Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
Á nemzetgyűlés 275. ülése 1924. évi április hó ll-én, péntekek. 35 kellett volna likvidálni a forradalmakat és ellenforradalmakat már akkor, mikor! egy kormányzati rendszer alakult, mely magáról azt mondta, hogy ő a polgári magántulajdon alapján áll, tehát a kapitalista termelési rendszer alapján áll vagyis az ellenkezőjét tudja csinálni annak, amit a forradalom alatt végeztek. Azonban az történt itt, hogy nemhogy leszerelték volna az, előállt felesleget akár a hivatalnoki karban, akár a hivatalokban és intézményekben, hanem egyenesen erre alapitotta ez a rendszer az uralmát, egyenesen kihivták, csalták, ha nem közvetlenül, de közvetett utón a köztisztviselők és menekültek tömegeit még a megszállt területekről is. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a kormányzati rendszer kétségtelenül abban a felfogásban leiedzett, hogy az a réteg, melyet a megszálló hatalmak a megszállt országrészekről kizavarnak, kiüldöznek, az ő rendszerének legbiztosabb támaszai lehetnek. így érthető az a nagy rokonszenv, mely a menekültek tömegei és a mai kormányzati rendszer közt hosszú időn keresztül fennállt. Csakhogy itt a kormány törököt fogott az én felfogásom szerint, t. i. a menekültek között igen nagy számmal voltak olyan tisztességes, megbízható hivatalnokok, akiknek tényleg komolyan menekülni kellett azért, mert a belső csábítás következtében vagy az esküt nem volt hajlandó letenni vagy más módon változott megbízhatatlanná a megszálló hatalmakkal szemben. Ez volt az értékes része a menekült tisztviselői és állami alkalmazotti karnak. Egészen bizonyos azonban, hogy volt egy másik réteg, amely szintén nemi épen nagyon kiesi százalékot tesz ki, amelynek csupán azért kellett menekülnie a megszállott területekről, mert reakciós és népellenes működésük miatt kizavarták őket onnan. Természetes, hogy a megszálló hatalmak két szempontból tekintették ezt a kérdést. Az egyik szempont az volt, hogy nekik kedves volt megszabadulni ezektől az elemektől, mert el akarták helyezni a maguk embereit, a másik szempont pedig az volt, hogy hiszen ezek az emberek nem voltak jó munkaerők. Azt méltóztatnak koncedálni, hogy az a hivatalnok, az a közalkalmazott, aki a nehéz háborús időkben ugy működött, hogy végül a népnek el kellett őt zavarnia, amikor arra alkalom jött, nem volt jó hivatalnok, nem volt jó közalkalmazott. Hiszen a közalkalmazott jóságát az mutatja meg, hogy ugy tud dolgozni, hogy az államhatalmat is kielégíti, viszont a terheket viselő néposztályokkal sem kerül élesen szembe. Az egyensúlyozó szerepét kell neki betöltenie, hivatalnok, az a közalkalmazott tehát, akit a nép, felhasználva a megszállást, kizavart a megszállott területekről, értéktelen munkaerő a mi számunkra is. .. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nincs jogában ilyen általános, sértő megjegyzést tenni a menekült tisztviselői karra. Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Anynyira vigyáztam; ennél a kérdésnél, hogy még a sorrendet is ugy állítottam fel, hogy a komoly, hivatását betöltő tisztviselői kart kiemeltem és ezeket nemhogy nem akartam megsérteni, de nem is sértettem meg. Sőt azt mondottam, hogy ezek értékes elemek, ezekkel szemben én tisztelettel adózom. Nem vagyok azonban hajlandó kortespolitikából az egész menekült tisztviselői kart en bloc szivemre ölelni. Épen abban látom a mai kormányzati rendszer fő bűnét, hogy ugy, ahogy jöttek át a menekültek, nem nézve, hogy megbizhatók-e vagy megbizhatatlanok, nem kérdezve, miért szaladtak el a megszállott területekről, en bloc keblére ölelte őket, ezekre építette hatalmi politikáját. Ez volt HZ cl törökfogás, amely azután a teljesen felesleges és amerikázó munkaerőket sem engedte leszereltetni a kormányzat által azért, mert ez a kortespolitika szempontjából nem fizette ki magát. Érről van szó, t. Nemzetgyűlés és korántsem arról, hogy én a menekült, komoly, becsületes tisztviselői réteget le akartam volna nézni és meg akartam, volna sérteni. Azt hiszem, hogy mindazoknak az elemeknek, tartozzanak bármely párthoz, amelyek komolyan akarják ennek az országnak a talpraállinem pedig egyszerű hazabeszélést, egyszerű kortespolitikát akarnak űzni, velem egyet kell érteniök abban, hogy a szemetet eltávolítani nem baj, nem vétség sem a szeméi ellen, sem az ország érdekei ellen. így értjük meg egymást. Mert engem ezek a szempontok vezetnek és bármennyire fáj is ez egyes helyeken és egyes uraknak, egész bátran elmondtam ezeket, mert meg vagyok róla győződve, hogy a józan, komoly tisztviselői kar ebben velem érez, mert az ő presztízse rovására történtek bizonyos dolgok, amelyeket az a másik elem csinált, amely vele együtt volt kénytelen ideínenekülni. Visszatérek most tulajdonképeni alapgondolatomhoz, ahhoz, hogy a kormány kortespolitikából nem csinálta meg a felesleg lecsapolását sem az intézményekben, sem a személyekben. Erről van szó, amikor félig kimondottan és suba alatt a folyosókon és más helyeken egészen világosan és kimondottan nem a 250 millió aranykorona teremtő erejében bizik a kormány, hanem az ellenőrzésben. Arról van szó, hogy most kimutatja azt a lehetetlen gyámoltalanságát, amelyet eddig négy és fél éven keresztül tűrnünk és viselnünk kellett részéről; arról, van szó, hogy az ellenség által ide delegált ellenőrzés következtében van csak abban a helyzetben, hogy az ország számára felesleges intézményektől és személyektől megszabaduljon. Hát erkölcsös ez 1 ? Ennek nincs meg az erkölcsi jogosultsága. Én ezekben a nehéz időkben nem tudok elképzelni egy komoly kormányzati alapot, amely tekintet nélkül érzelmi momentumokra, tekintet nélkül egyesekre, apró kis csoportokra vagy apró vagy talán nagyobb érdekeltségekre, az ország igazi érdekét, a közszempontokat tartva szem előtt elvégez minden olyan operációt, amely végeredményben fájdalmas magára a közre is. Azt látjuk, hogy itt éveken keresztül uralmat építettek olyan elemekre, amelyektől most minden áron meg akar szabadulni a kormány — -még azon az áron is, hogy külpolitikai szempontból is úgyszólván a tönk szélére, szinte majdnem az árulásig viszi el ezt az országot és külföldi ellenőrzést is vesz magára. Tessék ezt a tételt megfordítani. Ilyenkor én önkénytelenül felsóhajI tok és felorditok kínomban. Hát ez volt az à j hires uralom, amely igy négy és féléven keresztül eltaposta a magyar füvet? Ez volt az az uralom, mely olyan erkölcstelen alapokon nyugodott, hogy most már csak külföldi segítséggel képes eddigi erkölcstelen pilléreitől megszabadulni? (Berki Gyula: A Bethlen-kormány nem kormányzott négy és fél évig. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: Volt idő, amikor mindennap v
