Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

414 A nemzetgyűlés 279. ülése, 1924. évi április hó 16-án, szerdán. a jövőben, legalább is a közeljövőben ezek az aranypénznemek mint olyanok megmaradnak-e, és nem lesz-e szükséges, hogy ebben a bizonytalanságban, legalább átmenetileg más pénznemre térjenek át. Ez azonban nem az én feladatom. Efelett vitatkozzanak azok, akik hivatva vannak a nemzetet gazdaságilag vezetni és tanácsokkal ellátni. Attól félek, hogyha mi mobil értékekre fogjuk bazirozni a mi pénznemünket, ami pillanatnyi politikai helyzetünkben ebből bajok keletkeznek. Politikai tekintetekben való bizonytalanságokról beszéltem eddig, de gazdasági téren is oly bizonytalanságot látok, hogy azt hiszem, legalább egyelőre nagyon drágán fogják gazdaságilag megfizetni győzelmüket. Nem lehet tudni, milyen szociális bajok vannak egyik-másik államnál. Azt se lehet tudni, hogy a kialakulás folyamán egyik-másik nyugati államnál a politikai tekintetben milyen lesz a kialakulás, úgyhogy a bizonytalanságot kell megneveznem, mint olyan faktort, amelynek jegyében fogjuk mi ezt a pénzt magunknak kiváltani. Nem tudom, hogy abban a pillanatban, amidőn a ministerelnök ur igénybe akarja venni ezt a pénzt, nem lesz-e olyan a gazdasági és politikai helyzet, hogy nem lehet majd ezt igénybe venni. Ezért már régebben a pénzügyi bizottságban is arra az álláspontra helyezkedtem, hogy miután a szanálási javaslatok keretén belül amúgy is bizonyos belföldi intézkedések vannak kontemplálva, szükséges, hogy ezt a két kérdést egymástól teljesen különválasszuk. Azt, amit a külföld fog esetleg hozni és amit a belföld tud produkálni, válasszuk külön. Azt, amit a belföld tud produkálni és szervezni, amit a belföldi erők igénybevételével tudunk produkálni, lényegesen el kell határolni attól, amit a külföld hoz, már csak azért is, mert ezáltal ha nem kötjük össze a két kérdést, lokalizáljuk a veszélyt. Ha nem lesz külföldi kölcsön és ha nem lehet ugy elhelyezni, mint ahogyan képzeli a kormány, még mindig van belföldi konstrukció, amelyre épiteni lehet. Ezért vált szükségessé részemről és barátaim részéről annak a hangsúlyozása, hogy a Rentenbank és Rentenmark szisztémára méltóztassanak áttérni. Arra kérem a kormányt, méltóztassék ezt a kérdést tanulmányozni és megpróbálni, nem lesz-e szükség arra, hogy valamikor áttérjünk erre a szisztémára, mert nem lehet tudni, vájjon a másik ut bizonyos külföldi vonatkozások vagy komplikációk következtében nem fog-e kátyúba vezetni. Erről a kérdésről most nem beszélek, mert Ulain képviselőtársam ezt részletesen kifejtette. Nem akarom untatni a t. Nemzetgyűlést, mert azt tartom, ezzel a kérdéssel most majd mindenki foglalkozni fog, vagy pro vagy kontra. De szükséges megvizsgálni, hogy egy termelő nép, amely gazdasági szempontból mindenesetre sokkal előhaladottabb állapotban él, mint mi, egy nép, amelynek Stinnesei, és Kruppj ai vannak, egy nép amely annyi okos főt termelt ki különösen a methodika terén, — mert nem Dénes István találta ki ezt a rendszert és nem is én, ahogyan hirlapi vita volt közöttünk — ez a metódikus gondolkodású, a gazdasági életet igazán intenziven élő nép nem helyes utón jár-e akkor, amikor ebben a külpolitikai komplikáltságban, ebben a gazdasági káoszban a megoldatlan szociális problémák idejében az ingatlanra, mint fedezetre fekteti pénzét. (Dénes István : Egyetlen igazi bázisa a pénznek.) A ministerelnök urnák az egységes párt felfogása szerint három sikere volt : a propaganda, a külpolitikai siker és a gazdasági eredmény. Ezek közül nézetem szerint a leglényegesebb a propaganda. A ministerelnök ur hézagpótlóan járt el akkor, amikor elődeinek hibáit akarta jóvátenni azzal, hogy végre felvette a külfölddel az érintkezést. Az aktivitás mindig hálás, mert ha nem helyes elgondolás alapján történik is az, amit teszünk, a véletlen talán olyan szálakra juttat bennünket, amelyeket ki lehet használni. Ezt a propagandát akceptálom és akceptáltuk eddig is valamennyien, de a lényeg az, vájjon mi fog a propaganda nyomán kifejlődni, vájjon tényleg megtaláltattak-e azok a szálak, amelyeknek összeköttetése és harmóniába hozása esetén Magyarország kifejlődése biztositva van. Konkrét külpolitikai sikert ma nem látunk és konkrét gazdasági sikert sem látunk, még pedig azért nem, mert ha aggodalmaink nem fognak is beteljesedni, ha megkapjuk is száz százalékban és hasonló értékben, nem uzsorakamat mellett a 250 millió koronát, még akkor is —• ahogy helyesen állapította meg Apponyi Albert gróf — gazdasági szempontból három év múlva csak a kezdet kezdetén vagyunk és ki tudja, hogy a politikai élet, a politikai manővereknek eredménye Európában ezidő alatt mi lesz. Ezért fontos a belföldi erőkre való helyezkedés. Ezért fontos a függetlenités, a magunkbaszállás és az uj alapoknak megkeresése ; de facto, ahogyan Eckhardt Tibor barátom nagyon helyesen jellemezte, be kell vezetni az egyszerűséget, ki kell zárni mindenféle, a külföldről bejövő és valutánkat, pénzünket rontó u. n. luxust ; csak termelnünk, termelnünk és termelnünk kell és vigyáznunk arra, hogy akármilyen reformintézkedésekkel a magyar gazdasági életet előrehaladó útjából ki ne zavarjuk. Ne féljen senki attól, hogy valaki is merészelne durván belenyúlni a gazdasági élet szálaiba. Erről szó sem lehet. Ellenben az bizonyos, hogy ugy szociális, mint gazdasági és általában nemzeti szempontból kívánatos, hogy a kölcsönjavaslat nemcsak a gazdasági rekonstrukciónak, hanem az egész magyar életnek, uj életnek legyen a kezdete. (Eckhardt Tibor : Erkölcsi rekonstrukciónak.) De félek attól, hogy itt olyan befolyások fognak érvényesülni, amelyekkel szemben nem leszünk elég erősek. Nem tudom például, nem fogják-e a mi szinművészetünket, mint fele leges kiadásokat, megsemmisíteni. Nem fogják-e a sportot aláásni, azt mondván, hogy minek most a sport, hiszen nincs szükség erre, most csak gazdasági koncepciókra van szükség. De félek, mint mondottam, hogy az egész gazdasági élet agrárvonatkozásu kifejlődése meg lesz bénitva és veszélyeztetve lesz. Mert a jegybankról szóló intézkedések nem árulják el annak a tendenciának honorálását, amelyet egységesen az egységes párt és azok a pártok, amelyek agráralapon állnak, képviselnek. Világos, hogy csak akkor fogunk célt érni és igazi erednényeket, ha minden tekintetben felismerve az e nemzetben lakó erőket és gazdasági mentalitásokat, az agrártársadalom érdekeit támogatjuk és az agrárkörök érdekeit fogjuk művelni fokozott mértékben. Ezért szükséges és