Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. 327 övedék ily tételeket mutat : 10*1, 22, 25, 32, 32 és 40 millió. Azt szokták mindig megállapítani, hogy a földadó, a föld teljesiti kötelességét az adózás terén, számokat persze ilyenkor nem szoktak közbevetni, én azonban számokkal igazolom azt, hogy amit állitok, az megfelel a valóságnak. Erdélyi Aladár képviselő ur azzal okolta meg a föld nagy teljesitő képességét és azzal bizonyította, hogy a költségvetés mindjárt a földadóval kezdődik. Valóban igaza van, a technikai elosztás szerint a költségvetési tabella első tétele a földadó. Az azonban nem jelent a mennyiségben különbséget, hogy technikailag igy van beosztva. Ez nem érv. Azt mondja továbbá Erdélyi Aladár t. képviselő ur, hogy a gazdák voltak azok, akik a háborúban a milliókat táplálták. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezzel magyarázza azt, hogy a földtőke megtette a maga kötelességét. (Reisinger Ferenc : Azt elhallgatta, hogy a milliók voltak azok, akik a gazdákért meghaltak. — Zaj.) Ezzel szemben bátorkodom megállapítani azt, hogy sem a háború alatt, sem a háború után a gazdák — mindig a nagygazdákat értem alatta, mert a kisgazdák is megérdemlik a szociális kíméletet — egyetlenegy szem búzát nem adtak az államnak ingyen. A búza ára kisebb volt, mint most, de megfelelt az akkori forgalmi árnak és értéknek. Az állam megvásárolta, az állam megfizette, az állam szétosztotta. (Temesváry Imre előadó : Maximálták a búza árát !) Ezzel szemben hivatkozom arra, hogy azok a milliók, akiket a gazdák igy tápláltak, ennek a kitűnő ellátásnak és táplálásnak következtében a fizikai összeomlás előtt állanak. Ezek a milliók mindent odaadtak, amijük volt, olyik az életét, olyik a testi épségét, a szellemi munkáját, a kockázatot s ma ott vannak, hogy nem tudnak élni, nincs fedelük, ruhájuk, megbuvóhelyük, teljesen el vannak hagyatva és hanyagolva. És akik őket táplálták, azok most ezt érv gyanánt használják fel, azok minden jelzálogtartozásukat kifizették, amelyet aranykoronában vettek fel, papirkoronákban, minden terhüktől megszabadultak, és most nem arról van szó, hogy kisebb vagy nagyobb darabka kenyeret egyenek-e, hanem arról, hogy szaporább legyen-e a vagyonosodás folyamata vagy lassúbb. Egy kicsit frivolnak tartom az ilyen ellenvetéseket és ellenérveket, különösen akkor, amikor számokkal állunk szemben és amikor számokkal lehet igazolni ennek a költségvetésösszeállitásnak, ennek a teherviselési tervezetnek antiszociális, igazságtalan voltát. (Rupert Rezső : Ausztriában egy 900 holdas birtokos évi 90 millió osztrák korona összadót fizet. — Reisinger Ferenc : Kényszeríteni kellett őket, hogy ne seprőt termeljenek. —• Temesváry Imre előadó : Ausztriában 82 aranykorona adó esik egy fejre. — Reisinger Ferenc : Kényszeríteni kellett őket, hogy necsak cirokseprőt termeljenek !) Elnök : Reisinger Ferenc képviselő urat kénytelen vagyok másodszor rendreutasítani ! Propper Nándor : Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést arra, hogy az adó javaslatok tárgyalása idején, az elmúlt nyáron, kemény tusát vívtunk a nagy agrár érdekekkel azért, hogy az adóelosztás igazságos legyen. Akkor ugyanezeket a frázisokat hallottuk, ugyanezt vagdosták a fejünkhöz, hogy a föld, a nagygazda nagyobb mértékben teljesiti kötelességét, mint arra kötelezni lehet. A számok akkor sem állottak rendelkezésre, mert akkor is alkotmányos exlexben éltünk, mert zárszámadást, adóstatisztikát akkor sem kaptunk. Valahogy el kellett hinnünk, mert állították. Most azonban a Strakosch ur által összeállított költségvetés (Farkas István : Ne bántsd a zsidót ! — Zaj.) elárulja azt az édes kis titkot, hogy a földadó 1913-ban csonka Magyarország területén 28.3 millió aranykorona volt, az 1924. év első felében azonban csak 6.1 millió. Ez azt jelenti, hogy 1913-tól 1924-ig sikerült az agrár tőkének adóját majdnem az ötödrészére redukálni és lealkudni. Most az óriási nagy tehervállalás és viselés, a nagy nemzeti felbuzdulás alatt is csak 4.2 millióval vállalnak többet, mint amennyit 1913-ban már fizettek. 1913ban fizettek, — mint már emiitettem — 28*3 millió aranykoronát, azontúl pedig fizetnek 33 milliót. (Temesváry Imre előadó : A jövedelem- és vagyonadót szintén fizetik !) Erre is rátérek, beszélek erről is. Hiszen ez igen gyakori ellenvetés. (Reisinger Ferenc : Gyüjtőivet bocsátunk ki a nyomorgó 1000 holdasok számára ! — Rupert Rezső : Eddig azt mondták, hogy nem birnak 6 milliót fizetni, most idejön Strakosch és rögtön tudnak 33 milliót fizetni.) Elnök : Rupert Rezső képviselő urat kérem, méltóztassék csöndben maradni ! Propper Sándor : Az a differencia, amelyet 1913-tól 1924-ig a földbirtok elvont az államtól, többet tesz ki, mint ez az egész kölcsönösszeg. Ha ezt nem vonták volna el az államtól, vagy ha tudnának olyan nagylelkűek lenni, hogy ezt a megtakarítást odaadnák az államnak kamat nélkül, akkor megtakaríthatnék Strakoscht és a többi dolgot. (Rupert Rezső : Mi adhatnánk egy kis külföldi kölcsönt ! — Zaj.) Az előadó ur közbeszólására kívánok reflektálni. Az előadó ur azt mondta, hogy a gazdák fizetnek jövedelem- és vagyonadót is. Ezzel a kifogással találkoztunk már az adójavaslatok általános tárgyalásánál is s azóta ezt mindig megkapjuk ellenérv gyanánt. Az egészen természetes, hogy a gazdák fizetnek jövedelem- és vagyonadót, hiszen a munkás is fizet. Ha ezek a javaslatok törvényerőre emelkednek, 800 korona minimumon felül minden keresetet megadóztatnak. A munkás fizetni fog tehát elsősorban kereseti adót, amelyet a községek háztartása javára fizet. Ez is elég tetemes és ez is antiszociális. Fizetni fog azután jövedelemadót, ha 800 aranykoronát meghaladó jövedelme van. S a jövedelme meg kell, hogy haladjon 800 aranykoronát, mert abból sem tud megélni ; hiszen elvégre örökké nem koplalhat, ennek a koplalókorszaknak is egyszer csak vége lesz. Azonkívül fizet a munkás fogyasztási adót és forgalmi adót is. A gazda is fizeti — mondaná az előadó ur. — De a gazda meg a munkás között az a különbség, hogy a gazdának objektuma, aranyat érő vagyona van, araely aranyat tojik, aranytojást tojó tyúkja van. (Derültség.) Az egyetlen, ami a háborús gazdálkodásból aranyértékben megmaradt, a föld és az ingatlan, amely megtartotta arany érték ét és meghozza az aranyhozadékát. (Zaj a jobboldalon.) A munkásnak, hivatalnoknak, köztisztviselőnek és általában a fix fizetésből élőknek nincs semmijük, azokat papir koronával fizetik meg és ezt is