Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

À neWizeigyûUs 2?8. ütése 1Ù24, èvi április hó ~i5-èn, kedden. âô§ atmoszférát, amely az ország jövőjének kedvező megitélését biztositja a külföld spekulánsai előtt, akkor remélni lehet, hogy ez a korona, amely tisztán a külföld véleményének köszönheti a maga életét és amelynek értéke tisztán a külföld értékelésétől, az ország jövőjének megbecsülésé­től függ, — ha ezt a koronát kellő diplomáciai koncepció támasztja alá, — a maga értékelésében felfelé fog haladni. Épen ezért szükségesnek tartom ismételten hangoztatni, hogy ne várjunk csodát ettől a javas­lattól. Ne várjunk, ne reméljük azt, hogy ezek a javaslatok többet fognak hozni, mint amennyit tőlük várni lehet. De ne higyjük azt se, hogy e javaslatok nagyobb jelentőséggel birnak a nega­tívum szempontjából, mint aminővel tényleg birnak. Ne felejtsük el, hogy tollal és tintával uralom alatt tartani nemzetet soha még nem lehetett. Nincs oly szerződés és nem lesz a jövőben sem, amely elég erős volna arra, hogy egy nem­zetnek a jövőjét megpecsételhesse. A nemzetközi megállapodásoknak, mint tudjuk, az a legnagyobb hátrányuk és gyengéjük, hogy azoknál nincs szankció, nincs fórum, amely garantálná a szer­ződésben vállalt kötelezettség teljesitését. Távol áll tőlem az a feltevés, mintha azt akarnám mon­dani, hogy bennünket sem fog kötni ez a szerződés, a világért sem, hiszen Magyarországot mindig az jellemezte volt, hogy kötelezettségeit pontosan tartotta meg. De akkor, amikor megállapítjuk azt, hogy e szerződésnek a jövője is az ország diplomáciai jövőjével függ össze, akkor, amikor megállapítom ezt, lehetetlen nem kiemelni, hogy annyi terhet fognak e szerződés alapján ellensé­geink reánk rakni, vállainkra annyi nehézséget fognak helyezni, amennyi erő és hatalmi eszköz rendelkezésükre fog állani arra, hogy a maguk imperialista céljaikat valósitsák meg. Mert ne feledjük, hogy Magyarország az imperialista világ, az imperialista célok forgatagában küzd a maga egyéni léteért, a maga egyéni életéért és ebben az imperialista küzdelemben nem az irott szerződés az irányadó, hanem a tényleges erő, a tényleges hatalom. (Ugy van ! a jobboldalon.) Akkor tehát, amikor e javaslatok felett véleményt nyilvánitok, akkor, amikor azt kritika tárgyává tesszük, ne feledjük el, hogy Magyarország szempontjából a súlypont nem magán a javaslaton van, a benne foglalt tartalomnál fogva, hanem Magyarország politikai jövőjétől függ magának e javaslatnak is a sorsa. En épen ezért tudva e dolgokat és tudva azt, hogy minden állásfoglalás ezzel a javaslattal szemben nem egyéb egy diplomáciai lehetőségnél, amely minden esetre nagyobb külpolitikai hát­rányt jelent a magyar jövő szempontjából, mint esetleg gazdasági előnyt jelentett volna e javas­latok elvetése, e szempontokat tartva szem előtt, tartom szükségesnek kiemelni azt, hogy min­denekelőtt az ország jövő fejlődését keresem, amikor Magyarország diplomáciai értékelését aka­rom biztositani, amkior el akarom kerülni azt, hogy a külföldön bárki is, különösen barátaink körében helytelen konzekvenciákat vonhasson le a magyar nemzetgyűlés viselkedéséből Magyar­ország rovására. (Helyeslés a jobboldalon.) Szük­ségesnek tartom kiemelni, hogy igenis, nemcsak a javaslatra való tekintettel, de tekintettel a hatalmi faktorokra, amelyeknek e javaslat létre­jötte köszönhető, tartom szükségesnek e javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Rassay Károlv Î Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk!) Legyen szabad mindenekelőtt tisztelettel elhárítani egy oly megállapítást, amely, felfogásom szerint talán nem állhatja meg egészen a kritikát. Előttem szólott t. képviselőtársam részben ön­magával is ellentétbe jőve, azt a tételt állitotta fel, hogy azok a javaslatok, amelyek itt feküsznek, diplomáciai akció eredményei és mint ilyenek, tulaj donképen ki volnának véve normális tár­gyalás anyagából és azokat vagy el kell fogadni, vagy vissza kell utasítani. T. képviselőtársain, aki helyesen mutatott rá beszéde során, hogy a diplomáciában nincs szentimentalizmus, ott csak az érdekek rideg összeütközése dönti el a végső eredményt, elfelejtette a tételt, és ugy állitotta fel, hogyha a javaslatokat visszautasítjuk, ebből hálátlanság derül ki, ami Magyarország rovására esik. (Bogya János : Nem hálátlanság, hanem ko­molytalanság !) Azok az érdekek, amelyek létre­hozták vagy elég erősek, hogy Magyarország ér­dekében közreműködjenek és akkor szentimen­tális szempontok, a hála vagy hálátlanság szem­pontja nem játszhatik szerepet a továbbiak során, vagy pedig a javaslatok ugy, ahogy vannak, önmagukban tényleg elfogadandók, de nem azon szempontból, hanem azért, mert a különben be­következő intervallum jelenthet kárt az országra nézve. Én nehéz elhatározás után szántam rá magam, hogy ebben a vitában részt vegyek, (Halljuk ! Halljuk !) nehezen, mert én szemben a vita során elhangzott egyes kijelentésekkel, szemben a mai kormányzat szellemével is, abban a meggyőződésben vagyok, hogy sohasem, de kü­lönösen a mai időkben nem lehet országot más­ként, mint parlamentárisán kormányozni. Logi­kusan következik ebből az, hogy a parlamenta­rizmus elvét nemcsak a kormány részéről követe­lem meg, de követelem saj átmagamtól és a parla­ment minden oldalától. Ha pedig e vitában el­hangozhatik oly megállapítás, hogy e vitának nemcsak az a célja, hogy argumentumokat állitson szembe argumentumokkal, nemcsak érvelés és befolyásolás a célja, hanem az is, hogy technikai nehézségeket, a javaslat meggátlására irányuló nehézségeket állitson a törvényjavaslat elé, ez bizonyos tekintetben a parlamentarizmus elvével szemben áll. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ne méltóz­tassék félreérteni. Én nem azt mondom, hogy nem lehet oly belső meggyőződése, amely az em­bert ily elhatározásra viszi. Sőt tovább megyek. Én nem vonom kétségbe ennek az álláspontnak teljes jóhiszeműségét, »de internis non judicat praetor«, és ha t. képviselőtársaim egy része ugy látja, hogy e javaslatok oly kegyetlenek és vég­zetesek, hogy az országot végromlásba viszik, megengedem, hogy speciális nézőszempontjukból ilyenirányú harcot is felvehetnek. Tovább­megyek. Meg kell mondanom, hogy logikusabb­nak is tartom ezt az álláspontot, mint a másikat, amely azt mondja hogy tolerálom a javaslat ke­resztülmenetét, nem gördítek ellene abnormális akadályokat, de nem akceptálom az időpont te­kintetében a kormány részéről előterjesztett kí­vánságokat. Azt hiszem, ebben az álláspontban sokkal kevesebb logika van, mert ha elfogadom 41'

Next

/
Thumbnails
Contents