Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 383 közbeszólás és zavarás nélkül mondhassa el beszédét. Méltóztassanak ezt egyformán respektálni. Pakots József : Mint egy szörnyű tályog ott éktelenkedik a magyar kulturéletben a numerus claususról szóló törvény. Azt hiszem, hogy aki megalkotta, ma már máskép gondolkodik róla, és hogy egész Magyarországon a közgondolkodás máskép itéli meg a kérdést. Talán mikor megszületett, a nagy elkeseredésből, vagy igazságosnak vélt érzésből támadhatott, de azóta hosszú idő múlt el, ennek ki kell iktatódni a magyar törvénykönyvből, mert ellentmond minden liberális, demokratikus és minden keresztény gondolatnak. Nekem nagyon rosszul esett, mikor a kormánynak olyan különben értékes tagja, mint gróf Klebelsberg kultuszminister ur a legutóbb egy határozati javaslatnál azt mondta, hogy ő maga is helyteleniti de a mai időben nem tartja helyénvalónak, hogy ezt a törvényt töröljék. Hát még mindig itt vagyunk, hogy nem lehet törölni őszintén, becsületesen és nyíltan? Hát még az őszinteségnek nem jutottunk el ahhoz a korszakához, amelyre szükség van? Akkor igaza van Ulain képviselőtársamnak, aki a kormányt megvádolta taktikázással és őszinteség hiányával, aki ráolvasta a kormányelnökre, hogy máskép beszélt Hódmezővásárhelyen, mint másutt. Méltóztassék már a kormányelnök urnák azt a tiszta atmoszférát megteremteni. Eszembe jut az én székely hazámban egy kapubejáró felírása : »Igaz, jószívű ember bémehetsz, kétszin, facsaros lélek elmehetsz !« Ez jut eszembe, mikor a mai magyar politikai helyzetre gondolok. Mennyi őszintetlensége van itt a pártok közt, egymás közt, az egész politikai és társadalmi életben ! Nem merik megtenni az emberek azt, amit jónak Ítélnek, becsületesnek gondolnak, mert engedik magukat feszélyeztetni álszempontok által, és mert belevetették 5 esztendővel ezelőtt azt a szerencsétlen jelszót, amely megcsúfolása minden keresztény gondolatnak s amellyel megteremtették a kurzust. Ennek mételye még mindig ott él a lelkekben és azt hiszik, hogy ha leszámolnak vele, keresztény mivoltukat tagadják meg. Hát nem felnőtt társadalom a magyar társadalom, Szent István keresztény országa, hogy engedi magát jelszavaktól vezettetni? Már elég volt ebből a jelszóból, melyről megállapították, hogy elkopott és akik a túlsó oldalon ülnek, hagyjanak fel már ezen jelszó ístápolásával. Keresztények vagyunk, nemzeti érzésű emberek, ne essék többé erről szó ! Legyünk becsületes, dolgozó magyarok, demokratikus berendezésüek, hogy megtudjuk állni helyünket a nagy világtársadalomban, amely zajlik, és amelyben a magyar hajó enélkül el fog pusztulni, össze fog törni. Legyen vége a hazugságoknak ! (Ulain Ferenc : Hogy több legyen a zsidó bankoknak !) Az én t. képviselőtársam nem mondhatja, hogy én valaha zsidó bankokat védtem, sőt ellenkezőleg, én ostoroztam túlzásaikat. Kisemberek érdekét képviseltem mindig, de vallásfelekezeti különbség nélkül, mert én nem ismerek ember és ember közt különbséget. (Ulain Ferenc : Mi sem vallásfelekezeti alapon csináljuk !) Nekem ne jöjjenek az urak faj védelemmel, mert vagyok olyan becsületes, jó magyar érzésű ember, mint bárki, ezt Ulain képviselő ur is tudja, tehát ne jöjjenek közénk . . .(Ulain Ferenc : Nem is oda megyünk ! — Sándor Pál : Hittlerhcz ! Szerződéssel ! — Haller István : Ebben már a bíróság ítélt I — Sándor Pál : Én oly messze vagyok Ulain képviselő úrtól, mint Makó Jeruzsálemtől, egész erkölcsi felfogásától ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek S Pakots József : Higyjék el, hogy ezzel nem szolgálnak az országnak, pedig vagyok olyan jóhiszemű, hogy azt higyjem, hogy tévedéseikben is az ország érdekét akarják szolgálni, csak rossz utón haladnak. (Ulain Ferenc : Az sem baj, ha más véleményem van !) Én voltam már sokféle véleményen Ulain képviselő urat illetőleg, nem mindig voltam jóvéleményen, (Derültség a jobboldalon. — Ulain Ferenc : Kölcsönös !) azonban egy általános véleményt mindenkiről mégis megformálok, aki magyar ember és itt ül ebben a parlamentben, ha rosszat nem akar. Ezt kötelességem mindenkivel, minden emberrel szemben, még ha legádázabb elvi ellenségem is, elmondani. Azonban méltóztassék már felhagyni ezekkel a jelszavakkal, mert én tudom, hogy mire spekulálnak ezek a t. politikai vezérek. Arra spekulálnak hogy van nyomor, van szenvedés, van egy elégedetlen tömeg, amelynek indulatain játszani lehet. Önök a nihilista elvet vallják, amely nem is elv, azt mondván, hogy nincsenek elvek, csak érzések és szenvedélyek és az érzések és szenvedélyek húrjain akarnak végzetes melódiát játszani. (Egy hang a balközépen : Kire érti a képviselő ur ?) Önökre mondom, t. uraim. Turgenyev megrajzolta a nihilista típusát Bazaroff T

alakjában. Ez mondja azt, hogy elvek nincsenek, csak érzések és szenvedélyek. T. urain, (Zaj. Elnök csenget.) Mikor önök odavetik Bethlen Istvánnak, akit nem védek, hogy ő nem elvi alapon áll, tessék elhinni, hogy az ő elvtelenségét is az önök támogatása, az önök nyomása, az önök terrorja idézte elő. (Ulain Ferenc : Nem szégyelli ezt mondani ! — Felkiállások : Nagyon hamis információkat ad. — Ulain Ferenc : ő jött ellenem terrorral Cegléden !) Elnök : Ulain Ferenc képviselő urat kérem' méltóztassék csendben maradni ! Pakots József : Ismerem én azt az egész lélektani folyamatot, amely önökben lejátszódott, amely azon alapul, abból indul ki, hogy a tömegeket figyelik és ha azt nézik és látják, hogy a tömegindulatok milyen irányban fejlődnek és haladnak, akkor sietnek rögtön a tömegindulatok élére állani. Hogy Anatole France meghatározásával éljek, az Istenek pontosan alkalmazkodnak imádóik érzéséhez. Önök azok, akik mindig a szegény, félrevezetett tömeg nyomorát, az igazságtalan feltevésekre lendülő tömegek végzetes hangulatait akarják kihasználni, hogy a népszerűséget tovább is élvezhessék . . . (Lendvai István : Hamis monoklin nézi a dolgot !) Én tiszta és világos szemüveget használok azon elhomályosító szemüveggel szemben, amilyet ön a magyar közélet megfigyelésére állandóan használni szokott. Hogy miért tartozik ez ide, azt már megmondottam. Sajnálom, hogy nem voltak itt. Azért mondtam, mert én a gazdasági konszolidáció alapjául a politikai konszolidációt jelöltem meg. Ezt maga a ministerelnök ur már elismerte egy beszédében, akit pedig most meg akarok győzni arról . . . (Lendvai István : Francia Kiss Mihályt is elismerte, azt mondta, hogy keménykötésű NAPLÓ XXIII. ni