Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

332 A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. integritását, nem akarunk egyedüli nép lenni a világ szégyenpiacán, ahol nyiltan választják a képviselőket, ahol megrabolják az emberek lelkiismereti szabadságát, ahol elszakadnak a nyugati kuli urától, a demokráciától, ahol azokról a kellékekről, amelyeket ma már nem lehet nélkülözni és mellőzni, hallani sem akarnak, ahol politikai üldözéseket tartanak fenn, ahol elveket és meggyőződéseket büntetnek, ahol ellenforradalmi reakció módszereivel uralkodnak, ahelyett, hogy belekapcsolódnának a nyugati eszmeáramlatba és odaállanának büszkén és bátran azzal, hogy méltók akarnak lenni a XX. század követein-ényeihez, az európai civilizációhoz és mindazt akarják a magyar nép számára, amit más népek már régen birtokolnak. Általában a kormány egész politikáján és programmján észrevehetően mint alapvonás húzódik végig a parlamentarizmus utálata. A kormány látszólag parlamentárisán kormányoz, de facto azonban (Baticz Gyula : Diktatórikusán !) mellőzi azokat a szükséges feltételeket, amelyek a parlamentarizmus fogalmát kim eritik. Néhány szóval rá akarok mutatni ennek a kérdésnek a veszedelmeire. Méltóztassék tudomásul venni, hogy a demokrácia elvetése, a parlamentarizmus lejáratása, ami itt fentről szisztematikusan történik, nagyon veszedelmes játék. Két irány küzd egymással, a reakció és a haladás, a demokrácia és a diktatúra és én, aki a demokratikus haladásnak vagyok a hive, aki parlamentáris alapon állok pártommal együtt, akik vállaltuk ezt a nehéz kőtörő munkát, hogy a munkássággal megismertessük és megszerettessük a parlamenlárizmus módszereit, megállapítom, hogy veszedelmes játékot üz a kormány, mert a parlamentarizmus elvetése azt jelenti, hogy egy másik módszer következik, amelyben már volt részük és amely azért szakadt reánk, mert korábban sem akartak bennünket megérteni, korábban sem akartak a demokrácia módszereivel megbarátkozni. Tudom nagyon jól, hogy akik a demokráciát nem szeretik, akik a parlamentarizmust vagy ugy szeretik, hogy az csak látszatos legyen, vagy hogy a zártkörű társaság tulajdona legyen, azok ugy gondolkoznak, hogy igy is jó, igy is boldogulni lehet a dolgokkal valahogy. Még inkább igy gondolkoznak azok, akik a diktatúra módszerét helyeslik és alkalmazzák és itt ki kell jelentenem, hogy az én szememben teljesen egyenértékű a baloldali és jobboldali diktatúra, egyiket épugy szeretem, mint a másikat, egyik épolyan hasznos, mint a másik, ugy, hogy én komolyan figyelmeztetem a kormányt és kérem, hogy szakitson ezzel a parlamentarizmust lejárató módszerével s igyekezzék megteremteni az igazi parlamentarizmus alapjait. Ezt nem azért mondom, mert nekünk kedves az, hogy mi itt vagyunk, vagy mert nekünk mandátumok kellenek. Méltóztassék elhinni, ez nekünk személy szerint tökéletesen mindegy. (Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) A mi pártunk nagysága és ereje nem függ a mandátumok számától, ezt azt hiszem, méltóztatnak tudni. Mi párt voltunk azelőtt parlamenti képviselet nélkül és párt leszünk akkor is, ha a parlamentarizmus felülről való lejáratása után a parlamentből esetleg kikényszerülünk. Szeretnénk azonban végre egy európai államban élni, szeretnénk az európai civilizáció részesei lenni, szeretnénk végre olyan módszerekkel találkozni, amity en módszereket a nyugati államok alkalmaznak. Ennek legelső feltétele az, hogy a nemzetgyűlés teljesitse alkotmányozó kötelességét, semmiféle nagyobb horderejű és meszebbmenő kérdések tárgyalásába ne bocsátkozzék, hanem alkossa meg a választójogot, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) oszoljon fel a kormány, — ez, vagy egy másik, nekem teljesen mindegy, — rendezzen tiszta választásokat (Szilágyi Lajos : Titkosan I) és jöjjön egy uj parlament, amely elmondhatja magáról, hogy letéteményese az ország akaratának. Egy ilyen parlament nem kerül majd ilyen kényszerhelyzetbe, — merem állitani — mert egyrészt bátor kézzel bele mer majd nyúlni a belpolitikai kérdésekbe és a belső gazdasági ügyeket ugy tudja intézni, ahogy az az ország érdekeinek megfelel, másrészt pedig a megfelelő tekintélye lesz a külföldön és igy sokkal több sikert fog elérni, mint amennyi sikert igy elérünk. Ne méltóztassék rossz néven venni, de én nem tudom vívmánynak elfogadni ezeket a vívmányokat, amelyek ezekben a javaslatokban vannak lefektetve. Nem tudok örülni ezeknek a vívmányoknak, mert ezekből kénytelen vagyok azt látni, hogy itt a kormányzat részéről főhaj tás történik a külföld előtt azért, hogy annál magasabban hordhassa fejét idebenn a tömegekkel szemben. (Rupert Rezső : Csak erről van szó !) Egy ország nemcsak a máért van és nemcsak a kormányzatért van. (Neuberger Ferenc : Nagyon nézi az órát ! — Esztergályos János : Talán már azt sem szabad ! — Zaj. — Bartos János : Még igen ! — Esztergályos János : Akkor mit kifogásolják ? — Rothenstein Mór : Azt nézi, hogy mennyi ideje van, mert még nagyon sok a mondanivalója ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Propper Sándor : Nem tudom miért méltóztatik kifogásolni, hogy az órámat megnéztem. Ugy tudom, hogy az óra megnézése nem ütközik bele semmiféle törvénybe és még a Nagy Emil-féle büntető novella sem bünteti még csak internálással sem azt, aki az órát megtekinti. (Baross János : Tessék megvonni a szót !) Méltóztassék nekem megengedni azt az olcsó mulatságot, hogy tetszés szerinti időben megnézzem az órác, ha ahhoz kedvem van. (Pikier Emil : A Ház hozzájárul ! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a középen : Halljuk a szónokot !) T. Nemzetgyűlés ! A gazdasági szanálás sikere sokban attól függ, hogy a szanálás két másik fejezetét, az alkotmány szanálását és a lelkek szanálását kedvezően meg tudjuk-e oldani. Megmondom egészen őszintén, hogy ezektől a javaslatoktól még akkor sem várok sikert, ha kedvezően és gyorsan megcsinálják a kölcsönt csak akkor, ha ehhez nyomban hozzájárul az alkotmány és a lelkek szanálása. Azt várom, hogy ezek mellé a lealázó feltételek mellé legalább odaállítsuk a lelkek szanálását, kibékítsük a tömegek hangulatát, ha kedvezővé tesszük a tömegpszichét, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezenkívül megteremtjük alapját egy jövendőbeli alkotmányos és parlamentáris kormányzásnak, mert ettől azt várom, hogy az ebből származó katasztrófák elviselhetőbbek legyenek. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De megmondom azt is egészen őszintén — nem vagyok naiv — hogy ezt