Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

400 A nemzetgyűlés 279. 'ülése 192 hogy a jóvátételi bizottságban nemcsak az eredeti előadói javaslat szerepel, a maga ötmilliárdos tételével, hanem egy másik javaslat is, egy kedvezőbb az angolok részéről, amelyet az angol megbízott, Bradbury tett s amely 500 millióról szól. Én elismerem, hogy ez az 500 milliós kötelezettség, ha megállapittatott volna, gazdaságilag jobban sújtott volna bennünket, mint a 10 milliós részletekben 170 millióra, illetve 200 millióra összetevődő jóvátételi öszszeg, amelyet egyelőre 17 és félesztendő alatt fizetnünk kell. De ha szembeállítom az angol javaslatot kölcsön nélkül ezzel a jóvátétellel, amelyet fizetnünk kölcsönnel kell, azt kell megállapítanom, hogy minden önérzetes nép az 500 millió koronát választotta volna inkább kölcsön nélkül. Erre az ötszázmilliós javaslatra súlyt helyezek azért, mert a ministerelnök ur csak az ötmilliárdos javaslatot állította szembe az ő megoldásával, az angol javaslatot nem emiitette. Ezt bizonyítékul hozom fel arra, hogy magában a jóvátételi bizottságban is meg voltak bizonyos méltányossági tendenciák, mert tanultak a Ruhr-megszállásból, a német és bolgár jóvátételből és meg vagyunk győződve, hogy a magyar kormány minimumként keresztül tudta volna vinni évek alatt az angol javaslatnak, az 500 milliónak, mint végösszegnek megállapítását. Röviden áttérek harmadik pontomra, a koronastabilizálás nemzeti gazdasági politikájára. Szerintem a szanálás súlypontja itt van. Végeredményben a kormány is kétharmadrészben erre fekteti a szanálás programmját. Itt utalok Ulain t. barátomnak a járadékkoronáról tartott előadására. Én az én nemzeti gazdasági politikámat vele együtt épen azokra a tanulságokra is alapítom, amelyeket a nálunk sokkal súlyosabb helyzetben lévő német nemzeti és közgazdasági élet a járadékkoronával kapcsolatban tett. De én a járadékkoronára magára nem alapítanám Magyarország rekonstruálását, mert hiszen a járadékkorona valószínűleg beválik ugyan, de ha nem is válnék be tökéletesen, akkor is'van elég erő és mód arra, hogy mi a mi közgazdasági problémáinkat megoldhassuk ugy, hogy Magyarország életét, államháztartásunkat és koronánkat stabilizáljuk. Rá akarok mutatni a kereskedelmi mérlegünkre, mint egyik eszközére az egészséges nemzeti gazdaságpolitikának. Mi elsősorban agrárius állam vagyunk, jóval függetlenebb, mint a körülöttünk élő iparos államok. Mi tehát nem vagyunk abban a kényszerhelyzetben, amiben volt Ausztria, a kölcsön szempontjából sem. Ha a mi exportunkat berendezzük ugy, hogy mezőgazdasági feleslegeinket eladjuk, és egy egészséges importpolitikát csinálunk és az egészséges importpolitikával nem hozunk be mást, csak az okvetlenül szükséges nyersanyagokat és a fogyasztó és dolgozó rétegek érdekeinek megvédésére, tömegszükségleti cikkeket, meg vagyok győződve, hogy kereskedelmi mérlegünket állandóan aktive tarthatjuk, amivel egy fontos tényezőjét állapítottuk meg a nemzeti rekonstrukció munkájának. Nekünk ragaszkodnunk kell gazdasági öncéluságunkhoz és ragaszkodhatunk is sokkal könnyebben, mint szomszédaink. Sajnos,ez irányban tudomásom szerint semmi sem történt elsőL évi április hó 16-án, szerdán. sorban azért, mert dacára, hogy a külföldi kölcsön egész konstrukciója bennünket még gazdasági bilincseiben nem fogott, dacára ennek már előre ugy tettünk, mintha felettünk a francia kisentente hatalmak dirigálnak és már előre lekötöttük, befogtunk magunkat a kisentente gazdaságpolitikai szekerébe. Nekem adataim vannak arra vonatkozólag, hogy semmit nem tettünk meg abban az irányban, hogy gazdasági kapcsolatot teremtsünk Olaszország és Magyarország között, ellenkezőleg, egész behozatali politikánkban igyekeztünk a minimumra szorítani az Olaszországgal való kapcsolatunkat és egész behozatalunk súlypontját áttoltuk a kisentente oldalára, úgyhogy elsősorban a cseh importnak nyitottuk meg kapuinkat, amikor bennünket erre még kényszer nem vezetett. Kérdem a t. Nemzetgyűléstől, mit fogunk tenni ebben az irányban akkor, ha itt lesznek a bilincsek, amelyek kényszeríteni fognak erre bennünket. Abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy összes mezőgazdasági élelmiszükségleteinket a saját termésünkből fedezni tudjuk, ipari szükségletünk igen tekintélyes részét fedezni tudjuk, szenünk elegendő van, tehát mi sokkal könnyebben irányithatjuk gazdasági monopol-helyzetünknél fogva a mi külkereskedelmi forgalmunkat, mint szomszédaink. Nekünk ezt a monopol helyzetünket gazdasági politikánkban ki kellene használni, de nem használjuk ki, hanem ugy teszünk, mintha ellenkezőleg ők volnának monopol-helyzetben és ők diktálhatnának nekünk. Hitelrendszerünk átépítése, az agrárhitelnek megoldása egy esztendő óta programmja a fajvédőknek. Ebben az irányban a szanálási akció során semmi megnyugtató nem történik. Hangsúlyozom, hogy hitelrendszerünknek egészséges kiépítése rendkívül fontos faktora volna a rekonstrukció munkájának. Ebben az irányban nemcsak a közvélemény van előkészítve, hanem már a szervezetek is készen vannak. Csak meg kellene inditani ezekben a szervezetekben a gazdasági vérkeringést, ezt azonban a kormány elmulasztotta és még jobban el fogja mulasztani akkor, amikor a gazdasági öncélúság fegyverei a kezéből kiesnek. A hitelek valorizációját már régóta hirdetjük, a mi akciónknak azonban csak a szomorú takarékkorona az eredménye. A hitelek valorizációja egymagában is rendkívül súlyos faktora volna a korona s általában a magyar fizetési eszköz stabilizálódásának. Komoly termelési politikát kell csinálnunk, amit eddig elmulasztottunk. Eddig a legjobb esetben egyes iparágaknak egyoldalú favorizálása történt, még pedig főképen olyan iparágaknak, amelyek bankok tárcájában vannak. Az igazi magyar iparvállalatok, a magyar kézben lévő iparvállalatok semmit sem kaptak ebből a gondoskodásból, egy garast sem láttak ebből a favorizálásból, holott az már a dolgozó és fogyasztó magyar tömegeknek valóságos kiuzsorázásáig fokozódott. A mag3?"ar kormány pénzügyi politikája nem a termelésre irányult, hanem akarva — nem akarva, — nem akarom vádolni, hogy akarva, de mindenesetre a maga céltalanságánál fogva — a spekuláció tömésére, hizlalására és ezzel a magyar kormány a maga tehetetlenségével elvonta azokat a tőkéinket, amelyek mégis meg-