Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-279
314 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. jobbfelől) mégis eszembe jut az, hogy Bethlen Gábort egy külföldi történetíró azzal jellemezte, hogy nem bizott soha senkibe és mégis kisiklott mindenkinek a kezéből. (Ulain Ferenc : Pedig nem is rokona !) Azt látom, hogy a t. ministerelnök ur kisiklik mindig mindannyiunk kezéből, (Élénk derültség jobbfelől.) rendkívül ügyesen megteszi ezt, azonban nem látom, hogy nem bizik senkiben. Nem bizik talán bennünk, saját nemzete fiaiban, de bámulatos, hogy bizik a külföldben, bizik azokban az államférfiakban, akikkel ha leült tárgyalni, az ő belsejében is okvetlen az az érzés kellett, hogy uralkodjék, amely bennem van most, mikor ezeket a szavakat kiejtem, hogy azok nekünk igazi jó barátaink nem lehetnek. Bethlen István gróf ministerelnök urnák tudnia kell azt, hogy bizonyos belpolitikai reformok és bizonyos irányváltozások itt Magyarország politikai életében elkerülhetetlenek. Nekünk azonban nem csinálja, még pedig azért, mert tudja, hogy azzal esetleg bennünket erősit. Tehát nehogy bennünket megerősítsen azzal, hogy engedményeket ad, mert hiszen semminemű engedményt nem tudunk felmutatni, — például a szociáldemokrata párt kétesztendős parlamenti működése miatt azért van a legnagyobb támadásoknak a saját balszárnya részéről kitéve, mert alig tud számottevő eredményt felmutatni — nekünk, saját nemzete fiainak nem teszi meg ezeket az engedményeket, holott egészen bizonyos, hogy a ministerelnök ur a legrövidebb idő alatt abba a helyzetbe kerül, hogy kényszerítve lesz másoknak, külföldieknek, ellenfeleinknek kedvéért elrendelni azokat az irányváltozásokat, amelyek nélkül itt Magyarország hírneve és hitele nem lesz helyreállítva. Ertem ezalatt — hogy világosan beszéljek — a választójogot, értek alatta tiszta választást, értek alatta jogegyenlőséget, kötelességegyenlőséggel karöltve, értek alatta progresszív teherviselést, közigazgatási reformot, községi választásokat, megyei választásokat, szabadságjogokat teljes mértékben, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) értem alatta az internálás megszüntetését, - (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) amnesztia adását az egész vonalon, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és értem alatta az emigráció likvidálását. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Sütő Józset : A gyorsított eljárás megszüntetését !) Nem tudom, de ugy látom és ugy jósolom a jövőt, hogy a ministerelnök ur ez elől ma talán ki tud térni, de előbb-utóbb reá fogják kényszeríteni talán olyan tényezők, akiktől a kényszert neki kell elsősorban visszautasítania. Szeretném tudni, miért nem megy elébe ezeknek az eseményeknek, miért nem nyúl bele bátran ezekbe a dolgokba. Lehet ellensúlyozni ezeknek minden káros következményét, ha káros következményektől tart a ministerelnök ur. T. Nemzetgyűlés S Elmulasztottam emliteni, hogy a külföldön általában az van rólunk elterjedve, hogy itt titkos társaságok uralkodnak. Egészen bizonyosan tudom, hogy tényleg létezik is az u. n. Etelközi Szövetség, amely behálózta az egész országot és amelynek nagy befolyása van. Szeretném hallani a ministerelnök, ur szájából, vájjon nem tagja-e egy-egy ilyen titkos társaságnak, (Derültség jobbfelől.) mert igenis ez is befolyásol bennünket és azt hiszem, nemcsak bennünket, hanem a külföldet is, és épen a legközelebbi hónapok eseményeire nem lesz közömbös, hogy a külföldön tudják, hogy a ministerelnök urat a ministerelnöki eskün kivül befolyásolja-e valaminő más eskü is. Ezt azért teszem szóvá, mert egy izben már kértem, hogy nyilatkozzék, de nem nyilatkozott. Joggal feltehetem tehát, hogy azért nem nyilatkozott, mert az én kérdésem kellemetlen volt. Általában a ministerelnök urnái én tudom, hogy mikor fog nekem válaszolni. Múltkor is, mikor kijelentette, hogy nem válaszol, felesleges volt ezt az alkotmányellenes és imparlamentáris kifelentést tennie, mert úgyis tudtam, hogy nem fog válaszolni azon egyszerű okból, mert nagyon kellemetlen kérdést pengettem meg akkor, amikor a zsidókérdésbe belenyúltam és a ministerelnök urat színvallásra akartam kényszeríteni ugy az Ébredő Magyarokkal, mint a zsidósággal szemben, amelyek közül sem egyikhez, sem másikhoz semminemű közöm sincs és igy nyugodtan nyúlhatok bele ebbe a kérdésbe. Az imparlamentáris kormányzást említette. Az elnöki irodában utána néztem, hogy a Bethlenkormányt minő mulasztások terhelik az interpellációkra adott válaszok tekintetében és megállapítottam, hogy 296 olyan interpelláció van, amelyre a t. kormány nem válaszolt. Azt gondolja a t. ministerelnök ur, hogy ezt nem tudják külföldön, hogy a ministerelnök ur ugy kormányoz, hogy az nem felel meg a parlamentarizmus legelemibb követelményeinek és ugyanakkor szeret magát összehasonlítani azzal az elhunyt nagy államférfival, akinek alapelve volt a politikai életben, hogy mindent a parlamenten keresztül csinálni s aki a legparlamentárisabban kormányzott Magyarországon. Korányi minister ur azt mondotta, hogy nem tételezi fel, hogy józan és épeszű ember felborítaná ezeket a javaslatokat. Hozzátette, hogy a mi küzdelmeink a parlamentben elveinkért való kölcsönös lojális küzdelem. Ez ellenmondás. Ha ilyen goromba kifejezéseket használ a vele szemben álló politikai pártokkal, akkor hog3 r an beszélhet elveinkért való kölcsönös, lojális küzdelemről ! Ennek dacára az egész ellenzéki vita idején semmi ilyen kifejezéssel nem illettük, amely méltó lett volna gorombáskodásának viszonzására. Visszatérve arra, amit a ministerelnök ur mondott, hogy ez a javaslat a bizalom kérdése, kérdezem, hogyan magyarázzam azt, hogy amit megszavazok, mindent a Bethlen-kormányt követő kormány számára is szavazok meg. Megtörténhetik, hogy hozzám a Bethlen-kormány közelebb áll, mint egy fajvédő kormány. Ha megszavaznám a Bethlen-kormány iránti bizalomból ezt a javaslatot, hogy juttathatom magam abba a helyzetbe, hogy ki legyek téve annak, hogy egy hónap múlva egy olyan kormány élvezi az általam megszavazott bizalmat, amely kormány ellen már előre védekezem és tiltakoznék az ellen, hogy segítségére legyek már a létrejötte alkalmával is. Itt annyira komplikálva van a bizalom és a bizalmatlanság kérdése, hogy igazán nem tehet senki szemrehányást, ha élesen szembeszállunk a javaslatokkal. Tegnap Bethlen ministerelnök urnák régi beszédeiben lapozgatván, megállapítottam, hogy a t. ministerelnök ur ellenzéki képviselő korában körülbelül majdnem ugyanúgy beszélt, mint mi,
