Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

328 A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. megadóztatják négyszeresen. Ne méltóztassék tehát ilyen egészen igazságtalan párhuzamot vonni. Mert még sem lehet a munkatulajdonos, akinek a munkája a kezében, az egészségében, a fejében rejlik és a munkaalkalmaktól függ, összehasonlitani a földdel és a háztulajdonnal, amely effektiv aranyérték. Egészen természetes, hogy a gazdák a földadót fizetik külön s hogy a gazdát nem menthetik fel a jövedelemadó, vagyonadó és forgalmi adó alól, mert az után, amit elfogyaszt, ő is köteles forgalmi adót fizetni. A múltkor már megkértem egy képviselő urat, azt hiszem, Halász képviselő ur volt, hogy ne vitatkozzunk efölött a dolog fölött, ez számok kérdése ; tessék leülni és megállapítani, hogy mennyi adót fizet egy munkás, egy hivatalnok, egy köztisztviselő és mennyit egy földbirtokos percentuálisan.Meg méltóztatnak látni, hogy egy munkás, egy hivatalnok keresetének nagy részét adja oda adó fejében különböző adónemek lerovása címén, viszont a földbirtokos jelentékenyen kisebb percentben fog adózni. Ne méltóztassék tehát ezt érvnek felhasználni, mert ez az érv igazán sántít, ezzel nem lehet bizonyítani, hogy ebben a kérdésben a földbirtokosok oldalán van az igazság. Nyilvánvaló ezekből a számokból a közvetett adók túltengése. A közvetlen, az egyenes adók 156 millió aranykoronában vannak felvéve a költségvetési tervezetben, mig ezzel szemben a közvetett adók 244 millió koronában. De ez is hamis és azért állították be ilyen hamisan, hogy a kettő között ne legyen akkora differencia. A házhaszonrészesedést és a házadót ugyanis nem lehet egyenes adónak minősíteni, mert a házhaszonrészesedést a fogyasztó, a bérlő fizeti. Ezt az adót, mint fogyasztási adót, tehát ki kell emelni ebből a keretből, mert ha ez az adó címe szerint egyenes adó is, jellege szerint közvetett adó, melyet a bérlő fizet. Ha ezt az adónemet kiemeljük innen, azt látjuk, hogy egyenes adóból befolyik összesen 101 millió korona, amiben benne van minden, a jövedelmi adó, a földadó, a társulati adó és a többi adónemek, viszont közvetett adók fejében befolyik 299 millió aranykorona. Ha ezt igazságosnak lehet tekinteni, akkor ezek a javaslatok igazságosak. De ebben nemcsak súlyos igazságtalanság, hanem nagy veszély is rejlik, mert azt a 299 millió aranykoronát, amelyet elvonnak a fogyasztóktól, az ország jövendő eleven tőkéjéből vonják el, mert akik ezt fizetni fogják, azok elvonják a falatot a szájuktól, a gyermeküktől, azok összébb és öszszéíbb húzódnak, lejjebb és lejjebb kénytelenek szállni életigényükkel, romlik az életnívójuk, csökken az átlagos életkoruk, teljesítőképességük, úgyhogy egészen kilátástalan és silány a jövendő nemzedék, ha ezt az adózási arányt meghagyjuk. Méltóztassanak nekem megmondani, lehet-e ezeken a tételeken változtatni, megvan-e erre a mód és lehetőség? Én azt hiszem, igen, mert csak a végösszegnek kell kikerekítve kijönnie. Azt hiszem, Strakosch ur sem fog beleszólni abba, ha ezeket a tételeket megváltoztatják és az egyiket a másik rovására megduzzasztják. Azt hiszem, itt feltétlenül változtatni kellene az arányon. Az egyenes adók tételeit fel kellene emelni, a fogyasztókat pedig mentesíteni kellene bizonyos terhek alól. A szanálási programmhoz ugyanis nemcsak idegen fizetési eszközök kellenek, hanem emberi munkaerő is kell, mert hiába van^pénz, ha a munkás teljesítőképessége nem lesz intakt, akkor még jó kísérletekkel sem fognak jó eredményeket elérni. Súlyos kifogásaim vannak a lakbérek és a lakások felszabadítása ellen. Az érveket, amelyeket emellett fel szoktak hozni, ismerjük. Azt mondják, hogy a bolsevizmust meg kell szüntetni, végre az egész vonalon át kell térni a szabad gazdálkodásra és igazságtalan dolog, hogy az egyik vagyonkategória több terhet viseljen, mint amennyit a másik stb. Hát hiszen ezt lehet vitatni pro és kontra, de itt figyelmébe kell ajánlanom a t. kormánynak, hogy ezt egyrészt nem lehet megcsinálni máról-holnapra, ezeket a terheket nem zuhantathatják a lakók nyakába minden átmenet nélkül, másrészt nem lehet ezt megcsinálni anélkül, hogy előbb ne gondoskodnának megfelelő számú lakásról. (Maday Gyula: Három évi átmenet van !) Méltóztassanak elképzelni, mi lesz itt 1926 május 1-én. Még talán köszönettel adózhatunk a kormánynak, hogy ezt a terminust nem november 1-ére állapította meg, mert akkor már hideg van, nem lehet kimenni a ligetbe lakm, mig május 1-én talán már lehet, mert akkoi már nin^s túlságos hideg. Meglássák, az emberek az utcára kerülnek, mert a háziurak lesre készen várnak, hogy a lakókat kitelepítsék, amire meglesz a joguk, vagy ha nemis telepitik ki, olyan sarcot fognak kiróni a lakókra, amelyet azok egyáltalában nem tudnak elviselni. (Maday Gyula : Ilyen esetek csak kötött forgalom mellett történhetnek meg !) Nem hallott még t. képviselőtársam olyan esetekről, hogy lépcsőházakban laknak az emberek ? Vagy nem látott még családokat, amelyek a Gizella-téren ütötték fel a tanyájukat ? (Maday Gyula: Mihelyt szabad forgalom lesz, nem fordul elő olyan eset, hogy családokat kidobnak az utcára ! Ez csak a mai kötött forgalom mellett van !) Ez egy kissé for dit va igaz, mert ameddig kötött a lakásforgalom, addig nem lehet tömegesen kitelepíteni az embereket és csak sporadikusan fordul elő, hogy egyes családokat kiraknak a Gizella-térre, de ha felszabadítják a lakásokat és szabad kezet adnak a háztulajdonosoknak, kollektive fognak felmondani a lakóknak, akiket másutt nem fogadnak be, mert erre nincs kötelező rendszabály. (Maday Gyula : A bizottság elfogadott egy paragrafust, amely korlátozza a felmondási jogot !) Tessék megmutatni ezt a paragrafust, köszönettel veszem. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök : Reisinger képviselő urat még egyszer kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Propper Sándor : Ha 1926-ra felszabadítják a lakásokat, a háztulajdonosok szabadon rendelkeznek lakásaikkal. Elméltóztattak késni ezzel a kérdéssel és mert elkéstek vele, most elakarják sietni a dolgot. Sokkal előbb kellett volna hozzáfogni a lakások építéséhez, sokkal előbb kellett volna hozzáfogni a lakáskérdés rendezéséhez és sokkal előbb kellett volna olyan munka- és bérviszonyokat teremteni, hogy a dolgozók megtudják a magasabb házbéreket fizetni. A házhaszonrészesedést pedig egyáltalában ki kellett volna küszöbölni. Nem méltó dolog az államhoz, hogy r

a zsúfolt* kislakások bérlőitől házhaszonrészesedést szedjen a maga számára ; nem méltó az államhozj mint legfelső erkölcsi testülethez