Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 192 most azonban azt kell mondanom szemmel látható idegességgel kisér minden felszólalást, amely olyan tenoru, mint az övéi. Azt mondja pl. a ministerelnök ur, mint egyszerű ellenzéki képviselő 1917-ben (olvassa) : »A háború után itt mindennek, de mindennek meg kell változnia, mert az a rendszer, amely csak akkor orvosol és csak akkor gyógyit, ha az orvoslást kérők mögött oly erő áll, amelyet negligálni csak azért nem szabad, mert esetleg a hatalom birtoklása ezáltal veszélyeztetve lenne, Erdélyben a háború alatt bebizonyította teljes ürességét és teljes sivárságát«. Azt hiszem a ministerelnök ur csak azért emiitette akkor Erdélyt, mert az erdélyi károkról és állapotokról beszélt, de nem tévedek, ha ugyanezt az álláspontját az egész ország helyzetére is vonatkoztatom. Azt mondja továbbá (olvassa) : »Nem elegit ki, mert ugylátszik megfeledkeztek arról, hogy ezt az országot egyedül rendeletekkel nem lehet organizálni. Egyedül kormányutasitásokkal az összes erőket ebben a nemzetben nem lehet szervezni. Mi nem vagyunk németek, mi bennünk nincsenek meg azok a faji tulajdonságok, az a fegyelmezettség, amely szükséges ahhoz, hogy a helyes organizáció az életbe teljesen átmenjen. Nálunk ezek az organizációk a békében sem voltak meg. Azokat a háború idején életrekelteni majdnem lehetetlen feladat. Mi megfeledkeztünk arról, hogy az organizáción túlmenőleg még valamire szükség van. Szükség van a nemzet lelkének azon harmóniájára, a lelkek azon összeforradására, amely nélkül a legjobb organizációk mellett is a sikert nem érhetjük el.« (Tetszés és helyeslés jobbfelől.) Akkor az volt a ministerelnök ur álláspontja, hogy a nemzet lelkének harmóniája nélkül nem lehet segíteni, rendeletekkel nem lehet ezt az országot kormányozni. Én csodálkozom, hogy most pedig idejön a ministerelnök ur és csak rendeletekkel való kormányzással akarja felépíteni a nemzet sorsát, azt pedig, amit olyan fontosnak tart, nem keresi. A t. ministerelnök ur akkor beszédének ezt a szakaszát azzal végezte be (olvassa) : »Végső konklúzióm tehát az, hogy ezzel a rendszerrel lehet, hogy meg fog élni a munkapárt, lehet, hogy meg fog élni az ellenzék is, de hogy az ország el fog pusztulni, arról egészen bizonyos vagyok.« Igaza volt akkor és igaza van ma is. Megjósolta, hogy el fog pusztulni az ország és el is pusztult. Ez bekövétkezhetik most is, csak azzal a különbséggel, hogy az ő uralma következtében fog ez a jóslat megismétlődni. Csodálatos állapotnak tartom, hogy a t. koimánypárt tagjai mindig hazaárulózzák az októberi forradalmat. Ebbe is bátran nyúlok bele, mert hiszen hála Istennek nem keveredtem bele, de mikor hazaárulózzák, közben folyton igazolják őket, mert politikájuk esetleg odavezet, az ő malmukra hajtja a vizet. Megsemmisitették Jánossy Zoltán mandátumát elfogadhatatlan érvek miatt, nem merik kimondani a megsemmisitő Ítéletet, végre kiírják a választást és akkor bejön a forradalmi kormány volt belügyministere. Azt elmulasztottam megemlíteni, hogy annak a Jánossy Zoltánnak, aki egyetlenegy izben szólalt fel itt a parlamentben, a t. többségi párt frenetikus tapsokkal kisérte nagyhatású beszédét, pedig ő is a forradalmi kormány belügyi államtitkárja volt. Jánossyt azonban eldobták és kapták he:. évi április hó 16-án, szerdán. 345 lyette a forradalmi belügyministert és meg kellett érni a t. uraknak azt, hogy az u. n. volt forradalmi belügyminister megleckéztette önöket az alkotmányosságról, a parlamentarizmusról és minden egyes szava igazság volt, úgyhogy kénytelenek voltak szótalanul hallgatni. Azt mondom, az ország érdekében áll, hogy minekutána elmulasztottuk felelősségre vonni azokat, akik felelősek voltak a különböző korszakokban Magyarország gyászos sorsáért, mert már konstatáljuk : most már elmúlt az ideje a felelősségrevonásnak és mivel elmúlt az ideje, most már ne rekrimináljunk, hanem elégedjünk meg legfeljebb azzal, hogy ne engedjük vezetőhelyre jutni azokat, akik bebizonyitották vezetésre való képtelenségüket. Ha azonban folyton rekriminálunk, akkor előfordulhat az a helyzet, hogy egy szép napon a rendelkezésemre álló adatok alapján, példának okáért a Wekerle-kormány volt tagjainak felelősségét kérném megállapítani. Istenben boldogult Wekerle Sándor természetesen már nem él, de vannak még felelős tényezők az ő kormányából, akik még élnek, mert hiszen a kezemben olyan adatok vannak, hogy óva intettem a kormányt a forradalom előtt pár nappal is a bekövetkezhető veszedelemtől, de teljesen hiába, azt mondották rá, hogy rémlátás, nem csináltak semmit, ugy, hogy ha volt forradalom vagy lázadás — mindegy, akárhogy nevezzük — ha akármi volt, ami volt és az ártott az országnak, akkor azért felelősek a Wekerle-kormány tagjai. A ministerelnök ur bevezető beszédében, melyben ezen javaslatokat elfogadásra ajánlotta, elfelejtette megemlíteni, hogy az országot az ő uralma és elődei vitték bele politikájukkal ebbe a lehetetlen gazdasági helyzetbe és ugyancsak az a kormány és az azt megelőző kormányok csinálták azt az elszigeteltséget, amely külpolitikai tekintetben fennáll. Még élénken emlékszem azokra a körutakra, mikor a fővezér ur utrakelt és egyes vidéki városokban »elfoglalom, elfoglaljuk, visszafoglalom, visszafoglaljuk, (Propper Sándor : Vérbefojtom, vérbefojtjuk !) megtorolom, megtoroljuk« és ehhez hasonló kardcsörtetést hallatott. Ez a kardcsörtetés eredményezte a kisentente létrejöttét, a kisentente létrejötte eredményezte a mi külpolitikai elszigeteltségünket, következéskép, ha őszinte akar lenni a t. ministerelnök ur, be kell vallania, hogy a kormányok hibájából keletkezett az, hogy külpolitikailag el lettünk szigetelve és pénzügyi blokád alá kerültünk. Azt akarják, hogy a külföldi tőke beözönöljék ebbe az országba. A külföldi tőke egyidőben tétlenül hevert és már régen érdeklődött volna, hogyha Magyarországon olyan viszonyok lettek volna, hogy érdemes lett volna ide a tőkét behozni. Viszont félős, hogy a külföldi tőke most már nem fog érdeklődni, mert esetleg másfelé orientálódik. Magyarország világpolitikai tekintélyéről beszélt a t. ministerelnök ur. Ez az akció, vagy ez a lekötöttség, amelyet most magunkra vállalunk, nem emelheti a mi világpolitikai tekintélyünket. Magyarországnak ezt a politikai tekintélyét az ellenzéki oldalon ülő képviselők vélekedése szerint egyedül és kizárólag más belpolitika adhatja meg. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ne búsuljunk a nagy adóterhek miatt, mert most 46*