Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

'A nemzetgyűlés 278. ülése 192 hogy a Fecske-utca vagy a külső Váci-ut apró kis lakásainak a bérlőitől, akik 20-an, 30-an zsúfolódnak össze, mert nem tudnak még egyszobakonyhás lakást sem tartani, a maga számára kincstári haszonrészesedést követeljen. Ha az állam le tud erről mondani, máris megkönnyebbül a helyzet. Ha a haszonrészesedést a háztulajdonos kapná, máris nem volna annyira elégedetlen, máris közelebb jutna ahhoz a célhoz, hogy több bért kapjon a lakásért. Az állam azonban erről nem akar lemondani. Épen ma olvastam egy nyilatkozatot ; ha jól emlékszem, épen a ministeremök ur nyilatkozott, hogy nem lehet szó arról, hogy ezen a téren engedményeket tegyenek, mert a szanálás második számú nagy teherbiró oszlopa ezen nyugszik, — az első egy nem létező, bizonytalan külföldi kölcsön, a másik ez a házhaszonrészesedés, amelyet a kis összezsúfolt lakásban lakók fognak megfizetni, a harmadik pedig ez az adócsavar, amely nagyon szépen ki van kerekitve, ki van kalkulálva, amellyel azonban akkor, ha ezek a gazdasági viszonyok megmaradnak, a remélt összegnek a fele sem fog befolyni. Bejelentettek itt fogyasztási adókat, forgalmi adókat. A fogyasztás és a forgalom csökkent, a boltok üresen állanak, egész sereg üzlet már bezárt és ha igy tart a dolog, még több fog bezárni, nem tud senki sem vásárolni, csak a legszükségesebbet veszi meg, amellyel az életét márólholnapra prolongálja. Ezek tehát gyenge oszlopok, papirból vannak, össze fognak omlani. T. Nemzetgyűlés ! Noha kijelentették, hogy szó sem lehet a lakbérek rendelkezéseinek megváltoztatásáról, én mégis itt az utolsó pillanatban kérem a kormányt, vegye ezt revizió alá és ne teremtsen egy ujabbkori népvándorlást, mert akkor azután késő lesz, akkor már nem tud rajta segiteni, ha a háztulajdonosok a lakókat kitették, mert jobb bérlőt akarnak, vagy azért, mert maguk akarnak birtokolni és más célra akarják használni a helyiséget, vagy pedig azért, mert a lakó a házbért nem tudja megfizetni. Mondjon le az állam a házhaszonrészesedésről és ezen a címen ne keressen, ne vegyen 3—4-szeres vámot a lakókon. (Rupert Rezső : Csinálják maguk a háziurak !) Igen, hagyják ezt meg a háziúrnak, hogy kell-e a lakásbéreket emelni, vagy ilyen mértékben emelni. Merem állitani, hogy a lakbérek és lakások felszabadítása katasztrófát fog okozni és pedig gazdasági, társadalmi és egészségügyi katasztrófát. (Rupert Rezső : Máris okoz !) Nem akarok itt sötét képeket festeni erről, de végtére néha olvasunk statisztikát, hogy már is itt van az árnyéka a pusztitó rémnek, már látjuk közeledni a közegészségügyi viszonyok romlását. Ezt nem lehet igy törvényben lefektetni és intézményesíteni. Ezen a ponton a kormánynak feltétlenül revizió alá kell vennie az álláspontját, ha másképen nem megy, más értékkategóriák megterhelésével, más adónemeknek, az egyenes adónemeknek felemelésével, vagy pedig azzal, és főképen azzal, hogy az állani a saját javára erről a vámról, a házhaszonrészesedésről lemond. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister ur kijelentése szerint a szanálás célja, a korona stabilizációja. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést, próbáljuk megállapitani, kihámozni, vájjon ez a cél megközelithető-e ezekkel az eszközökkel. 1926 május l-ig a lakbérek aranyparitásra fognak '-.. évi április tió 15-én, kedden. 329 emelkedni. Ez csak egy cikk. (Egy hang jobbfelől : Fél aranyparitásra 1) Nem tudjuk még, erre nézve is kérek felvilágosítást ; a törvényjavaslat sehol nem ad útmutatást arra nézve, hogy az 50%-os aranyparitáson kivül kell-e fizetni a házhaszonrészesedést és egyéb illetékeket, közüzemi pótlékokat vagy pedig ezek benne vannak az 50%-ban. Nem tudom, hogy szándékos-e az a homály, amelyet itt hagytak, de faktum az, hogy a mostani rendszer mellett a közüzemi pótlék és a kincstári haszonrészesedés épen annyit tesz ki, mint amennyi maga a házbér. Ha ezt a viszonylatot fentartják, akkor nem az aranyparitás felén lesz 1926 május 1-én a lakbér, hanem az aranyparitás teljes összegén. Méltóztatik tudni, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy minden 100 koronás békebeli lakbér, amelyet 1914-ben fizettek ekvivalens 2 millió koronával, ha a 20.000-szeres paritást veszem alapul. Ma a paritás 16.000-szeres, de miután a drágulás lassú tempóban ugyan, de emelkedik, mint ahogy Ausztriában is emelkedett a szanálás után, bár lassúbb tempóban ; feltehető, hogy 2 év múlva az aranyparitás felemelkedik 20.000-szeresre. Ha csak ennyit veszek, — de jelentékenyebb lesz, mert maga a lakbér fogja felrugtatni a számokat, — akkor minden 100 koronának két millió korona felel meg, ennek 50%-a, egymillió a kincstári részesedés és közüzemi pótlék ugyanannyi, tehát a 100 korona fog fizetni 2 milliót. Egy rendes, egy szoba-konyhás lakás békebeli átlagos évi bére 500 korona volt, tehát egy ilyen proletárlakásért 10 millió papírkorona illetéket, házbért és kincstári részesedést fognak fizetni. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Méltóztatnak ezeket a számokat egyeztetni, analizálni? Ez azt jelenti, hogy egy szoba-konyhás lakásért annyit kell fizetni 2 év múlva, amennyit ma a munkások tízezrei nem keresnek meg. Mi következik ebből? Az semmi, hogy a munkás oda fogja adni egész keresetét házbérben és ő fogja nézni a levegőt, hanem az fog bekövetkezni, hogy igyekezni fog a maga megélhetéséhez szükséges eszközöket a munkabéréből előteremteni. Tiz millió házbérről lesz szó, és ha azt vesszük alapul, amit az állami illetményszabályzatból veszek, hogy békében a házbér a munkás keresetének 20%-a volt, akkor tehát négyszer ennyit kell keresnie, hogy az arányt megkapja, mint amennyit békében keresett, vagyis évente 50 millió koronát kell keresnie. Mit jelent ez? Azt jelenti, — különösen akkor, ha azoknak az Ígéreteknek, amelyeket a túlsó oldalról kaptunk, van valami alapjuk, — hogy a munkásság is meg fogja közelíteni az aranyparitásu béreket ; akkor a szanálás után egy munkásnak évi 50 milliót kell keresnie, annak a munkásnak, aki ma 10 milliót sem keres meg. Ez azt jelenti, hogy a drágulás ujabb nagy lendületet fog venni, a munkás kénytelen lesz ezt a drágulást áthárítani a munkaadójára, a munkaadó pedig át fogja hárítani a vevőközönségre. Egy ujabb nagy átháritási folyamat fog megindulni. Természetszerű következménye lesz ennek azután a folytonos drágulás. Ha pedig a drágulás beáll, a korona értékének csökkenni kell, a kettő egymástól elválaszthatatlan. Kérdés, hogy melyik következik be előbb ; a pillanatnyi gazdasági helyzettől függ, hogy előbb romlik-e a korona és utána emelkednek az árak, vagy megforditva : előbb emelkednek az