Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

38.4 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. magyar ember ! — Fábián Béla : Nem is hiszem, hogy elismerné a Házban 1) Elnök : Csendet kérek ! Méltóztassanak talán ezeket a privát beszélgetéseket a Házon kivül elintézni. (Sándor Pál : Azt hiszi, hogy maga keresztény ? I Pogány ! — Nagy derültség jobbfelől. — Lendvai István : Átengedem az ön kereszténységét Bethlen Istvánnak ! — Derültség. Ulain Ferenc közbeszól. Zaj. — Sándor Pál : Én nem utaztam Hittlerhez, engem még nem kisértek vissza ! — Ulain Ferenc : Csak próbálja meg ! — Lendvai István : Majd beszélünk erről a dologról, nagyon kellemetlen S — Zsilinszky Endre : Tényleg a képviselő ur nehezen jutott volna oda ! — Sándor Pál : Nekem ilyen ideológiám nincs ! — Nagy zaj a balközépen. -— Sándor Pál : A képviselő úrra is ráfért volna a pofon ! — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak, méltóztassék megengedni, hogy a szónok is egyáltalában szóhoz jusson 1 (Sándor Pál közbeszól. Zaj.) Sándor Pál képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Sándor Pál ismét közbeszól. Zaj.) Sándor Pál képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni S (Pikler Emil : Mérsékeltáru délutáni előadás !) Pikier Emil képviselő urat is kérem, ne méltóztassék közbeszólni ! (Lendvai István közbeszól. Zaj.) Lendvai István képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Sándor Pál : Nem is tudja, mi az a szenteltviz 1) Pakots József : A politikai konszolidáció alapfeltétele a szanálási rekonstrukciós törvények érvényesülésének is és azon programm érvényesülésének, amelyet maga elé tűzött a minister elnök ur. Mert, hogy képzelik el azt, hogy ha Magyarországon az öt esztendő alatt sajnálatosan ismétlődő események újra jelentkezni fognak, akkor a külföldi tőke majd el fog-e helyezkedni magyar kölcsönben és részt fog venni az ipari és kereskedelmi élet fellendítésében! Tehát mennyire szükség van arra magának a szanálásnak érdekében, hogy megteremtődjék itt a konszolidált helyzet, amelyről annyit beszéltünk hiába. Azok az urak, akik a zavarosban szeretnek halászni, akik a politikai hullámhegyeken szokták a maguk táncát járni, mint politikai szirének . . . (Lendvai István : Ilyen csábitóak vagyunk ! — Derültség.) Ugy van kérem, ezek az urak nem számítanak, nem törődnek ezzel a fontos kérdéssel, (Zsilinszky Endre : Ellenzéki beszéd, mely ahelyett, hogy a kormányt támadná, bennünket támad ! — Felkiáltások a jobboldalon : Nagyon helyes, nagyon jól beszél l) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak már csendben lenni. Pakots József : Nagyon sajnálom, hogy épen ehhez a passzushoz jutottak az urak. (Zsilinszky Endre : Nagyon helyes !) Elnök : Zsilinszky Endre képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Pakots József : És bármennyire is izgatja Önöket ez, az igazság mégis csak igazság marad, a túlsó oldalra és önökre alkalmazva is. Remélem, hogy nem akarják igazolni azt az ókori anekdotát, hogy midőn a görög szenátus száz ökröt feláldozott Pythagorasz tantételének felfedezése örömére, azóta az igazságok születésénél mindig bizonyos reszketés vonul végig az állatvilág emiitett részén. Én igazságot mondok, önökre talán lesújtót, nagyon sajnálom, önöknek módjuk van talán változtatni azon a politikán, amelyet öt éven keresztül folytattak. (Zsilinszky Endre : Inkább vállaljuk ezt a lesújtó kritikát és nem változtatunk ! — Zaj. Elnök csenget.) Még meg fogják ezt önök gondolni, még változtatni fognak önök a saját magatartásukon. A legközelebbi múlt napokban is nagyon változtattak, épen a legközelebbi napokban, amikor állandóan kommunizmussal és vörös terrorral bélyegezték meg szociáldemokrata tagtársainkat és volt szerencsém látni, hogy mégis szépen összeültek velük. (Ugy. van ! jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Fábián Béla : Mindig per szovjettagok beszéltek róluk és most kiszedették velük a Szózatot ! — Sándor Pál : Szervusz Móric !) Pakots József : Hogy önök taktikailag mit találnak helyesnek és mit nem, ahhoz nincs semmi közöm, majd az önök tömegei fogják megítélni az önök magatartásukat. (Fábián Béla : Vannak nekik tömegeik? — Ulain Ferenc : Vannak ! — Fábián Béla : Hamis választói névjegyzékek alapján ! — Ulain Ferenc : Majd meglátjuk ! — Lendvai István : Nem voltak hajlandók az ezerholdasoknak bedőlni, ez az egész !) Azzal kezdtem beszédemet, hogy nem vagyok olyan jó reményekkel eltelve, mint az előttem szóló Czettler t. képviselőtársam. Annak ellenére sem lehetek ilyen jó reményekkel eltelve, hogy Harding, az amerikai nagy közgazdasági szakértő elutazása előtt azt mondotta, hogy Magyarországon mérhetetlen fejlődés jeleit látja, rengeteg fejlődési lehetőségei vannak ennek az országnak. Ez olyan általános megállapítás, amit elmond minden idekerült előkelő idegen. Csakugyan Magyarországon nagy lehetőségek vannak gazdasági és más téren, azonban Magyarországnak az a régi és eredendő baja, hogy minden jó lehetőséget elmulasztott életében, olyan volt, mint a könynyelmü gavallér, aki a maga kincseit szétszórta, és értékeit elpazarolta. Elpazaroltunk öt nehéz és keserves esztendőt, nem használtuk fel ezeket az éveket a rekonstrukcióra, arra az előkészitő munkára, amely a magyar feltámadást biztositotta volna. Most teljesen ki vagyunk szolgáltatva egy programmnak, amely programmhoz a magyar nemzetgyűlés később aligha szólhat hozzá. A magyar nemzetgyűlés szuverenitása szenved ezzel súlyos csorbát, mindnyájunk küldetése konfiskáltatik el és én figyelmzetem a kormányt, hogy ez végzetes nemcsak magára a nemzetgyűlésre nézve, amely ennélfogva nem lehet erkölcsi és gazdasági erőforrás tovább a magyar élet menetében, hanem magára a kormányzatra is, mert a kormányzat felelősségének oly súlyos mértékét vállalta magára, amelyet senki jóhiszeműen vállalni nem merészelhet, ha a maga céljaiban'becsületesen akar eljárni. Az a körülmény, hogy mi külföldi ellenőrzés alatt fogunk állani, őszintén szólva, engem nem tölt el örömmel. Vannak, akik azt mondják, hogy ez az egyetlen jó benne, hogy végre nem fog itt olyan gazdálkodás folyni, amilyent öt esztendőn keresztül folytattak a kormányzatok. Én ezt keserűen veszem tudomásul, és nem örvendek annak, hogy itt kontrollőrök lesznek, akik belenéznek a számadásunkba, akik lefogják a kezünket, akik felelősségre vonnak