Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

25 A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. évi áprüis hó 11-én, pénteken. dikba kapaszkodtunk, ahol két lapátot adtak kezünkbe és két napra való élelmet és ennek a ladiknak segélyével remélhetjük, hogy elérjük azt a hajót, mely kivisz bennünket a nyilt tengeren át a partra. Én ezt nem gáncsvetés szempontjából mondom. Én tudom méltányolni a kormány helyzetét, a kormány érzelmeit, mert hasonló helyzetben én is voltam, bár nem ilyen nagy felelősséggel. Miután a kormánynak roppant nagy nehézségeket kelett leküzdenie, hogy csak ilyen eredményt is érjen el, ezt érdemnek érzi, büszke rá és rosszul esik, ha az eredményt lekritizálják. És ezt teljesen tudom méltányolni és nem akarnék semmit levonni a kormány érdemeiből. Én csak a helyzetet akarom világosan látni. Az a politika pedig, amelyet követnünk kell, hogy az ekkép megalapozott lehetőségeket kihasználjuk és a szanálást tényleg elérjük, egy német iró által — nem tudom ki volt — nagyon szépen, röviden ki'fejezett két szóból áll: Selbsterkenntniss und Umkehr, önbeismerés és megfordulás. Megfordulás és felfordulás között van választásunk. Vissza kell térnünk közgazdasági politikánk kialakulásában ahhoz az egyszerű érvhez, hogy közgazdasági politikát nem jelszavak és melléktekintetek szerint, hanem csak a gazdasági élet törvényei szerint lehet csinálni. (Helyeslés.) Tudnunk kell, hogy ennek a nemzetnek nagy beruházási tőkére van szüksége, még olyanokra, amelyeket természetszerűen épen nagyságuknak és a vállalkozásnak nagysága folytán feazán csak az állam tudna létesíteni, de miután az állam ettől el van zárva, tehát az állam vezesse és irányitsa a társadalmi erőket abban az irányban, hogy visszavezetve a szövetkezeti gondolatot a maga terrénumára, kibővitve azokat az eredményeket, amelyeket a hitel és fogyasztás terén már elértünk, a produkció terére is átvigye ugy a nagy, mint a kis gazdasági erőknek szövetkezését, (Helyeslés.) mert hisz a mezőgazdaság talpraállitása szempontjából is óriási befektetésre van szükségünk. Ezt a mi kincsünket, ezt a magyar Alföldet termékeny talajával és rossz éghajlatával biztosítani kell annak az éghajlatnak kockázataival szemben nagy be-/ fektetések, nagy csatornázások által; iff óriási müveletek perspektívái vannak előttünk, amelyekkel szemben most tehát a tömöritett magánvállalkozásnak kell működni. Miért ne legyen egy uj tiszavidéki társulat, amint volt a vizszabáryozás, a víz kihasználása szempontjából! Ilyen irányban kell vezetni a társadalmat, ilyen irányban kell terelni és nem kapitalisztikus forgalmi és kereskedelmi vállalatok terére, amelyekhez netai ért, a szövetkezeti eszmét, a maga tulajdonképeni területére, amely mellé harmadikílak — a hitel és fogyasztás mellé — a produkciót kell állitani. Ennek a nagy gondolatnak végrehajtása szempontjából meg kell teremteni a belföldi és külföldi atmoszférát. Ha a külföldi tőke beözönlését kívánjuk, akkor olyan politikai és gazdasági helyzetet kell itt teremteni, amely a külföldi tőkében bizalmat kelteni alkalmas. És ennek feltételei sok mindentől függnek. A részletekbe nem, bocsátkozom, mert hiszen nem a mai beszédemnek feladata, hogy politikai programmât adjak, csak bizonyos eszmeirányzatokra akarok rámutatni, amelyek direkt összefüggésben vannak ezzel a tárggyal ; mert, ha ezen az ösvényen nem birunk haladni, kárba veszett mind az az erkölcsi áldozat, amelyet hoztunk és a külföld ellenőrzése sok ürügyet talál az állandó beavatkozásra és a mi még nagyobb lenyügözésünkre. Meg kell teremtenünk az erkölcsi öszszeforradást a magyar nép és magyar nemzet minden rétege és osztálya között (Taps a jobbés baloldalon. — Peyer Károly: Intornáló táborral! — Barthos Andor: Ne izléstelenkedjenek! — Rothenstein Mór: Más atmoszféra kell! — Egy hang jobbfelől: Hallgasson! — Neubauer Ferenc: A kollektív szerződések tiszteletben tartása szükséges.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Zaj.) Csendet kérek a Ház minden oldalán. (Peyer Károly: Igenis a könyvtárak szocializálásával.) Peyer Károly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Farkas István: Tessék becsületes politikát csinálni!) jGr. Apponyi Albert: örömmel állapitom meg, hogy önök ezeket a kijelentéseket helyesléssel méltóztatnak honorálni. De ez nem elég, ezt meg is kell csinálni'. (Élénk helyeslés.) Tehát a nemzet erkölcsi egységét, amely meg van bontva a forradalmak által és azáltal, hogy a forradalmak örökségét nem tudtuk kellőkép likvidálni és nem a higgadt és hűvös megfontolás, hanem érzelmi reakciók irányították sok tekintetben munkánkat. Ebből az útvesztőből ki kell egyszersmindenkorra jutnunk. Harmóniát kell teremtenünk az egyes közgazdasági ágak közt, mert midőn elismerem a földművelés elsőbbségét már számarányánál fogva is, annak a földművelésnek felvirágoztatása, az intenzivitásnak azon fokának emelését, hogy egy kulturnecmzet feltételeinek megfelelhessen, nem is képzelhető az iparnak, a városi életnek megfelelő kifejlődése nélkül. A falu tartja a városban az életet, de a falu a A^árosnak köszönheti azt a magas kulturális fellendülést, amely a falunak a kezébe adja a nagyobb produktivitás eszközét. Társadalmi

1 békét is kell teremtenünk (Ugy van! (Upy van! a jobb- és baloldalon.) s midőn ezt a szót kimondjuk, akkor ne mutasson mindenki ujjal a túloldalra, hanem fontolja meg mindenki azt, ami etekintetben őt illeti, amely feladat reá hárul. Ránk mindjárt ezeknek az adóknak létesitésében az a súlyos feladat fog hárulni, hogy az egyes gazdasági ágak és azok képviselői közt arányosan és igazságosan osztassanak fel s igazán emelkedjünk fel mindannyian arra az országos szempontra, hogy ne egyes gazdasági ágak, hanem az egész nemzet képviselőinek tekintsük magunkat. (Élénk taps a jobb- és baloldalon.) Ezt is könnyebb mondani, mint keresztülvinni és én azért csak mélyen sajnálom, hogy amire egyszer már Czettler Jenő tisztelt barátom egy nemrég elmondott igen nevezetes beszédében rámutatott, a korábbi nemzetgyűlés nem honorálta azt az indítványt, hogy alakittassék egy gazdasági ujjáépitő-bizottság a nemzetgyűlés kebeléből, amely minden pártnak, minden gazdasági ágnak képviselőit összefoglalná, egy ilyen közgazdasági tanács, melyben nem egyes közgazdasági ágak, hanem valamennyinek képviselői együttülnének és ahol az ő differenciáikat megbeszélhetnék, talán ki is egyenlithétik, egy ilyen gazdasági tanács nemlétezése óriási hiba volt, amelyet talán helyre lehet hozni, mert ha valaha, ugy most talán szükségünk van arra, hogy ne harcban, hanem kiegyenlítésben érjük el az igazságosságot. El kell érnünk nemcsak a különböző gazdasági ágakban, hanem el kell érnünk a szociális igazságot is. És az or-