Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

348 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április'hó 16-án, szerdán. lyek a kormány által beterjesztett javaslatokkal szemben felfogásunk szerint követendők volnának, én ismertessem itt a nemzetgyűlésen. Ez a körülmény késztet engem arra, hogy ma felszólaljak s elvégezzem azt az ismertetést, amely feladatommá tétetett. T. Nemzetgyűlés ! Nem ringatjuk mi magunkat abban a csalóka hitben, hogy azok a javaslatok, amelyeket előterjesztünk, a többség részéről méltánylásban, vagy épen elfogadtatásban részesülnek. Nem ringatjuk magunkat ebben a hitben azért, mert az elmúlt másfél esztendő folyamán ismételten és ismételten volt alkalmunk tapasztalni, hogy a nemzetgyűlés többsége, első sorban azonban a többséget vezető kormányzat az általunk proponált különböző gazdasági javaslatokat soha komolyan nem vette, azokra súlyt nem fektetett, azokat a gyakorlati megoldás szempontjából valóra váltani nem igyekezett. Ónok emlékezni fognak reá, hogy 1922 novemberében mi, a fajvédő csoport tagjai voltunk azok, akik elsősorban hivtuk fel a figyelmet arra, hogy a kommerciális hitelek inflációja magával hozza a pénzinflációt s a pénzinfláció nyomán a pénz elértéktelenedése következik be. Ez a mi felhivasunk hiábavaló volt. A kormányzat soha, egy pillanatig sem vette ezt komolyan s ennek következtében ez a kérdés másfél esztendőn keresztül megoldatlan maradt. Önök emlékeznek arra, t. Nemzetgyűlés, hogy 1922 tavaszán, amikor — hogy ugy fejezzem ki magamat — dühöngött a valutaspekuláció, a mi részünkről, az u. n. fajvédő csoport részéről indult meg az agitáció a Devizaközpont felállítása érdekében. Ez az agitáció végül 1922 szeptemberében vagy októberében meghallgatásra talált a kormány részéről, tudniillik akkor, amikor a magyar korona egy rapid esés után 0.17-re szállott alá. Felállították a Devizaközpontot, azonban — sajnos — a felállítás módja s a rendszabályok, amelyekben a Devizaközpont a pénzügyministerium részéről vezettetett, olyanok voltak, hogy alig 3—4 hónapi működés után a Devizaközpont felmondotta a szolgálatot, egy szervezetté változott, amely már nem volt képes többé kellőképen megfelelni a maga feladatának. Emlékeznek t. képviselőtársaim talán arra is, hogy 1923 tavaszán mi, az u. n. fajvédők kértük a nemzetgyűléstől és különösen a kormánytól sajtónk utján azt, hogy vezesse be a valorizációt. Hosszú, egy esztendei agitáció kellett ahhoz, hogy végre 1924. évi február hónapban a kormány a valorizációt bevezesse ; bevezette akkor és olyan feltételek között, amikor ez már elkésett volt és amikor a feltételek oly módon konstruáltattak, hogy a valorizáció célra nem vezetett. Azok, akik a Magyarság című lapot olvassák, tudják, hogy a Magyarság hasábjain Ajtay ministeri tanácsos, aki ugyan szervezetileg nem tartozik a fajvédő csoporthoz, de gondolkozásmódjában közel áll hozzá, 1923. év tavaszán indítványozta először a takarékkorona bevezetését. Egész esztendő telt el, a takarékkoronát nem vezették be, majd 1924 február 20-án bevezette a kormány kényszerhelyzetben, de ugy, hogj' minden szakértő kacag azon a takarékkoronán, melyet a magyar kormány megvalósított. Azt hiszem, a nemzetgyűlés tagjai azt istudni fogják, hogy a mezőgazdasági hitel érdekében az agitációt két esztendő óta az a kis csoport intézte, amelyet fajvédő néven neveznek. Mi kértük a mezőgazdasági hitelek szervezését, mi agitáltunk ezek mellett és nehéz küzdelmek után, a múlt esztendő őszén végleg elhatározta a kormány, hogy egy szervezetet épit ki, felállította az öt kerületi mezőgazdasági hitelnyújtó szervezetet és — sajnos — ezt is ugy szervezte meg, hogy életképtelen legyen, mert nem látta el pénzzel. A kormányzat tehát bevezetett egy mezőgazdasági hitelszervezetet, amely azonban komikum és amely méltatlan nemcsak a kormányhoz, de ahoz a nagy agrártársadalomhoz is, amely ebben az országban mégis csak fentartó gerincet reprezentál. Mindezt csak azért mondottam itt el, hogy önök előtt nyilvánvalóvá tegyem, miért nincs és nem is lehet nekünk reményünk ahhoz, hogy bármily józan, bármily praktikus, bármennyire a nemzet érdekében álló javaslatokkal jövünk is, a kormánytól meghallgatásra tartsunk számot. Mégis nyugodtan fogjuk teljesíteni kötelességünket, mert meg kell tennünk ; nemcsak azért, mert elvi fentartást kell teljesítenünk ama nagy küzdelem szempontjából, melyet folytatunk és folytatni fogunk, de meg kell tennünk ezt a nemzet szempontjából, hogy a nemzetet felvilágosítsuk. De meg kell tennünk azért is, mert abszolút biztosak vagyunk abban, hogy — fájdalom — nem sok idő fog az ország felett elmúlni, amikor az igen t. kormány kénytelen lesz azokat a javaslatokat, melyeket mi ma itt előterjesztünk, kisegítésül, elkésetten, talán megint rosszul megszerkesztve, átvenni és megvalósítani. Ez lesz a jövő ; elkerülhetetlen, hogy ez legyen, mert azok a javaslatok, amelyeket a kormányzat most előterjeszt, a cél szempontjából nem kielégítők. Ezek után legyen szabad a javaslatok bírálatához hozzáfogni. Mielőtt ugyanis a magunk javaslatait előterjeszteném, kénytelen vagyok lehetőleg rövidre fogottan megismertetni a t. Nemzetgyűléssel azokat a kizárólag objektiv és tárgyi szempontokat, melyek miatt mi azon a véleményen vagyunk, hogy ezek a javaslatok gazdasági okokból nem célravezetők. A szóbanforgó javaslatoknál eddig különös jelenséget vettem észre. Eddig csak egy dologról volt szó, a köztudatba is ez az egy gondolat került bele. Azt mondták : a külföldi kölcsönről van szó, ezek a javaslatok úgyis vannak beállítva, hogy a külföldi kölcsön javaslatai. Érzem, hogy a dolog helyes megitélése végett szükségünk van arra, hogy ezt a beállítást megfogjuk és bizonyos világításba állítsuk be, amelyre szükség van azért, hogy az egész komplexum helyesen legyen elbírálható. Felfogásunk szerint ugyanis nemcsak a külföldi kölcsön problémája fekszik előttünk a javaslatokban, hanem előttünk fekszik elsősorban a jóvátétel problémája is, minthogy a mi felfogásunk szerint ezeket a javaslatokat a nemzetgyűlés elé nemcsak egy erő szállítja, hozza és sürgeti, nemcsak a külföldi kölcsön ereje, hanem azonkívül a jóvátétel ereje is. Két tényező hozta tehát ide ezeket a javaslatokat ; engedjék meg, hogy e két tényező közül először a jóvátétel problémájával foglalkozzam. T. Nemzetgyűlés Î Ha csak arról lett volna szó, hogy a magyar nemzetnek külföldi kölcsönre van szüksége, méltóztatnak azt hinni, hogy ezeket a javaslatokat valaha is ez elé a Ház elé lehetett