Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

376 A nemzetgyűlés 27.9. ülése 1924, ben bizonyos megnyugvást teremt a szanálási javaslat, ez a gazdasági élet újjáépítésénél feltétlenül nagy súllyal esik a mérlegbe. Hogy azután ennek külpolitikailag mi lesz a következménye, azt én, aki elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozom, nem tudom. A jegybank magában nem sok. Én azt hiszem, hogy még 100 millió aranykoronás forgalom is pénzszűkét fog nálunk előidézni és bizonyos az is, hogy a jegybankot régebben sokkal olcsóbban meg lehetett volna csinálni, mikor ezért talán még a békekötésnél bizonyos könnyebbitéseket is adtak volna nekünk. Meg lehetett volna sokkal olcsóbban csinálni pár évvel később is, a csepeli kikötővel kapcsolatban, amelyre vonatkozó külföldi ajánlatok a kezemen is mentek keresztül. De ha a jegybanknak csak annyi hatása lesz mint Ausztriában, hogy megszünteti a pénz anarchiáját, azt a káoszt, amely ma a tisztességes produktív munkát háttérbe szorítja a spekuláció javára, ha a gazdasági erők kifejtését az ország számára lehetővé teszi, már ez is nagy szolgáltatás, amely nagyon sok áldozatot megér. Sajnálattal kell azonban viszont konstatálni, hogy amit Ulain Ferenc t. képviselőtársunk délelőtt kifejtett, hogy a bank a mezőgazdaság speciális igényeit nem fogja szolgálni, tökéletesen igaz, mert alapszabályai az Angol Bank szabályaiból indultak ki, és ami már külsőleg is hátrány, szemben az Osztrák-Magyar Bank konstrukciójával, jelzálogosztállyal nem rendelkezik. Igaz, hogy ezzel szemben azt az ellenérvet lehet mozgósitani, hogy vannak itt a jelzáloghitellel foglalkozó régi intézetek és ezek el tudják látni mindazt a feladatot, amelyet ellátna az Osztrák-Magyar Bank mintájára szervezendő jelzálogosztály. De nekünk tudnunk kell, hogy a külfölddel való pénzügyi érintkezés legfőbb intézménye mégis a jegybank lesz és a mezőgazdaság számára ez tudna külföldön olcsó tőkéket biztosítani, miután azok az intézetek, amelyek a múltban jelzáloglevelek elhelyezése tekintetében érintkeztek a külfölddel, most meglehetősen inaktívak. Hiszen a szanálási javaslatok egyik legfontosabb pontja, a francia hitelezőkkel való kiegyezés nem más, mint ezen régi kapcsolat likvidálása, illetve a pozitívumnak negatívummá való átalakulása, mert a Magyar Jelzáloghitel Bank zálogleveles tartozásáért külföldön most már az államnak kell jótállnia. A jegybank létesítésével kapcsolatban tehát, de ettől függetlenül, a mezőgazdaságnak valami rekompenzációt kellene biztosítani oly módon, hogy talán a vagyon váltság bevonásával, abból egy részét hitelbázisul felhasználva a nagy agrárintézetek, tehát elsősorban a Földhitelintézet, Kisbirtokosok Földhitelintézete, Altruista bank alapithatnának ily köteléket, amelynek célja volna külföldön elhelyezni jelzálogleveleinket és ide talán bevonandó lenne a postatakarékpénztár is, mert sok ügyfele van Amerikában és ezek nemes valutát keresnek. Talán a postatakarékpénztár is tudna a jelzáloglevelek elhelyezése érdekében valamit tenni. A jegybank alapszabályaiban van egy értékes ujitás is, ezt koncedálnom kell a mezőgazdaság javára, és ez az, hogy a kéthónapos hitelt megnöveli hathónapos agrárhitelre, de ezzel szemben ismét konstatálni kell azt, hogy az agrárigényeknek kielégitése céljából Amerikában már túlmennek a hathónapos hitelen és már kilencévi április hó 16-án, szerdán. hónapos hitellel is találkozunk épen az ujabb időkben. Ezzel a vívmánnyal szemben a negatívumok is súlyosak. A waránshitel, a beruházási hitel egyik legfontosabb része tekintetében rendelkezés nem történt az alapszabályokban, hanem ez a bank vezetőségére lesz bizva. Ez egy másik kérdés szóvátételét vonja maga után, azt t. i., hogy a bank a főtanácsának összeállításánál az a felosztás, ahogy azt az alapszabályok tervezik, az agrárius érdekeltségre nézve nem valami kedvező, t. i. az ipar, mezőgazdaság és kereskedelem egyforma arányban osztozik a főtanácsi állásokon és egy oly országban, amelynek fundamentuma a mezőgazdaság, ez az elosztás mindig majorizálhatóvá teszi az agrárérdekeket. Hogy lehetne e dolgon segíteni? Kérem a kormányt, hogy talán olymódon találjon expedienst, hogy az agrárhitelszervezeteknek és nyersanyagbeszerzésekkel foglalkozó szervezeteknek egy-egy képviselőjét a főtanácsban a kereskedelem- és iparérdekeltségeknél vegye figyelembe, amikor az összetétel aránya kedvezőbb lesz, mert az emiitett arányt a külföldi hitelezők is veszélyeztethetik, lévén nekik is fentartva a jog, hogy négy tagot delegáljanak a főtanácsba és valószínűleg ez a négy tag nem lesz a mezőgazdaság exponense. Természetesen, a banknak mint minden magánrészvénytársaságnak tulajdonképeni gazdája a részvényesek többsége lesz és ebből a célból nagyon fontosnak tartanám, hogy azok a tárgyalások, amelyeket az agrárérdekek képviseletei napok óta folytatnak a kormánnyal, sikerre vezetnének. Nagyon fontosnak tartanám, hogy legalább az agrárérdekeltség számára fentartott 33% erejéig a bankrészvények jegyzése megtörténjék és erre szükséges volna, hogy megfelelő valutakölcsönt — tőkével a gazdák nem rendelkezvén — kapjanak a kormány utján az érdekelt gazdakörök. Itt a gazdaközönség figyelmét fel kell hivnom arra, hogy minden erő megfeszítésével igyekezzék a jegyzésben résztvenni, mert az utólagos siránkozásoknak semmi hatásuk nincs, és ha mi magunk nem gondoskodunk arról, hogy érdekeink de facto képviselve legyenek a közgyűlésen, hiába szaladgálunk a kormányhoz, hogy ezt meg azt a koncessziót adja meg. A részvényjegyzéseknél van még egy fontos dolog, amelyet nem tudom hányan vettek észre és mérlegeltek, de itt szintén fel kell említenem, és ez az, hogy a részvények aránylag nagyon kis részekre tagolhatok, címletekre, mert a legkisebb ember is résztvehet a 100 arany koronás részvény jegyzésében, de a szavazat gyakorlása 25 részvényhez van kötve, ami most körülbelül 50—60 millió értéknek felel meg, ha nem többnek. A kisemberek jegyeznek, különösen ha a szövetkezetek egész erővel belefekszenek az akcióba, a címleteket vagy az egyes részvényeket. Ezek tömörítéséről most kellene, gondoskodni. A cári birodalomnak egyik legmaradandóbb alkotása volt, a jogalkotásokat számitva, — mert hiszen mást tönkretett, mint minden kapitalisztikus intézkedést a szovjet, — az, hogy a részvényjog elrendelte a részvények elhelyezéséről szóló kimutatás közlését. Nálunk a praxis az, hogy néhány vezető bank kezében van a részvények 20—30%-a, és ugy intézkedhetnek, ahogy nekik tetszik, mert a kisebb részvényesek nem is tudják hol keressek az érdekeltséget. Ezt feltétlenül meg kellene vál-