Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

J. nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. 323 a kötelességét. Ha pedig kötelességét teljesíteni akarná, ugy legelső kötelessége az lenne, hogy a beteget tiszta ágyba fektesse. Ez az orvosnak legelső kötelessége. Tiszta ágy alatt ebben az esetben demokratikus népparlamentet értek. Ilyen kötelességek elvállalásáért és teljesítésének biztosításáért olyan parlament, mint ez, amely jogfosztáson és erőszakos választáson alapszik, nem vállalhatja a felelősséget és nem is képes annak végrehajtására. A legelső kötelessége volna tehát ennek az orvosnak, ennek a kormánynak, hogy a beteget tisztába tegye, a betegnek a szükséges instrumentumokat rendelkezésére bocsássa. Második kötelessége az volna, hogy megállapítsa, de egészen őszintén és minden melléktekintet, a pártérdek minden szolgálata nélkül azt, hogy az a betegség, amely jelen van és marcangolja a beteget, honnan, miből ered és megállapítsa a betegség okát, mert ha ezt megállapította, csak akkor tud alkalmas gyógymódot alkalmazni a beteg javára. Harmadik kötelessége volna a beteg testi erejének biztosítása, hogy az orvosi beavatkozást kibírja. Ezalatt preventív szociálpolitikai intézkedéseket értek. A mi orvosunk, a kormány, tervvel és programmal jön, megakarja operálni a beteget, de meg sem vizsgálta abban a tekintetben, hogy ezt a súlyos operációt kibírja-e. Ez lelkiismeretlenség még az orvostól is, pedig az csak egy err bért és egy beteget tehet tönkre. Annál nagyobb lelkiismeretlenség olyanok részéről, akik országot akarnak menteni és gyógyítani, akiknek helytelen diagnózisa vagy helytelenül alkalmazott módszere tehát nem egy embert, hanem egy egész országot pusztíthat el. Visszaesem a szerénytelenség gyanújába és arra is felvilágosítást kérek, mert felelős egyéntől akarom hallani, vájjon ennek az országnak dolgozó népe, kibirja-e ezt az operációt ? Az orvos megvan-e arról győződve tudományosan, aritmetikailag, hogy a beteg nem fog belepusztulni ebbe az operációba ? Mert azok a terhek, amelyeket ezek a törvényjavaslatok kontemplálnak, súlyosak, egyenlőtlenek, úgyhogy gyenge vállaknak ezek súlya alatt össze kell roskadniuk, ha megfelelő ellensúlyozásról nem gondoskodunk. Ez a három feltétel volna az, amit elsősorban kellett volna figyelembe vennie a kormánynak és ez a három feltétel és kötelesség az, amit a kormány bűnösen és lelkiismeretlenül elmulasztott. Csak tüneti kezelést alkalmazott. Az, amit tett, semmi egyéb tüneti kezelésnél, amely kettős célt szolgál. Az egyik cél az, amelyet odaátról vitatnak, amely azonban minden objektiv biráló előtt vitán felül áll, hogy a kormány kormányon akar maradni. Meg akarja tartani az uralmat, fenn akarja tartani ezt a rendszert és miután máskép már nem megy, ehhez az eszközhöz nyúlt. Arról lehet beszélni, hogy ez ebben a pillanatban milyen elbírálás alá esik és n ilyen elbírálás alá esik majd később. Rassay Károly képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá a felelősség kérdésének furcsa alakulására, hogy Magyarországon ebben a tekintetben ugy alakult a helyzet, hogy nem nehéz vállalni a felelősséget. Mégis meg kellene fontolni ezt a kérdést és a mérleg egyik oldalára az uralom fenmaradását, a másikra pedig az ország pusztulását rátenni. Vájjon felér-e az előbbi az utóbbival. A másik, ami ezeken a javaslatokon végigvonul, a vagyon védelmezése, a munka, a szegénység rovására, amely állításomat később bővebben meg fogom világítani. Szívesen hasonlítják össze Magyarországot Ausztriával, amelynek szanálási akciója sikerült, bár ennek végső kifejlődését nem látja senki. Mi is hivatkoztunk Ausztriára, különösen Ausztria szociálpolitikai berendezkedésére, alkotmányosságára, a közszabadságok kezelésére. Ez mindig nagyon kellemetlen volt. A vörös rémet emlegették. Ma azonban szívesen hasonlítanák össze Magyarországot Ausztriával, de nem lehet sem az állam berendezkedését illetőleg, sem pénzügyi, sem gazdasági viszonyait, sem a szanálási alapot tekintve. Midőn Ausztria a maga szanálási akcióját véghezvitte, végtelenül ügyes politikai koncepcióval tudott magának előnyöket biztosítani. Ausztria javára kikapcsolták a jóvátételt, amelytől 20 évre megszabadult. Nem 250 millió, hanem 650 millió kölcsönt kapott, ezt demokratikus külpolitikájával érte el, végigjárta Európát, végighordozta rongyait és megmondotta, hogy ebben a formában életképtelen, tehát csatlakozni akar Németországhoz. Nálunk az ellenkező történt. Nálunk állandóan az ország gazdagságát hirdették, hasznos befektetésektől elvonták a pénzt és a romló korona megjavításába fektették bele. Természetes, hogy Magyarország a maga antidemokratikus kül- és belpolitikájával, hogy ugymondjam, hencegő gazdasági állapotával —• mert nem lehet másnak nevezni — elérte, hogy súlyos feltételeket szabtak számára. Ám lássuk, hogy ezekben a javaslatokban mennyi a pozitívum, mennyi a bizonyosság. Az első bizonyosság az, hogy feladjuk gazdasági önállóságunkat ; idegen urak jönnek ide rendelkezni ; a nemzetgyűlés szuverenitása legalább részben megszűnt. A másik bizonyosság az, hogy feladjuk költségvetési jogunkat ; a magyar alkotmány egyik tartó oszlopát döntjük ki. A harmadik bizonyosság, hogy fizetünk jóvátételt, ellentétben azokkal a kijelentésekkel, amelyek felelős helyről hangzottak el. A negyedik az, hogy óriási terheket raknak a lakosságra, különösen a fogyasztó népességre, amelynek lehetetlenné tesszük megélhetését. Az ötödik bizonyosság, amelynek érdekében ez a négy bizonyosság keletkezett, az, hogy megmarad az ellenforradalmi reakció. Ennek érdekében vettük magunkra ezeket a terheket. És megkapunk még valamit — nem tudom, a túlsó oldalon kívánják-e, a munkásosztály nem kivan ja —• a belföldi kapitalizmus súlya mellé megkapjuk a külföldi kapitalizmus közvetlen súlyát. A magyar munkásosztály e kettős súly alatt fog görnyedni. És ahogy nem volt szerény és belátó a belső kapitalizmus, olyan szerénytelen és belátásnélküli lesz tejtestvére, a külföldi kapitalizmus is. A sok bizonyosság után lássuk, hogy mi a bizonytalan. Bizonytalan a gyerek, a pénz, a kölcsön. Aminek a legelső bizonyosságnak kellene lenni, az nincs meg. ( Maday Gyula : Meglesz !) Azt még az ön ministerelnöke és pénzügyministere sem tudja. A javaslatokban egy betűt sem találunk arról, hogy a kölcsön bizonyos-e. Ez a nemzetközi pénzpiac helyzetétől, teljesítőképességétől függ. Most jegyzik Londonban a japán kölcsönt, a braziliai kölcsönt, egész sereg más állam jelentkezik kölcsönért. A kapitalizmus nem érzékenykedik, az megnézi a számviszonyokat, és ahol NAPLÓ XXIII. 4?: