Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 385 bennünket minden pillanatban. Ez olyan nemzeti és állami kiskorúság, amely szégyenpirral kell, hogy eltöltsön minden igaz magyar embert. Ha idáig jutottunk, ezt a helyzetet viselnünk kell méltóságosan ; (Zsilinszky Endre : Talán kormányfőtanácsosi címet akar ! —- Fábián Béla : A demokraták nem szokták azt elfogadni ! — Ulain Ferenc : Akinek ezer holdjai vannak, annak nem kell. — Fábián Béla : Az lehet, de soha sem is ajánlották fel nekik !) viseljük el ezt azzal a keserű érzéssel, hogy ez olyan pohár, amelyet ki kell innunk. Viseljük el azzal a tudattal, hogyha nem tennők, beláthatatlan katasztrófának útjait nyitnók meg magunk előtt, mert igy állították be ezt a kérdést mindazok a komoly szaktekintélyek, akik a kérdéssel foglalkoztak. De feltétlenül szükséges, hogy az ellenőrzésnek bizonyos mértéke alkalmaztassák és pedig nem a pénzügyi bizottságon keresztül, mert annak összealakitása nem felel meg a parlament teljes képének, hanem egy más faktor révén ellenőriztessék mindaz, amit a kormány ezen idő alatt cselekszik. Csak egyetlenegy kiszakított példával akarom ezt illusztrálni. Németországban például a létszámcsökkentés ellenőrzésére külön parlamenti bizottság küldetett ki. Nálunk el fognak küldeni a közszolgálatból 15.000 embert anélkül, hogy valaki ellenőrizné, hogy az elbocsátás milyen alapon fog történni. Egészen nyilvánvaló, hogy a protekció és egyéb szempontok fognak érvényesülni. Ezeket veszedelmesnek tartom a közmegnyugvás szempontjából és kérve kérem a kormányt, hogy akkor, amikor mi kénytelenek vagyunk tűrni, hogy ezek a javaslatok törvényerőre emelkedjenek, honorálja a mi aggályainkat s ez aggályainkon keresztül magának a polgári társadalomnak aggályát is és adjon lehetőséget arra, hogy a parlament kellő ellenőrzési jogát gyakorolhassa a szanálási törvények végrehajtásánál. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezekben fejeztem ki pártunk álláspontját. Kifejeztem azt a súlyos bizalmatlanságot, melyet a kormány iránt érzünk, de kifejeztem azt a kényszerűséget is, amely bennünket arra késztet, hogy ne álljunk útjába e javaslatok törvényerőre emelkedésének. A javaslatot nem fogadom el. Két határozati javaslatot nyújtok be. Beszédem során megemlítettem, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületét fel kell függeszteni, másrészt pedig a numerus dausust el kell törölni. Az erre vonatkozó két határozati javaslatomat átnyújtom. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Haller István. Haller István : T. Nemzetgyűlés ! Igen rövid időre kérem a nemzetgyűlés figyelmét, hogy pártom megbízásából indokoljam azt az álláspontot, amelyet a szanálási javaslatokkal szemben elfoglalunk. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Épen azért, mert nem akarom elhatározásomat megmásítani, nem térek ki részletesebben az előttem szóló igen t. képviselő urnák ama fejtegetéseire, melyekben általában véve a keresztény kurzusról beszélt és speciell annak szerinte egyik intézményéről, a numerus claususróL (Lendvai István : Szanálhatatlan szónok !) Ezt a törvényt már nagyon sokszor vetették bele a vitába. Igen sokszor hallottam és hallgattam végig szó nélkül támadásokat a törvény ellen, anélkül, hogy eddig bármikor is bármit válaszoltam volna a támadásokra. Most sem teszem ezt egyrészt azért, mert a törvény megalkotása nem az én művem, azt a nemzetgyűlés annak idején csaknem egyhangúlag szavazta meg s a nemzetgyűlésnek lesz hivatása azt megváltoztatni, ha szükségesnek fogja tartani. Másrészt a törvény apaságát azóta többizben el is vitatták tőlem, hiszen azóta is akadtak testületek és egyének, akik azt bizonygatták, hogy a törvényjavaslat eszméje nem is az enyém volt, hanem azt csak reám presszionálták s én a legjobb esetben csak képviseltem és enyhítettem azt a javaslatot. Abban az esetben, ha egyszer komoly szükségét fogom látni annak, hogy erről a kérdésről itt a Házban beszéljünk, ha azt fogom észrevenni, hogy tényleg elérkezett az az idő, mikor a nemzetgyűlés komolyan kivan foglalkozni ennek a törvénynek hatásaival, esetleg annak megváltoztatásával, akkor természetesen leszek bátor majd akkori álláspontomat, jelenlegi felfogásomat ismertetni és helytállni mindazért, amit annak idején a nemzetgyűlés tudtával, beleegyezésével szükségesnek, helyesnek és jónak tartottunk. Mindaddig azonban, amig kívánságok hangzanak el, amelyek tudtommal és meggyőződésem szerint a magyar nemzet széles rétegeiben valami igen erős visszhangra nem találnak, nem látom szükségét annak, hogy különösen ilyen javaslat tárgyalása alkalmával részletesen kitérjek erre a kérdésre. (Helyeslés a jobboldalon.) Úgyszintén nem akarok beleegyedni abba a vitába sem, hogy a szenteltvíz lényegét Sándor Pál ismeri-e jobban (Ulain Ferenc : A sakter kését !) vagy Lendvai képviselőtársam. Azt hiszem, ebben a tekintetben minden különösebb vita nélkül is meg van mindannyiunk meggyőződése. T. Nemzetgyűlés ! Hitem és meggyőződésem szerint nemzeti életünknek ujabb szomorú stációjához érkeztünk s ezért egészen stílszerű, hogy nagyheten, illetve nagyböjtben, sőt a nagyhétnek kellős közepén tárgyaljuk ezeket a szanálási javaslatokat. Ezekben a szanálási javaslatokban s abban a tényben, hogy kénytelenek vagyunk tárgyalni és eltűrni, hogy azok törvényerőre emelkedjenek, tényleg látok hasonlóságot a kereszténység egyik legnagyobb eseményéhez, mert hiszen fájdalmas és szomorú emlékek rajzanak fel bennünk keresztényekben, amikor erre gondolunk, de viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy (Szabó István (sókorópátkai) : Feltámadás és üdvösség !) ugyanakkor hintetett el a megváltás reménysége és a feltámadás lehetősége is épen akkor nyilatkozott meg, amikor a keresztény hitéletnek ez a nagy tragédiája lejátszódott. Én nem vagyok optimista, de azért mégis kénytelen vagyok remélni, hogy amennyiben ezt a súlyos áldozatot meghozzuk és szuverenitásunkat pénzügyi téren egész nyíltan megkötjük bizonyos időre, sőt azon túlmenőleg is rejtetten és be nem ismerten, de tényleg szuverenitásunkat más vonalakon is megkötjük, mégis remélem ezzel szemben, hogy valami jó is fog származni ebből az áldozatból. (Ugy van! a jobboldalon.) Azért találom szomorúnak ezt a momentumot, mert kénytelenek vagyunk ország-világ előtt bevallani azt, amit egy nemzetnek bevallani mindig szomorú és lealázó, hogy nem tud önmagán, a saját erejéből segíteni. Kénytelenek vagyunk ezt bevallani ország-világ előtt és ezt a 51*