Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

416 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április lió 16-án, szerdán. Ebben a kérdésben még fajvédő társaimmal sem vagyok teljesen harmóniában, bár tudom, hogy bizonyos dologban egyet fogunk érteni, vagy ha nem, ez sem fog tenni semmit, mert hiszen mi nem azért vagyunk, hogy végeredményben azért, hogy együtt maradhassunk, feláldozzunk elveket. Most arról van szó, hogy nagy problémákat boncolgassunk, momentán ezen van a súly. Az az érzésem, hogy ez a reálisabb szempont, a másik talán kevésbé az. De inkább szeretek járni az erdők ösvényein, mint szép sima országúton, ha végeredményben az Ígéret földjére jutok, itt pedig a pusztulás vár reám. Világosan megmondtam álláspontomat. Húsvéti harangszó fog hivni minket a templomokba. Nem örülhetnek akkor azok sem, akik ma örömmel akarják ezt a javaslatot megszavazni. Nem örülhet maga a ministerelnök sem. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Nagyon is fogok örülni !) Nem hiszem, mert különben nagyon rossz emberismerőnek fog bizonyulni. Talán taktikai szempontból örülni fog annak, hogy végül húsvét előtt befejezzük az általános vitát. Én azonban nem örülök, mert ugy érzem, hogy bár virágos, napsütéses húsvét ígérkezik, nem| fogok örülhetni, mert félek, hogy a magyar nemzet Golgotája fog elkövetkezni. A javaslatot nem fogadom el, mert a javaslat a nemzeti szuverenitást mélyen sérti és mert én nem egy elbukó, hanem élni akaró és tudó nemzetnek akarok képviselője lenni. (Élénk helyeslés és iaps a balközépen.) Bocsánatot kérek,de a szónoklás hevében egy kötelességet elmulasztottam, amelyet a párt rótt reám. Méltóztassék az elnök ur eltekinteni attól, hogy már leültem. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak megengedni, hogy egy deklarációt olvassak fel pártcsoportom nevében, amely arra van hivatva, hogy világosan leszögezze álláspontunkat ebben a kérdésben (olvassa) : »A keresztény magyar nép érdekeinek bűnös elhanyagolása, a kormány tehetetlen gazdasági és pénzügyi politikája, a termelés és munka érdekeinek feladása az erkölcstelen spekulációval és bankuralommal szemben és egy liberális külszin mögé bujtatott kormányzati semmittevés országunkat romlásba döntötte. A végveszélyből és a posványból a felemelkedés csak a népben rejlő erőkre alapított nemzeti újjáépítés keretében valósitható meg. Ilyen a nemzeti újjászületést biztosító programmal a kormány egyrészt nem rendelkezik, másrészt taktikázó természeténél fogva alkotó munkára nem is alkalmas. Követeljük ennélfogva az eredménytelenségbe belefulladt kormány haladéktalan távozását« (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Lemondani ! — Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Gömbös Gyula (tovább olvassa) : »Óvást emelünk . . .« (Kószó István : Alkalmi egyesülés 1 — Zaj.) T. képviselőtársam ugylátszik, nem olvasta az esti újságokat, különben óvatos lenne közbeszólásaiban. (Zsirkay János : Fél, hogy veszélyben van az államtitkárság Î Nem olyan fontos ! — Zaj. Halljuk ! Halljuk) — Tovább olvassa) : »Óvást emelünk a nemzet önrendelkezési jogának a trianoni szerződésen is túlmenő feladása ellen és ünnepélyesen tiltakozunk a javaslatokban foglalt idegen, a nemzeti élet megbénítását eredményező befolyás érvényesülése és törvénybeiktatása ellen.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés 1 Akkor méltóztattak helyeselni, amikor az önök malmára hajtottam a vizet a választójoggal. Én végleges álláspontot ebben még nem formuláztam, amit újból hangsúlyozok. Mégis, miután akkor is helyeseltek, amikor azt mondottam, hogy az ellenfél komoly érveit illik meghallgatni, elvárhatom, hogy épen olyan képviselő urak, akikkel az ellenforradalom idején Szegeden együtt dolgoztam, több tisztelettel viseltessenek velem szemben. (Helyeslés és taps a balközépen. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, az általános vitát bezárom. (Éljenzés a jobboldalon.) Az előadó urat illeti a szó. Kállay Tibor előadó : T. Nemzetgyűlés 1 Azt hiszem, felszólalásomban igen rövid lehetek, először is azért, mert azok a felszólalások, amelyek a javaslat mellett elhangzottak, kelMleg megvilágították annak rendelkezéseit, másodszor pedig azért is, mert viszont azokban a felszólalásokban, amelyek a javaslat ellen elhangzottak, nem találtam olyan kritikát, amely azt az egész pénzügyi koncepciót támadta volna meg, amely szerint ezek a javaslatok a jövőt felépitik, a jövő Magyarországát és annak pénzügyeit megalapozni kívánják. (Propper Sándor : Nem méltóztatott azokat a felszólalásokat figyelemmel kisérni ! — Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ezek a kritikák az elmúlt időre, az elmúlt pénzügyi vezetésre vonatkoztak és mint ilyenek retrospektív természetüknél fogva a majd ezen javaslatok által teremtett helyzettel szemben, azt hiszem, kevesebb gyakorlati értékkel bírnak. Mindazonáltal kénytelen vagyok ezekkel a retrospektív kritikákkal is foglalkozni azért, mert a képviselő urak jó része ugy állította be a legutóbbi négy év alatt folytatott pénzügyi politikát, külügyi politikát, sőt a kormánynak és pártjának általános politikáját is, hogy ez a politika juttatta oda az országot, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gömbös Gyula : Az előadó ur vezetése mellett 1 — Zaj.) hogy most más kiút részünkre, mint ezen javaslatok elfogadása, nincsen. (Zaj.) Azt hiszem, hogy ez mégis fejetetejére állítása a tényeknek. Ami külpolitikai helyzetünket illeti, azt hiszem, egyetértünk abban, hogy Magyarországnak a mohácsi vész óta az egész történelem folyamán olyan kedvezőtlen politikai helyzete, mint a trianoni béke megkötése alkalmával, nem volt. (Ugy van ! jobbfelől.) Ezzel szemben azok a javaslatok, amelyeket most előterjeszt a kormány, immár nemcsak névleg, hanem tényleg belekapcsolnak minket a nemzetek szövetségébe és az európai népek közösségének segítő kezét helyezik kilátásba részünkre. # Ami a pénzügyi helyzetet és a gazdasági kibontakozás lehetőségeit illeti, a trianoni békeszerződés értelmében meg volt kötve a kezünk abban a tekintetben, hogy jövedelmeink és vagyonunk leköttetett idegen célok szolgálatára, most pedig ezen javaslatok értelmében féljogositta

tunk f arra, hogy végre saját erőinket újra saját bol do»-