Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

350 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. ügybuzgósággal fogja az ország gazdasági dolgait intézni ; tegyük fel, hogy ebben az országban a kormány mögött minden egyes állampolgár teljesíteni fogja kötelességét ; tegyük fel, hogy a bankok és a nagyipar beszüntetik azt a gyalázatos egoizmust, amellyel kizsákmányolják a társadalomnak nagyon széles rétegeit ; tegyük fel, hogy minden politikai ellentét egyik napról a másikra eltűnik az ország életéből ; tegyük fel, hogy itt egy bizó nemzet kezdi el munkáját ; és tegyük fel azt, hogy ez a nemzet talán 5—10 esztendő múlva konszolidált állapotot teremt meg gazdasági szempontból : kérdezem önöktől, t. többség, vájjon komolyan hiszik-e ezt, hogyha 8 vagy 10 esztendő múlva — ami lehetetlen —• a gazdasági konszolidáció bekövetkezhetnék, akkor nem fog ebben az országban a koronának és a gazdasági életnek további kifejlődésére ránehezedni az a tudat, hogy ime márcsak 10 esztendő van addig az időig, amikor a reparációt, annak végleges összegét ki fogják róni ? Minél tovább haladunk, ahogy múlnak az esztendők, annál jobban közeledik az a rettenetes felhő, a jóvátétel nagy problémájának a felhője. Méltóztassanak elhinni, hogy én épen olyan objektíve, jóhiszeműen és a nemzetért aggódva vetem fel ezt a kérdést és mondom azt, hogy minél jobban telnek az esztendők, minél inkább közeledünk a huszadik esztendő felé, annál nagyobb lesz a csendes, néma depresszió, amely ezt az országot nyomja, s amely ennek az országnak gazdasági kifejlődése, jövő előugrása szempontjából állandóan gáncsvetést fog reprezentálni. (Zaj a jobboldalon ) Elnök : Csendet kérek. Ulain Ferenc : Bocsánat, hogy pillanatra kiugróm az eszmemenetből, de a gróf urnák válaszolni akarok. Elnök : Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy itt nem »gróf« urak vannak, hanem »képviselő urak«. Méltóztassék tehát az ilyen kifejezéstől tartózkodni. Ulain Ferenc : Mégis csak gróf marad a képviselő ur. (Zaj.) Mondom, Hoyos képviselő urnák óhajtok válaszolni. Azért kell épen a gazdasági életben egy g'áncsvetésnek ezen tény következtében előállania, mert az egész gazdasági élet mindig reagál a jövőre. A bankár, aki pénzt vesz fel a külföldtől azért, hogy üzleteket létesítsen, a külföldi gyáros, aki ide be akar jönni, hogy gyártelepet létesítsen, a külföldi kereskedő, aki belföldi kereskedővel üzleti összeköttetésben áll, ha hosszú időre szóló üzleti kapcsolatot akar létesíteni, akkor mindig annak a nemzetnek gazdasági erejét nézi, aszerint kalkulál és határozza el magát. Méltóztassanak elhinni azt, hogy egy nemzettel szemben, amely felett a reparáció problémája ott lebeg állandóan, nem lehet megnyerni a külföldön a nagy financtényezőknek, ipari és kereskedelmi tényezőknek a bizalmát. Ez a felhő, amely felettünk áll és amely a fejlődést nem engedi meg. E közbeszurás után visszatérek eszmemenetemnek igazi útjára. Engedjék meg, hogy egy másik körülményre hívjam fel az önök figyelmét. Most abból a feltevésből indulok ki teljesen természetesen, hogy azok a nemzetek, amelyek körülöttünk vannak, amelyek a reparációs kérdést a kezükben tartják, nekünk nem barátaink. Ez tény, ezt nem is kell feltételezni. Kérdezem önöket, igen t. többség, méltóztatnak-e valószínűnek tartani, hogy a külföld, a kisentente szerkezete és szervezete, ha majd itt ebben az országban gazdasági gyarapodást talál észlelni, amely csakugyan bekövetkezik, hogyha ez az ország csodálatos lendülettel előrehalad, amikor majd a reparációt húsz esztendő múlva kirój ja, azon feltételek szerint fogja-e kiróni, amelyekben gazdaságilag ez a nemzet mostan áll, vagy azon gazdasági gyarapodás és erősödés szerint, amelyet a nemzet húsz esztendő múlva elér? (Mozgás.) Bátor vagyok kérdezni azt, helyes, okos, előrelátó politika-e gazdasági szempontból az, amely nem használja ki a mai, a külföld szempontjából is kényszerhelyzetet, hanem azt mondja : oldassék meg materiális szempontból ez a probléma húsz esztendő múlva, amikor rendben leszünk s az uj nemzedék Isten tudja mennyit kell majd hogy fizessen? (Pataesi Dénes : Nem a mai gyengeségünket, hanem a jövő erősségünket kell megbírálni.) Ettől eltekintve engedjék meg, hogy egy harmadik körülményre is felhívjam figyelmüket, és pedig arra, hogy nemde a javaslatok sehol sem zárják ki azt, hogy a külföld, az entente a jóvátétel összegét húsz esztendőn belül is bármikor megállapíthatja. Csak azt zárják ki, hogy húsz esztendőn belül a megállapított rátáknál többet fizessünk. Méltóztassanak megengedni, hogy felhívjam figyelmüket arra, hogy ebben a tényben van ennek az országnak és javaslatnak minden szerencsétlensége. Négy, öt, hat, esetleg tiz esztendő múlva, abban a pillanatban, amikor talán a gazdasági regeneráció bekövetkezik, a kisentente megcsinálhatja azt, — ha szerkezete megmarad, — hogy kirój ja a jóvátételt. Abban a pillanatban, amikor itt a gazdasági javulás már folyamatban van, kijelentik, hogy fizetnie kell — nem most, 1933-ban, teszem fel, hanem talán 1944-ben — Magyarországnak egy milliárd korona jóvátételt. Elvileg ennek ellene nem állhatunk, mert ezekkel a javaslatokkal szankcionáljuk jogukat. Abban a pillanatban, amikor ezt kimondják, az egész gazdasági regeneráció összeomlik, megáll minden, a fejlődés feltétlenül megakad. Itt van ezeknek a javaslatoknak a rettentő gyengesége. Ezekkel a javaslatokkal eléri a ministerium azt, hogy momentán rendet teremt, de a nemzet feje felől nem vette el azt a rettenetes veszedelmet, amely nélkül egy nemzetet a gazdasági regeneráció utján tovább vinni nem lehet. Ezek azok a körülmények, amelyekre gazdasági szempontból kell a figyelmet felhívnom. De engedjék meg, hogy felhívjam az Önök figyelmét bizonyos politikai szempontokra is. Honnan tudják mélyen t. uraim azt, hogy mindig ez az irányzat lesz kormányon ebben az országban húsz esztendőn keresztül, amely most a hatalmat a kezében tartja? Nem méltóztattak arra gondolni, hogy az idők változnak? Nem méltóztatnak arra gondolni, hogy azokban a székekben más férfiak is ülhetnek, akikkel sem önök, sem mi nem értünk egyet elvileg? Minő konzekvenciái lehetnek annak, ha befejezetlen tények elé van állítva a nemzet? De feltételezve azt, hogy önök fognak tovább uralkodni, hogy tíz-tizenöt esztendő múlva is még mindig Bethlen István fog kormányozni és önök lesznek a többség az ő háta mögött,— nem valószínű és nem lehetségcs-e, hogy