Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
36 À nemzetgyűlés 275. ülése Í92Í. más volt a miniszterelnök! — Berki Gyula: De I azért mi nem vagyunk felelősek!) Csendet ké- j rek! Ne méltóztassanak a szónokot folyton zavarni! (Sándor Pál: Nem szabad mondani, hogy nem vagytok felelősek!) Csendet kérek, képviselő urak! Kérem a szónokot, méltóztassék beszédét folytatni. Reisinger Ferenc: Nem méltóztattak azon gondolkozni egy kissé, hogy azok a tisztviselők és alkalmazottak, akik már B-listára kerültek és akik ezután fognak B-listára kerülni, majd mit fognak szólni ahhoz, ami itt történik 1 ? Nem méltóztatik arra gondolni, hogy épen ezeknek a megbélyegző és kellemetlen módon való megállapítása miatt, a B-listára tett tisztviselői kar ki fog állni egy^szép napon és azt fogja mondani 1 az önök szeméber nem volt becsületes erőtök ahhoz, hogy entente-ellenőrzés nélkül mondjátok meg, hogy feleslegesek vagyunk. Ezért kellett az országot ilyen súlyos helyzetbe sodorni 1 (Dénes István: De a fináncokat még szaporitani fogják!) Épen, mert ebben ilyen végtelenül súlyos erkölcsi defektust látok, ezért különösen bizalmatlan vagyok. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Az állami alkalmazottak létszámát apasztó akció volna tehát a kormány, s a kormányzópárt felfogása szerint is az, ami hivatva volna kiegészíteni ezt a 250 millió koronának nevezett 150 millió aranykoronát olyan összegre, amellyel azután valóban szanálni 1 lehet az állafmháztaStást. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reisinger Ferenc: Mint méltóztatnak látni, az államháztartás egyensúlyának helyreállitásáról szóló törvényjavaslat általános indokolása olyan jelentésfélét tartalmaz, a kormánynak arról a ténykedéséről, amelyet eddig elkövetett. Itt ministeri tárcák szerint le van irva. hogy az utóbbi években, mióta a létszámapasztás kezdetét vette, hogy fejlődött és most milyen stádiumban van a létszámapasztás. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon!) Ebben a jelentésben a következő számokat találom. Az állami alkalmazottak létszámát az 1920. évi XI. te. stb. következtében mintegy 11.600 fővel apasztották. Ez a szám e jelentés szerint a következőképen oszlik meg: 3000 esik a közigazgatási alkalmazottakra, 5600 az állami üzemi alkalmazottakra és mintegy 1900 az állami üzemek munkásaira. Itt tehát van egy főszám és vannak részletszámok. Egyebektől eltekintve engem az a kis számtani hiba is érdekel, amelyet akkor veszek észre, ha a három részlettételt összeadom. Hiszen ezek összesen csak 10.500-at adnak. A főszám és a részletszámok összege között tehát 1100 főnyi differencia van. Végtelenül érdekel, hogy ezt az 1100 embert hová tette a t. kormány. Ezt az 1100 embert bebörtönözték, agyonverték, vagy eltűntek? Ismerem azt a fogalmat, hogy „eltűnt", ezzel valamikor nagyon sokszor találkoztam a harctéren. Minden rossz századparancsnok, aki nem tudott elszámolni katonáiról, hogy meghalt, fogságba jutott, vagy hová lett, a jelentésbe odairt egy számot, mondván, hogy tiz ember pedig eltűnt. Ebbe a jelentésbe nincs ideírva, hogy ez az 1100 ember eltűnt, de azt kell hinnem, hogy eltűnt, mert nincs róluk elszámolás. Ebben az ügyben azonban főként egy még ennél is fontosabb kérdés érdekel. Az eddigi létszámapasztást ugyanis köztudomás szerint és beigazoltan nagymértékben felhasználták évi április hó li-én, pénteken. politikai üldözésre. Ebben a tárgyban egyszer már beszéltem itt és felhívtam az illetékes miniszter urak figyelmét arra, ami itt történt. Intézkedés azonban ezirányban nem következett be, e következtetés alapján tehát kénytelen vagyok azt mondani, hogy ezt a politikai üldözést épen a kormányhatalom inditotta meg, mert ha nem igy volna, akkor már orvosolták volna az illetékes miniszter urak azokat a hibákat, amelyekre az ország színe előtt itt is és küldöttségek utján is figyelmeztettük őket. Egy érdekes példát is elmondhatok itt. A létszámapasztással kapcsolatosan Miskolcon egy 36 éves erős, atlétatermetü embert, aki a legteljesebb mértékben szakképzett vasmunkás, B-listára tettek a vasúti műhelyben és azután a műhelyfőnök megbízta csoportvezetéssel, vagyis előmunkási teendőkkel. Ebből az esetből már csak bömböl a politikai üldözés. Ez a vasúti munkás nyíltan és becsületesen szociáldemokrata. (Lendvai István: A Lendvai-párti vasutasok is igy jártak.) Tiszta életű ember, semmiféle fegyelmi ügye soha sem volt, fiatal munkaerő. A mühelyfőnök sajnálja szakképzettsége miatt, de minthogy szállítania kell bizonyos kvantumot a munkásság szocialista részéből a B-listára, mit csinálhat egyebet, ezt a munkást, aki becsületesen közismerten szocialista és elvi felfogását soha kalap alá nem rejtette, bár egyik legjobb szakmunkása, B-listára tette. Hogy ezt az országot szanálni igy lehessen, azt én kétségbevonom, kétségbevonom a szanálás ezen módjának sikerességét. Amikor a legjobb szakerőket dobják ki az illetékes helyükről pusztán politikai meggyőződésük miatt, akkor azt izenem a niinisterelnök urnák, hogy tiszteltetem a szanálást, akkor ez az ország mihamarabb tönkre fog menni, fejjel lefelé fog fordulni. Hiszen már közhely, hogy az országnak legértékesebb elemei azok, akik hasznos munkával hozzájárulnak az államháztartás fentartásához, legyen az gazdag, munkás vagy tisztviselő, produktiv vagy improduktív munkaerő, ha szükséges munkát végez, amely az ország fentartásához, a munka eladminisztrálásához szükséges, akkor hasznos munkaerő. De hol van itt a takarékosság, amikor fiatal 36 éves munkásembereket, tisztamultu szaktudású munkásokat eldobnak és ugyanakkor, mint ahogy be van igazolva, pusztán kortespolitikából felvesznek újoncokat, oly újoncokat, akik dolgozni még nem is nagyon tudnak, de azonkívül az uj munkahelyükön ismeretlenek és évek hosszú tapasztalatai szükségesek ahhoz, hogy ugyanazt a munkakört lássák el, amit már a régi fiatal, begyakorolt szakmunkások tudnak ellátni. Tessék ceruzával számolni. Ez szanálási Ez a legkétségbeejtőbb politika, amelyet az ilyen lerongyolódott, gazdaságilag lezüllött országnak nem szabad megengednie magának. Nekünk méltóztatnak folyton beszélni arról, hogy mi itt tárgyilagosan viselkedjünk és fogjunk! öszsze az ország talpraállitásának érdekében. Hát itt vagyok, kapható vagyok, én összefogok a fajvédőktől kezdve a kormánypárt bármely szárnyával, (Helyeslés a baloldalon.) Akár hazafiasság kérdésében, akár más, közteherviselés szempontjából, nem szoktam alulmaradni; nem ütöm két vörös téglával a mellemet, hogy hazafi vagyok, de kötelességem teljesítésében, fényeimben, munkámban benne van az, hogy hazafi vagyok oly mértékben^ mint azok, akik folyton ezt a szót viselik a szájukon.
