uj nemzedék harca. Egyébként a polgári társadalomban is az öntudatos uj nemzedék, a szélső nacionalizmus nyert kifejezést, mely bár tisztában vagyok reálpolitikai értékével e nacionalista gondolatnak és lehetőségnek, azt tartom, hogy e küzdelemben, mint más országokban is, nem a nacionál-szocializmus, mint Németországban szokták mondani, lesz úrrá Magyarországon, mert ez nem felel meg talán nálunk, nem felel meg a mi egész népünk, hogy ugy mondjam, arisztokratikus gondolkodásának sem. De egész világos, hogy Európában e gondolatkörök ütköznek. Ütköztek Spanyolországban, ahol a közerkölcsöt tisztította meg egy nemzeti forradalom, ahol a panamákat és korrupciót szüntette meg, amely a legnagyobb veszély volt. Jelentkeznek e mozgalmak Olaszországban ; Németországban is -— azt hiszem — jelentkezni fognak, mert a bajor választások ezt mutatják, nálunk is jelentkezni fognak, de nem a nacionál-szocializmus jegyében. Ez rossz kifejezés a mi viszonyainkra. Azt tartom, hogy a mi jövőnknek útja a népies politikát követő, erőket konzerváló, fajtulajdonainkat képviselő nacionalizmus lesz ! ( Ugy van ! a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Bármennyire természetesnek hangzik ez, de mert háromszáz éven keresztül nem éltünk önálló életet, sok bajunk van. Nem a kormány minden bajnak hibása, de nagy történelmi korszaknak vagyunk szerencsétlen gyermekei. (Ugy van ! a baloldalon.) Évszázadokon át ősök bűneinek is vagyunk áldozatai ma és ha egy kormányt itt aposztrofálok erős szavakkal, nem a jelen kormányt aposztrofálom csak, de a háromszáz éves megalkuvást aposztrofálom, ( Ugy van ! a baloldalon.) azt a gyengeséget, amely nem tudta lerázni az idegen jármot, nem ismerte fel, hogy csak a faj szupremációjában magát kiélő nemzet van hivatva önálló életre, hogy kiharcolja a nemzetek küzdelmében azt az önállóságot, amelyre hivatva van. És mert ebbe látom az uj irányt és kört, nem az alulról jövő forradalomnak vagyok hive, de a megértő, felülről jövő szocializmusnak vagyok hive. Nem tudom elismerni, hogy valamennyien egyformák vagyunk, mert a természetben sincs egyformaság. Ott is van kiváltság e szempontból. A természeti törvényt a társadalom kialakulásában nem nélkülözhetjük. Azért tartom azt, hogy vigyázni kell az elmúlt idők jelszavaira. És itt térek rá gróf Apponyi Albert beszédére. Nagy csodálkozással hallottam gi'óf Apponyi Albert zsenialitásának megnyilatkozását, büszke voltam abban a pillanatban és most is arra, hogy oly fajnak vagyok egyszerű gyermeke, amely faj ilyen embereket tud kitermelni. De egyszersmind megdöbbentem, hogy ily nagyság mellett mily nagy tévedései vannak a t. képviselőtársamnak. (Mozgás.) Reám nem lehet fogni, hogy nem szeretem a magyar népet. Én mint katona is és mint politikus is csak- ezért a népért tudok élni. De félek attól, hogy ha ily rohamos tempóban haladunk, szem előtt tartva épen e népnek természetét, mondom, ha túlrohamos lesz ez a fejlődés, túlhangos a megindítása, amint gróf Apponyi Albert mondotta e folyamatnak, félek attól, bár ellenzéki képviselő vagyok és ma jobb lenne az u. n. általános titkos választójog nekünk, félek attól, hogy az általános titkos választój ogot, mint célt beállítani, veszélyt jelent. (Mozgás.) A választójog egy nemzet politikai életében csak eszköz lehet egy magasabb cél, a nemzet öncélúsága jegyében. Egy magasabb cél a nemzet jelenének és jövőjének biztosítása érdekében. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ki fogunk talán találni valamit. Érzem a nagy hibát, amely az én gondolkozásomban van. Megmondom őszintén, érzem, hogy valamiképen a huszadik században ki kell terjeszteni a jogokat. (Ugy van I a baloldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Szükségesnek ismerem e jog kiterjesztését, de biztos, hogy az a metódus, amely jelszavak alatt akarja ezt tenni, merőben szemben talál engem és pedig azért, mert az a gondolkozásom, hogy az volna helyes, ha valami metódust lehetne megszervezni, kitalálni, amely szerint automatikusan a nemzet legjobbjai emelkednének felül demokratikus alapon. Altalános titkos a községben, a megyegyülés, vagy közigazgatási gyűlésbe választandó képviselők tekintetében. Képviselőket küld a község a járásba, a járás a megyébe és a megye követeket küld. Régies felfogás, elismerem. Akceptálom, hogy ebben a merev formában kell valamit az uj nemzedéknek valót kitalálni most, de merészen csak azért, hogy egy jelszónak adjam oda magamat, nem engedhetek felfogásomból. (Farkas István: Ez nem jelszó ! — Propper Sándor : Gyakorlat az egész világon !) Jóllehet, hogy mindenütt megvan, Propper t. képviselő úrral egyetértenék abban a pillanatban, ha Magyarország múltja, önállósága, függetlensége, nemzeti nevelése messze visszanyúlna a történelembe. De mert Magyarország múltja az önállóság terén nem nyúl így vissza, (Propper Sándos : Mert elzárkóztak a jogegyenlőségtől !) sem társadalmi, sem gazdasági életben, mert mindenkor akár osztrák, akár zsidó befolyást kell felismerni, merészségnek tartom a hirtelen átmenetet s ezért nem tudok vele egyetérteni. Különben zseniális, nagyszerű és a maga kifejezéseiben egészen kápráztató volt Apponyi beszéde. A forradalom tekintetében is tévedett Apponyi igen t. képviselőtársam. Megállapításai is zseniálisak, konklúziói iránt azonban bizonyos fokig bizalmatlan vagyok, mert — mint mondám — nem él együtt a földi élettel, hanem magasabb régiókban van s azért nem lehet a mi vezetőnk, akik a földön akarunk járni, mert ide vagyunk kötve.: NAPLÓ XXIJI. "