Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

30 A nemzetgyűlés 275. Ülése 1924, nemzeti ügyet képviseltük és azért voltunk gyengék, mert a nemzet fogalma nem esett össze az egész nép fogalmával. (Nagy Ernő: Tapsoljanak, kisgazdák! — Szijj Bálint: Nem vagyunk színházban! Színházba való a taps! Én nem tapsolok soha! — Csontos Imre: Vagyunk olyan hazafiak, mint ti, mindenkor. Szegy éljétek magatokat! Nagy zaj.) Elnök (Csenget): Csendet kérek a Ház mindkét oldalán, képviselő urak. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: Igen t. Nemzetgyűlés! Véghetetlenül sajnálom... (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek a Ház minden oldalán. Meg kell állapitanom, hogy nincs elegendő osend a Házban. Méltóztassanak több komolyságot tanusitani, amikor épen gróf Apponyi Albert képviselő ur beszél. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: Ismétlem, végtelenül sajnálom, hogy ezeknek a szerintem alapvető igazságoknak nyilt kimondása a túloldalnak egy részéből s olyan részéből, ahonnan épen nem vártam volna, ilyen ellentmondást vált ki. Sajnálom ezt nem magam miatt, hanem azért, mert ha benne maradunk ebben a megszokott» kényelmes kerékvágásban, ha nem tudjuk abból emancipálni magunkat, (Horváth Zoltán: Ugy van!) ha még mindig ugy cselekszünk, mint cselekedtünk bizonyos tekintetben az alkotmányos éra 50 évén át, amikor azt hitük, hogy minden dolog el van intézve, minden meg van mentve, ha nem kerül ide a parlament nyilvánossága elé, hogy például a nemzetiségi kérdés meg van oldva, ha nemzetiségi képviselők és a szociális veszély el van hárítva, ha szocialista képviselők nem jutnak be a képviselőházba: akkor helytelen utakon járunk. S azt kell mondanom, hogy ha ma nehéz is megtalálnunk azt a megértést, amelyet pedig feltétlenül meg kell találnunk, ugy, amint minden más ország is megtalálta, az ipari munkásság nagyobb részének képviselőivel, ennek a nehézségnek az az oka, hogy a mi mesterséges választójogunk által éveken át kizártuk őket a közügyek-normális intézésének köréből s nem szoktak hozzá — amint más nemzeteknél hozzászoktak — a polgári pártok képviselőivel éveken át való együttműködéshez. (Ugy, van! a bal- és szélsőbaloldálon.) Ez az egyik oka az én politikai izoláltságomnak is. (Halljuk! Halh juk! balfelöl.) Mert sokan, akikkel különben tudnék együttműködni, ezen a ponton nem akarják vagy tudják magukévá tenni, nem képesek látni azt, amit én oly világosan látok, hogy nincs a társadalmi békének, nincs a felfordulások elkerülésének, nincs azon forrongások elfajulása megakadályozásának — amelyek egyre-másra jelentkeznek ma a társadalomban — más eszköze, mint ki mindezzel a nyilvánosságra, ki mindezzel az alkotmányos és törvényes működés terére. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) akik nem tudják megérteni, hogy egyenesen ellentmondó és logikátlan dolog az: az ország ügyeit külföldi segítséggel helyreállítani akarni és a külföld egész észjárásával nem gondolni, azzal ellentétbe helyezkedni, mintha mi egy külön sziget volnánk. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ha én osztozom a javaslatok megszavazása által a felelősség egy részecskéjében ezért a szanálási műért, akkor osztoznom kell abban a felelősségben is, amely az elkövetkezendőkért hárul reám s épen ezért évi április hó 11-én, pénteken. annál nagyobb erővel követelem és fogom követelni, hogy a politikai fejlődés azokon az utakon haladjon, amelyeket most megjelöltem, mert mély meggyőződésem szerint egyedül ez az út vezet a boldoguláshoz, a társadalmi béke fentartásához és a végleges konszolidációhoz. (Igaz! Ugy van! Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Szünetet kérünk! Legalább most adjon az elnök ur szünetet! Felkiáltások jobb' felől: Sürgősség idején nem lehet! — Zaj balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Reisinger Ferenc! _ Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés! (Nagy zaj a Ház minden oldalán. A képviselők tömegesen kitódulnak a teremből. — Farkas István: Szünetet kérünk!) Elnök (Csenget): Felkérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Zaj. Halljuk! Halljuk! half elől.) Csendet kérek a Ház minden oldalán! Kénytelen leszek azokat a képviselő urakat egyenkint megnevezni, akik nem hajlandók az elnöki intelemnek megfelelni és helyüket nem foglalják el. (Farkas István: Szünetet kérünk! — Rothenstein Mór: Apponyi beszéde után csak lehet szünetet kérni?) Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rothenstein Mór: Mit csináljon, ha nem lehet beszélni a lármától? Szünetet kérünk!) Rothenstein képviselő urat rendreutasítom. Tessék helyét elfoglalni. Reisinger képviselő tirat pedig _ kérem, méltóztassék beszédét elkezdeni. (Zaj. — Peyer Károly: Nincs csend!) Reisinger Ferenc: Nem tudom ezt a lármát túlkiabálni! Az elnök urnák előbb csendet kell teremteni. (Zaj jóbbfelől. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök: A szó a képviselő urat illeti, méltóztassék megkezdeni beszédét. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Reisinger Ferenc. T. Nemzetgyűlés! Kissé nehéz dologra vállalkoztam, amikor gróf Apponyi Albert t. képviselő ur után jelentkeztem szólásra. (Élénk felkiáltások a baloldalon: Éljen Apponyi!) A legkevésbé sem volt gondolatomban az, hogy Apponyi Albert képviselő ur óriási nagy tudásával, régi parlamenti gyakorlatával és nagyszerű ékesszólásával szembehelyezkedve, olyan területekre kalandozzam, amelyek nem egyeznek azzal, amit ő az imént itt megjelölt, de abban a nagy koncepciójú beszédben, amely az igen t. képviselő úr részéről elhangzott, mégis van valami, ami felfogásommal nem egyezik. Nevezetesen az, hogy ha a Bethlen-kormány ennek a szanálási javaslatnak megbuktatása következtében kénytelen lenne helyéről távozni, akkor itt rosszabb gazdasági helyzet következnék be, mint aminő most van. Bármennyire nagy tisztelettel adózom is az előttem szólott t. képviselő ur iránt, ki kell jelentenem, hogy ebben a felfogásban nem osztozom. Meg vagyok róla győződve, hogy a t. képviselő ur ezt nem is veszi tőlem rossz néven, hiszen épen iménti nagyszerű beszédéből is kicsendült, hogy ő hive annak, hogy az ellenvélemények ' minden osztály részéről, a nemzet, a nép minden rétegének részéről nyíltan elmondassanak itt az ország szine és ellenőrzése előtt. Én a magam részéről ugy látom, hogy amikor egy nagy, mélyreható, egész gazdasági éle-