Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

370 Á nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április íió 16-án, szerdán. lyeslés, éljenzés és taps a balközépen. Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Felkérem a jelenlevő Kiss Menyhért képviselő urat, hogy a nemzetgyűlés f. hó 15-én hozott ama határozatának, hogy a Házat ünnepélyesen megkövetni tartozik, eleget tenni szíveskedjék. (Zaj. Halljuk! Halljuk! — Lendvai István : Kövezd meg !) Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés î A Házat ezennel ünnepélyesen megkövetem. Elnök : A képviselő ur a Ház határozatának eleget tett. (Zaj. — Gömbös Gyula : Mit lehet ezen nevetni ? Férfias cselekedet, hogy eleget tett egy határozatnak !) Szólásra következik ? Hebeit Ede jegyző : Czettler Jenő ! Czettler Jenő : T. Nemzetgyűlés Î Engedelmet kérek, hogy a parlamenti szokástól eltérőleg nem Ulain képviselő urnák beszédével, aki előttem szólt, hanem a legnagyobb államférfiunak, Gr. Apponyi Albertnek beszédével kezdem felszólalásomat. (Rupert Rezső : És nem hallgatnak rá !) Tudniillik ugyanaz a töprenkedés, ugyanaz a hazafias aggodalom és a jelenlegi körülmények mérlegelése vezetett engem arra az álláspontra, amelyet ő is elfoglalt, hogy mindazoknak ellenére, amiket épen az előttem szóló képviselő ur is felhozott, azoknak a súlyos külpolitikai és belpolitikai aggodalmaknak ellenére, amelyeket itt a nemzetgyűlés szine előtt ő is kifejtett és azoknak a súlyos aggodalmaknak ellenére, amelyeket gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársunk szintén hangoztatott, a szanálási javaslatokat bizonyos feltételekkel, általam előterjesztendő határozati javaslatokkal általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. Nem volt könnyű ez az elhatározás. Hiszen sok mindent mérlegre kellett tenni olyan valakinek, aki nem élt abban az illúzióban, amelyet a kölcsön érdekében mesterségesen teremtett volt a sajtó, . . . (Zaj jobb felől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Czettler Jenő : . . . elhíresztelvén mindenütt, hogy a kölcsön következménye, lesz egy nagy gazdasági fellendülés, beruházások, amelyek megfogják termékenyíteni a termelés mindhárom tényezőjét és amelyek nemcsak az államháztartás egyensúlyát, hanem a gazdasági élet egyensúlyát is biztosítani fogják, . . . (Zaj. — Huszár Elemér : Csendet kérünk!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Czettler Jenő : ... és főleg a kereskedelmi és a fizetési mérlegnek az országcsonkitás következtében előállott csökkentését és az abból álló deficitet képesek leszünk eliminálni. Azok a javaslatok, amelyeket a kormány a nemzetgyűlés elé terjesztett, nélkülözik elsősorban azokat a szükséges milliókat, amelyekből képesek lettünk volna a beruházásokat foganatosítani. De nemcsak ezeket a milliókat nélkülözik, hanem olyan súlyos adóemeléseket tartalmaznak és a nemzeti vagyonnak és a nemzeti jövedelemnek oly tekintélyes részét kötik le a kölcsönszolgálatra és a kölcsönszolgálatnak olyan úlyos költségeit állítják be a 2% esztendős költc

égvetésbe, hogy az adóprés erőteljes megszorisása nélkül teljesen lehetetlen lesz a kormánynak megtartani azokat a kereteket, amelyeket a nemzetközi megállapodások mintegy szankcionálnak. Különösen osztozom Apponyi Albert grófnak abban az aggályában, hogy a szanálási javaslat a pénzügyi bizottságnak olyan hatáskört biztosit, amelyet normális körülmények között csak a nemzetgyűlés gyakorolhat. A szanálási javaslatnak 4. §-ában foglalt az a felhatalmazás, hogy bármely minister felállhat és kijelentheti, hogy a megtett indítvány beleütközik a szanálási programm céljába — nemcsak szavaiba, hanem céljába —• nem túlságos csökkentése-e a kormány pozíciójának ? Nagyon sajnálom, hogy a ministerelnök ur nem hallgatja meg ezeket az intelmeket, pedig ezek nagyon jóindulatulag elmondott intelmek. Hiszen más ember, aki legalább öt izben teljes szanálási programmot adott a nemzetgyűlésben és soha meg nem fogadták tanácsait, aki előre megmondotta a Hegedűs-féle szanálási akció eredményét 1920 decemberében, amikor mindenki tapsolt itt neki, biztosan elkeseredne és azt mondhatná, hogy falrahányt borsó itt minden szó, nem kell itt semmiről sem beszélni, úgyis hiába. Én bennem nincs hatalomvágy,tőlem ne féljen senki. A lelkiismeret szava beszél belőlem, hogy megmondjam, hogy ebben a nehéz pillanatban mit lehet megcsinálni és figyelmeztessem az illetékes tényezőket, —• amint már annyi izben megtettem, —• hogy a legrosszabb politika a kétélű fegyver, mert nem tudjuk, hogy a kétélű fegyver merre vág, nem tudjuk soha, hogy a ministerium meddig tartja a fegyvert a kezében és ki rfogja azt esetleg ellene felhasználni. Figyelmeztetem a kormányt arra, hogy az osztrák kormánynak — noha ott a szanálási akció megfelelően megy végbe — sok konfliktusa volt már Zimmermannal és még a népszövetség elé is vitte a vasúti szanálás dolgában támadt konfliktust. Tisza Kálmán hosszas uralmát nemcsak a turnusrendszer biztosította, hogy adandó alkalommal be tudta idézni és meg tudta mozdítani pártját, hanem elsősorban az, hogy mindig hivatkozhatott a nemzeti ellenállásra, hivatkozhatott az ellenzékre és arra, hogy csak koncessziókkal lehet ezt az ellenállást leszerelni. Kérdezem itt mélyen t. szociáldemokrata képviselőtársaimat, vájjon tetszett-e nekik az, amikor 1918-ban mindenki szaladt a hátuk mögé? (Farkas István : Nem !) Tudták az első pillanatban, hogy ennek a pártra nézve katasztrófa lesz a vége. Ugyanígy súlyos hibának tartom azt, hogy a pénzügyi bizottság siránkozási jogát biztosítottuk, de nem állítottuk a kormány mögé, nem az ellenőrzésnek, hanem az ellenállásnak ugyanazt a szervét, amelyet az osztrák kormány megteremtett, mert az a kiterjesztett államtanács, annak 26 tagja a kormánynak nagy erőssége, a pénzügyi biztossal és az egész ellenőrző apparátussal szemben. Egyébként azt hiszem, hogy amint Hegedűs Lóránt nehéz szívvel búcsúzott az ő egész programmjától, ez a kormány is nem jubileumi harsonák közben, hanem szomorú szívvel terjesztette elő szanálási programm ját, mert ez egy hosszú rendszer végét, halálát, a protekcionalizmus rendszerének zárókövét jelenti. A közvélemény azt hitte, hogy a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem,