Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. felelő pénzügyi és közgazdasági politika az ország pénzügyi helyzetét mlegjavitotta volna. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) * Itt kapcsolódik be az a felelősség*, amelyet a múltért én is érzek, az a felelősség, amelyet érzek azért a passzivitásért, amelyet e tekintetben tanúsítottam. Én — megvallom — ad hoc bizalommal voltam azoknak a férfiaknak a szaktudása iránt, akik pénzügyeinket igazgatták és tanácsadóik szaktudása iránt. Ma is fennáll bennem a teljes tisztelet, sőt nemi ingott meg véleményem az ő szaktudásukban sem, csakhogy ez a szaktudásuk nayryon egyoldalú, nagyon körülhatárolt, nagyon tisztán fiskális, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) és a fiskalizmusnak ezen erős képviselete mellett a közgazdaságnak nem jutott kellő támogatiás 1 . (Ugty van! Ugy van! a b% 7- és a szélsőbaloldalon.) így most nem akarok a mult pénzügyi politikájának részletes retrospektiv kritikájába bocsátkozni, melyre nincs jogom, hiszen nem gyakoroltam azt akkor, amikor annak ideje lett volna, amikor talán kötelességem lett volna erre a térre lépni, mert nem hiányoztak figyelmeztető hangok, de ezek súlyánál előttem többet nyomott a pénzügyi tekintélyek súlya. Csak kettőt akarok konstatálni. Az egyik az, hogy — nem találok más szót — az utóbbi időben sajnálatos kapkodás jellemezte a kormány pénzügyi politikáját. Mert mit szóljunk ahhoz, hogy pár hónap előtt a kormány a valorizáció gondolatával még mereven szembeszállott és ezen az alapon a Jegyiiitézet milliárdokra menő valorizálatlan hiteleket adott, amelyek birlalói mind érdekelve voltak és vaunak a korona áresésében: ezután pár hónappal pedig a valorizációt az ország megmentése eszközének nyilvánította. Ez nem kelthetett valami nagy bizalmat annak a pénzügyi politikának tervszerűsége mellett, amely ilyen átcsapásokat mutatott az egyik szélsőségből a másikba. De én csak az eredményekről, a kommunizmus összeomlása óta és a bizonyos pontig alkotmányos érának kezdete óta folytatott pénzügyi és közgazdasági politika eredményeiről szólok. Az eredményt egy mondatban lehet jellemezni: követnek egy sikertelen deflációs politikát. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Vagyis: a magyar közgazdaság egy rideg deflációs politikának egész éheztető hatását érezte és el is gyengült bele. A deflációs politika büszke célját, a pénzérték fentartását pedig nem érte el. Ott vagvunk, ahol Ausztria, avval a különbséggel, hogy Ausztria és Németország táplálták közgazdaságukat, nem engedték annyira ' tönkremenni a középosztályt, devizákkal te- j litve voltak és vannak, ám nekünk nem voltak , devizáink, nincsenek kielégitő mennyiségben ; most sem, szóval egy deflációs politika volt ' itt, amely az inflációs politikának az eredmé- | nyére vezetett, miután a deflációs politika ; egész terhét a nemzet vállára rakta. (Igaz! Ugy \ van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés, ezek után, miután ' tőlem telhetőleg azt hiszem, — hiszen az ember erre nézve illúziókat is alkothat, de azt hiszem — lehetőleg teljes tárgyilagossággal előtártam a teherlapot és az előnyöket, ebből most le kell • •vonnom a következtetést. A következtetés levonásánál pedig nem elegendő csak azt tekin- ; tétbe venni, hogy mily előnyök és mily hátra- ! nyak származnak a nemzetre ebből a törvépy- i évi április hó 11-én, pénteken. 27 javaslatból, illetve az egész pénzügyi koncepcióból, amely ebben meg van testesítve. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Arra is kell gondolnunk, hogy mi következnék be, ha a nemzetgyűlés ezeket a javaslatokat nem fogadná el. (Rupert Rezső : Megbuknék a Bethlen-kormány és jönne utána egy másik! — Mozgás.) Ez nem olyan egyszerű dolog, amint a t. képviselőtársam gondolja. Hogyha valamely okból kormányválság állna be, az a másik kormány valószinüleg abban a 'helyzetben volna, hogy taliter qualiter magáévá tenné ezt az egészet. (Felkiáltások balfelől: Ma már!) Nem erre gondolok, hanem azt mondom: hogyha ma visszautasítjuk ezt a nem kielégitő módon, ezt, a számos súlyos teher mellett, erkölcsi és anyagi teher mellett, nekünk nyújtott segítséget, ebből pénzügyi és gazdasági téren egy kérlelhetetlenül katasztrofális leromlás következnék. Maga a tény romboló hatással volna egész pénzügyünkre, és közgazdaságunkra. És következnék politikai tekintetben is valószínű elvesztése azoknak a szimpátiáknak is, amelyeket némely külállamban magunknak megszereztünk. Ezek a külállamok is más szemmel nézték a dolgot, mint mi. Mi, akik a nemzet szükségletével és óhajtásainkkal szembeállítjuk ezt az eredményt, ezt csekélynek tartjuk. Ök,. akik ezt saját volt szövetségeseikkel szemben csak küzdelem árán tudták keresztül vinni, nagy eredménynek tartják, (Igaz! Ugy van!) úgyhogy Magyarországnak teljes politikai izoláltsága felé vezetnénk az országot, holott azok a szimpátiák, amelyek e tárgyalások folyamán megerősödtek, ezek igenis fejleszthetők, ezeket nekünk ápolnunk kell, ápolnunk kell külpolikánknak önérzetes, de egyszersmind bizalomkeltő magatartásával. (Tetszés.) Ezekért a következményekért vállalja a felelősséget az, aki lelkiismeretével össze tudja ezt egyeztetni. Én senki felett Ítéletet nem mondok. Meg vagyok győződve, hogy mindenki lelkiismeretes mérlegelés alapján jár el. De az én lelkiismeretem ezt a felelősséget nem tudná elviselni. (Helyeslés jobbról és a középen.) De azzal nincs vége a dolognak, hogy ezt a kölcsönt megnyertük. És itt bocsánatot kérek egy parenthezisért. Az adott erőfeszítés tekintetében azt mondják és idegen szakértők nagvon megnyugodtak abban, hogy az egész adóteher 50 aranykorona lesz fejenként, a háború előtti időben is ennyi volt, ez nem: olyan nagy adó. Bocsánatot kérek, a háború előtti magyar közgazdaság és a maí közgazdaság, az akkori adófizetőképesség között egy óriási űr tátong. És ami az 50 aranykoronát illeti, vájjon tudjuk-e az eddigi tapasztalások szerint, hogy az arany érték és a stabilis valuta helyreállításával az árak is rögtön ahhoz alkalmazkodnak es kiegyenlítődnek 1 Ki tudja, hogy az árképzódes hullámzása meddig fog tartani és hogy nem fogja-e ez megzavarni közgazdaságunkat epén az erőfeszítés éveiben? (Igaz! Ugy van! balfe' De azt mondom, legyünk egy dologtól áthatva, attól, hogy ennek a kölcsönnek megalkotásával és a két és félévi 1 budget helyreállítási műveletével, még ha mindez sikerül is, nincs befejezve Magyarország szanálása, hanem csak meg van kezdve. (Igaz! Ugy van!) Nem jutottunk még arra a hajóra, amely elvisz a partra. Mi csak, mint a vizbefuldokló, egy la-
