Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. évi április hó 11-én, pénteken. . szag- vagyonos osztálya ne zárkózzék el az elől, hogy a terhek javarészét, oroszlánrészét nekik kell viselni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon és jobb f ettől. — Rupert Rezső: Ne hirlapsztrájkot rendezzzenek! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Én nem szólok egyes esetekről, de örülök a tisztelt képviselőtársam közbeszólásának, mert nekem alkalmat ad arra, hogy gondolatomat még precízebben kifejtsem. Én egyes sztrájkmozgalmakban ... (Rothenstein Mór: Kizárás, nem sztrájk! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) és kizárásban... (Vargha Károly: Apponyit meg kell hallgatni, ne zavarják! — Mozgás és zaj balfelől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Maga ne zavarja!) Elnök: Csendet kérek a Ház mindkét oldalán! (Szeder Ferenc: Magának úgyis hiába beszélnek! — Rupert Rezső: Egyszerre ki akarják sajátítani Apponyit! — Vargha Károly: Hallgassanak már! — Rothenstein Mór: Hallgasson maga! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: Egyes ilyen konkrét jelenségek felett Ítéletet mondani, nem érzem magamat hivatva, nem is vagyok arra illetékes és sokkal mélyebben kellene tanulmányozni minden egyes ténynek a körülményeit; mert azt nem fogadom el, hogy az ember akképen ítélkezzék, hogy azoknak ad igazat, akik a maga kategóriájába tartoznak és azokat, akik más kategóriába tartoznak, elkárhoztatja. Nem ez a nemzeti összefoglalásnak álláspontja, amire helyezkedni akarok, hanem az, hogy likvidáljuk a gyűlölséget minden vonalon. (Általános taps. — Zaj balfelől.) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Gr. Apponyi Albert: Ezt nem kezdhetjük azzal, hogy mindjárt az első lépéssel gyűlölség get váltunk ki, hanem azzal, hogy legyünk elkészülve és legyünk hajlandók arra, hogy egyszer összeüljünk s megbeszéljük az egész mérgezési anyagot, amely még fenmaradt és együttes elhatározással iparkodjunk azt a közéletből eltávolítani. Ha a magyar nemzetben, ha a kormányban, akár ebben, akár másik kormányban és ha a nemzetgyűlésben, akár ebben, akár másikban van elég erkölcsi erő; ha fel tud benne ébredni Magyarországnak nem mostani pillanatnyi gazdasági és erkölcsi züllöttsége, hanem ősi hagyományainak követése, akkor bármennyire nem kielégítő legyen is a kiindulási pont, nem esem kétségbe, sőt bizom az eredményben. <

;De a nemzet teljes egységének még egy feltétele van: egy demokratikus politikának őszintén és utógondolat nélkül való követése. (Taps balfelől és a jobboldalon.) Beszéljünk világosan. Nem tudom, hogy azok a t. képviselőtársaim a túloldalon, akik ezt a kijelentést tetszéssel fogadták, ugy értik-e ezt a demokratikus fejlődést, amint én, vagy pedig ugy, amint p. o. Vas József minister ur, — sajnos, nincs jelen — aki azt mondotta: ha demokratikus irányt akarunk, mindenekelőtt szakitanunk kell az általános és titkos szavazati joggal. Ha igy értik a demokráciát... (Farkas István: Szomjas igy érti! — Barthos Andor: Én is igy értem!) ez nem egyezik az én felfogásommal. Az a demokrácia is, amit egyik beszédében az igen t. ministerelnök ur bemutatott, szintén kezes bárány, kék szalaggal a nyaka körül való demokrácia volt. Itt megint bocsánatot kell kérnem, hogy komoly pillanatokban adomát, azaz nem is adomát, hanem leg-utóbbi napjainknak egyik igen nevezetes eseményét adjam elő, amely némileg komoly, de némileg komikus is. Nemzetközi összeköttetéseim, különösen a népszövetségi liga magyar osztályának működése révén ugyanis nemcsak az osztály-, hanem én is, mint annak elnöke, ig*en barátságos érintkezésbe jutottunk különösen angol tagtársainkkal, akiknél a kisebbségre vonatkozó minden kívánságaink és vitáink alkalmával a legteljesebb megértest és támogatást tapasztaltuk. Most pár napja az angol népszövetségi liga vezető tagjától levelet kaptam, amelyben azt irja: Uram, itt mindenféle rágalmakat terjesztenek Magyarországról. Mi szeretnők azokat megcáfolni, tessék nekünk ehhez adatokat szolgáltatni. Pl. azt terjesztik, — bocsánatot kérek, uraim, azt fogják hinni: anekdotázok, pedig nem, a levél itt van a Külügyi Társaságban, megnézhetik — azt terjesztik, hogy az utolsó választásokat egy rendeleti utón kibocsátott választójog alapján eszközölték, amellyel az előbb választójoggal bíró százezreket megfosztották a választói jogtól; sőt azt a képtelen állítást is terjesztik, hogy önöknél nyílt szavazás volt (Derültség a szélső baloldalon.) és hogy a választásoknál a hatalom részéről erőszakosságok történtek. Tessék minket abba a helyzetbe hozni, hogy ezt megcáfolhassuk." Mit válaszoljak erre? Hiszen mind igaz, amit mond. És bocsánatot kérek, arra nem vállalkozom, hogy azt magyarázzam, hogy ez igy helyesen történt, mert magam sem tartom helyesnek, de azonkívül ha vállalkoznék is rá, nem találnék olyan angol, amerikai vagy francia embert, akit erre kapacitálni lehet. Egyes embereket talán tudnék találni, mert mindenütt vannak csodabogarak. De az angol, francia, amerikai vagy svájci közvélemény számot tevő részét erre kapacitálni nem lehet. (Felkiáltások a középről: Ott más a helyzet! — Farkas István: Ezt bizony nem értik meg a Lajtánál!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: Más a helyzet sokban, az igaz, de alapjában azonos, mert hála Istennek, részesei vagyunk a nyugati kulturfejlődésnek és mi is oda jutottunk már, hogy tömegeink nem fogadnak el benső felháborodás nélkül olyan helyzetet, amelyben, mint az a nyilt szavazásnál történt, a szavazó nem arra szavas, akire akar, hanem akit neki előírnak. (Taps a szélső baloldalon. — Reisinger Ferenc: A kisgazdák miért nem tapsolnak?) Ez, uraim, annak a régi atavikus észjárásnak olyan maradványa, amelyhez csökönyösebben ragaszkodunk, mint az ősi nemzeti erényekhez. (Taps a szélső baloldalon.) De amint azokhoz a dicső hagyományokhoz, amint a jog folytonosságához, a jogért való küzdelemhez, a szabadságszeretethez, az 1848-as nagy hagyományhoz, amely a népet emancipálta, ragaszkodnunk kell, ugy szakítanunk kell azokkal a kényelmes hagyományokkal, amelyek mesterséges választási rendszerek és választások utján egy aránylag kis töredéknek kényelmes, kedélyes uralmát állapították meg, mert ez ma már nem megy. (Taps a szélső baloldalon.) Ha mi a nyugati fejlődést, az összes nemzeti erők összefogását akarjuk, nem kezdhetjük ezt azzal, (Zaj balfelől.) hogy a népnek egyrészét a nemzet fogalmából kizárjuk. Tapasztalhattuk az elmúlt régi idők harcaiban, hogy mennyire gyengék voltunk, amikor a