Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 349 volna hozni? Nem. Ezeket a javaslatokat csak azért lehetett a Ház elé hozni, mert rajtunk kivül álló tényezőknek jóvátételi szempontból szükségük volt arra, — nem akarok egylőre külpolitikai problémákat belekeverni a kérdésbe — hogy a magyar nemzetgyűlés végre leszögezze magát a jóvátétel problémájában, még egyelőre összegszerüleg nem, de elvileg feltétlenül, átmenetileg természetesen összegszerüleg is. Mondom, ezek a javaslatok a jóvátétel problémáját is felölelik. Azért, mert a jóvátétel ereje hozza ezeket a javaslatokat a nemzetgyűlés elé, azért vagyunk mi bizalmatlanok ezekkel a javaslatokkal szemben és ezért utasiljuk el ezeket a javaslatokat. Eckhardt igen t. barátom szives volt két nap előtt világosin, szakszerűen, részletesen kifejteni itt a jóvátétellel szemben való aggodalmait. Én ezekhez sokat hozzátenni nem kivánok. Egy dolog bizonyos. Szilárdan, keményen állunk azon az álláspontunkon, hogy nekünk, Magyarországnak jóvátételt fizetni nem kell, nem lehet, nem szabad. Állunk ezen a szemponton és állásponton azért, mert ezt az álláspontot nálunk precizebben, szakszerűbben, hogy ugy fejezzem ki magam — azon poziciónál fogva, melyet betöltött, hivatottabban interpretált és szögezett le az a férfiú, akit önök vezérüknek tartanak. 1922 november 21-én történt, hogy Hódmezővásárhelyen Bethlen István gróf, Magyarország ministerelnöke a következő kijelentéseket tette (olvassa) : »Mi aláirtuk a trianoni szerződést, amelyben a reparáció kérdése szabályozva van. Ennek dacára azt mondjuk, hogy Magyarország nem bir reparációt fizetni és az a kormány, amely könnyel nüen reparáció fizetéseket vállal, az országot beleviszi és belehajtja abba a sülyedésbe, amelyben most Ausztria van. De a trianoni szerződés sem irja elő a reparáció kérdését, csupán annyit mond, hogy azokért a károkért, amelyeket Magyarország a háború folyamán más nemzeteknek és országoknak okozott, felelős. Ezeket a károkat azonban nem csonka Magyarország, hanem NagyMagyarország köteles megfizetni. Csonka Magyarország nagy területeket adott át a győző államoknak, állami erdőségeket, vasutakat, birtokokat, állami üzemeket, épületeket, amelyekkel meggyőződése szerint Magyarország már régen megfizette azt, amivel tartozik. A román hadsereg erőszakkal elegit ette ki magát. De ha ez nem is volna igy, akkor is tiltakoznom kellene az ellen, hogy a reparációs kommisszió a maga feladatát ugy fogja fel, hogy csupán azt tekintse, hogy milyen szolgáltatások teljesítésére szoritható még pusztulása árán is ez a nemzet, mert ez nemcsak a humanitással és az emberszeretettel, hanem még á megkötött szerződés szavaival és betűivel is ellenkezik. Legyünk tisztában azzal, hogy országunk sorsa a reparációs kommisszió kezében van. Ha reparációt állapitana meg a mi terhünkre s a magyar korona romlását feltartóz hatatlanul előidézik, ennek nem reparációfizetés lesz a következménye azután, hanem az, hogy egy szerencsétlen országgal több lesz, melyet az embertelen békeszerződések folytán prédául és martalékul dobnak oda a megsemmisülésnek«. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A magyar ministerelnök, Bethlen István gróf, az a férfiú, aki ma ezeket a javaslatokat reprezentálja, mondotta 1922 november 21-én Hódmezővásárhelyen ezeket a szavakat. Amikor a ministerelnök ezeket a kijelentéseket tette, az ő társaságában volt Gömbös Gyula és Eckhardt Tibor. Engedjék meg, — jogunk van hozzá — hogy leszögezzem azt, hogy ha a politikai konzekvencia szempontjából valaki vétett, akkor nem ezek a férfiak azok, s nem azok, akik mögöttük és velük együtt azt az álláspontot reprezentálják, amelyet Bethlen István gróf rögzített le 1922 november 21-én. Ennek következtében senki sem mondhatja nekünk azt, hogy nincs jogunk ahhoz, hogy szermehányásokat tegyünk annak a férfiúnak, aki akkor ilyen kardinális kérdésben álláspontot foglalt el, de azt az álláspontot elhagyta. (Gr. Hoyos Miksa : Kénytelen volt, tenni !) Én lerögzítettem ezt a kérdést azért mert ez a kérdés ad nekünk, igen tisztelt gróf ur, etikai alapot a kritikához. Mert, mélyen tisztelt gról ur, nekünk ez az álláspont ad etikai alapot ; másnak, lehet, hogy más, de nekünk ez ad. Nekünk ez volt az álláspontunk akkor, ez az álláspontunk ma, minket tehát politikai inkonzekvenciával vádolni nem lehet. S mert nem lehet, jogunk származik ahhoz, hogy mindenkivel szemben — ha az önök vezére is, ha az önök egész pártja is az, tisztelt nemzetgyűlési többség — azt a kritikát érvényesítjük, amelyhez még egyébként is jogunk volna, ha a konzekvencia nem volna is a mi részünkön. Ez azonban — ebben koncedálom, hogy a gróf urnák igaza lehet — esetleg csak elméleti álláspont, mert elvégre csakugyan igaz, hogy a politikában nem lehet egyes kimondott tételek szerint örökös következetességgel tenni-venni, hiszen az életnek megvannak a maga sajátszerű parancsai, amelyek késztetnek arra, hogy ma talán máskép cselekedjék a politikus mint ahogy tegnap cselekedett. Tehát nemcsak egy elvi makacsság az, amely minket ezen az állásponton tart, hanem azok a további aggodalmak is, amelyeket kifejtendő vagyok. Önök és a ministerelnök ur is azon a Véleményen vannak, hogy ennek az u. n. szanálási akciónak legerősebb pontja az, hogy sikerült a ministerelnök urnák végre a reparáció kérdését —• hogy ugy fejezzem ki magamat — kitolni vagy elodázni 20 esztendőre s ezzel a kérdést, ezt a Damokles-kardot elvette a nemzet feje felől. Koncedálom, hogy sokan vannak, akik teljes jóhiszeműséggel hiszik és vallják ezt. Nem vonom kétségbe azt, hogy a ministerelnök ur is abban a hitben van, hogy ő jó szolgálatot tett a nemzetnek azáltal, hogy ezt a reparációs kérdést kioperálta és eltolta 20 esztendős időszakra. Engedjék meg, hogy én hasonló objektivitással és jóhiszeműséggel kifejtsem önök előtt azt a véleményünket, amely szerint ennek az egész javaslatnak ez a reparációs kérdés a leggyengébb pontja. Bátorkodom kérdeni önöket, valóban azt hiszik-e önök, hogy azzal a ténnyel, hogy a reparáció kérdése elvétetett, eltolatott a megoldás szempontjából, a magyar gazdasági konszolidáció van elősegitve ? Nos, a mélyen tisztelt gróf ur helyeslő intésével szemben legyen szabad a következőkre felhívnom figyelmét. Tegyük fel, hogy ennek az országnak a kormánya egy egészen szokatlan szakszerűséggel, lelkiismeretességgel és