Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

Slö 'À nemzetgyűlés 278. illése 1924. évi április ho 15-én, kedden. a tételt, hogy e javaslatokat a maguk kegyetlen intézkedéseivel el kell fogadni, vagy helyesebben mondva, tolerálni kell törvényerőre emelkedésüket, és azokkal szemben nem élhetek abnormális parlamenti vita eszközeivel, ha azokat elfogadhatom és ezáltal a felelősséget viselhetem, akkor el kell fogadni a másik álláspontot is, ha felállítanak az időpont tekintetében kívánalmakat, amennyiben az általános meggyőzésnek és az általános elvi kifejtésnek célját nem veszélyezteti és ezt az időpontot honorálhatom. Mert nem látok logikát abban, hogy tolerálom a javaslat törvényerőre emelkedését, kiindulva abból a felfogásból, hogy nem érzek elég felelősséget a törvényerőre való megakadályozására, csak nem tolerálom azt a kívánságot, hogy bizonyos időpontban emelkedjék törvényerőre, amelyre jogosan, vagy jogtalanul, alaposan, vagy alaptalanul bizonyos konzekvenciákat helyeznek kilátásba a nemzet sérelmére és kárára. (Szabó József : Ez nem elég világos !) Azt hiszem elég világosan beszélek. (Felkiáltások a jobboldalon : Megértettük !) De kénytelen vagyok álláspontomat még világosabban kifejteni. Ha a magyar kormány azt mondja, hogy ily határidőre kivánja a javaslat törvényerőre emelkedését, amelyen belül nem teszi lehetetlenné, hogy különösen a pártokra tagozódott képviselőházban a pártvezetőségek kifejthessék elvi álláspontjukat, ha tolerálom a javaslatnak érdemi intézkedéseit, el kell fogadnom a kormány azon kívánságát is, amely az időre vonatkozik, de persze azt is megtehetem, hogy nem fogadom el, de akkor meg kell állapitanom, hogy nincs logika az álláspontomban. (Csik József : Ki képviseli ezt az álláspontot ?) Akkor tényleg tovább kapcsolódtam ki a magyar nemzetgyűlés munkájából, ha oly rosszul Ítélem meg a helyzetet, hogy vannak, akik azt az álláspontot képviselik, hogy nem engedik magukat befolyásolni a vita terjedelmében, csak a meggátlásért nem vállalnak felelősséget. (Ugy van ! a jobboldalon.) Azt hiszem, igazán nem én vagyok roszszul informálva, s akkor mégis meg kell állapitanom, hogy ez a helyes tényállás. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől és a középen. — Friedrieh István : Hiába izgulnak, mert meglesz holnaputánra ! — Élénk derültség.) Az első ülésen megmondtam, amikor kezdődött, hogy kár ezért a nagy felkészülésért !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak, a Ház mindkét oldalán. (Halljuk ! Halljuk !) Rassay Károly : T. képviselőtársam, arról van szó, hogy én nem tudom, van-e terminus, vagy sem, de ha az urak elfogadják e javaslatot minden kifejtett aggályuk ellenére is — azon aggályuk ellenére, hogy ez a javaslat a nemzet tönkretételét jelenti, mert mint mondják, nem vállalhatnák a felelősséget, ami a javaslat el nem fogadásával reájuk hárulna — akkor méltóztassék megengedni, hogy megkérdezzem, hol van itt a logika? Mi logika van abban, hogy a kisebb dologért feláldozom a nagyobbat? A javaslatot az országra nézve végzetesnek tartják, a terminus elmulasztásáról azt mondják, hogy az a nemzetre nézve súlyos hátrányokkal járna és ezért nem akarják a terminust elmulasztani. Én nem tudom, hogy van-e terminus, nem tudom, hogy járna-e annak elmulasztása súlvos hátrányokkal — legalább is nem látom ezt semmivel alátámasztva — de ha elő van terjesztve ez a javaslat, és ha nagyobb lemondással élek, anélkül, hogy aggályaim ellenére nem akadályozom meg a javaslatokat, akkor csak logikus, hogy a kisebb, a jelentéktelenebb dolog tekintetében nem veszek magamra felelősséget? (Igaz ! Ugy van 1 Helyeslés a jobboldalon és a középen. —• Szilágyi Lajos : Visszhang a túloldalról !) Megnyugtathatom a képviselő urat, hogy nagyon rövid felszólamlásomban fogok még ellenmondást is kapni a t. túloldalról. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés ! Ha mégis felszólalok, ennek egyedül az az oka, hogy én nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy valamelyik párt kötelékéhez tartozva, annak illetékes vezetősége részéről fejthessem ki a magam álláspontját. (Derültség jobbfelől.) Meg kell állapitanom azt is, hogy ezen izoláltságomban, a csoportoktól és a pártoktól távol állva, abba a kellemetlen helyzetbe kerültem, hogy az eddig elhangzott felszólalásokban nem kaptam hű képét annak az álláspontnak, azoknak az aggodalmaknak és annak a megítélésnek, amellyel én ezekkel a javaslatokkal szemben viseltetem. Viszont olyan súlyosak ezek a javaslatok és akkora felelősség van ezekkel kapcsolatban mindegyikünkön, hogy nem tartottam volna helyesnek, ha abban a szerény helyzetben, amelyben vagyok, a magam álláspontját őszintén el nem mondtam volna. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől) T. Nemzetgyűlés ! Ha visszatekintek arra a naptárilag rövid, de egyébként igen terjedelmes vitára, amely ezeknél a javaslatoknál lezajlott, akkor megállapíthatom, hogy körülbelül három pont körül jegecesedtek ki az előadott aggodalmak. Az egyik pont a nemzeti szuverenitásnak kívülről és belülről való veszélyeztetettsége a felhatalmazással kapcsolatban ; a másik az, hogy vájjon ezen szanálási javaslatok a kivánt célt elfogják-e érni, meghozzák-e a kivánt eredményt ennek a nemzetnek, biztositják-e gazdasági talpraállitását, és végül a harmadik pont, hogy a felelősség kikre és milyen mértékben hárul azért, hogy az ország jelenlegi helyzetében hivatalos helyről ugy állíttatik be a kérdés, mintha más kivezető ut a mai bonyolult szituációból nem volna. Ami az első kérdést illeti, még ezt is megelőzően el kell döntenünk : vájjon szükséges-e az a kölcsön, nincsen-e más ut a reorganizálásra, mint a kölcsön útja? Én, t. Nemzetgyűlés, nem csináltam belőle titkot, hogy máskép talpraállást nem tartok lehetőnek, mint a külföldi tőkének b; vonása utján. Nemcsak ma mondom ezt. Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy hivatkozhatom arra, hogy az 1922. évi általános választásoknál ott, ahol szerencsém volt a választóközönséghez szólni, ezt az álláspontomat mindig világosan és kifejezetten leszögeztem és kritikámat épen arra építettem fel, hogy a kormányrendszer akkori bel- és külpolitikai irányával veszélyezteti ennek a kölcsönnek felvételét. Ma már meg kell állapitanom, hogy abban a felfogásbán, hogy külföldi kölcsön nélkül is talpra lehet állani, igen kevesen maradtak meg a magyar politika vezető egyéniségei közül. Még azok is, akik azt hangoztatják, hogy talán évekkel ezelőtt meg lehetett volna csinálni külföldi kölcsön nélkül ezt a reorganizálást, azok is csak a múltra nézve állapitják