Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
À neWizeigyûUs 2?8. ütése 1Ù24, èvi április hó ~i5-èn, kedden. âô§ atmoszférát, amely az ország jövőjének kedvező megitélését biztositja a külföld spekulánsai előtt, akkor remélni lehet, hogy ez a korona, amely tisztán a külföld véleményének köszönheti a maga életét és amelynek értéke tisztán a külföld értékelésétől, az ország jövőjének megbecsülésétől függ, — ha ezt a koronát kellő diplomáciai koncepció támasztja alá, — a maga értékelésében felfelé fog haladni. Épen ezért szükségesnek tartom ismételten hangoztatni, hogy ne várjunk csodát ettől a javaslattól. Ne várjunk, ne reméljük azt, hogy ezek a javaslatok többet fognak hozni, mint amennyit tőlük várni lehet. De ne higyjük azt se, hogy e javaslatok nagyobb jelentőséggel birnak a negatívum szempontjából, mint aminővel tényleg birnak. Ne felejtsük el, hogy tollal és tintával uralom alatt tartani nemzetet soha még nem lehetett. Nincs oly szerződés és nem lesz a jövőben sem, amely elég erős volna arra, hogy egy nemzetnek a jövőjét megpecsételhesse. A nemzetközi megállapodásoknak, mint tudjuk, az a legnagyobb hátrányuk és gyengéjük, hogy azoknál nincs szankció, nincs fórum, amely garantálná a szerződésben vállalt kötelezettség teljesitését. Távol áll tőlem az a feltevés, mintha azt akarnám mondani, hogy bennünket sem fog kötni ez a szerződés, a világért sem, hiszen Magyarországot mindig az jellemezte volt, hogy kötelezettségeit pontosan tartotta meg. De akkor, amikor megállapítjuk azt, hogy e szerződésnek a jövője is az ország diplomáciai jövőjével függ össze, akkor, amikor megállapítom ezt, lehetetlen nem kiemelni, hogy annyi terhet fognak e szerződés alapján ellenségeink reánk rakni, vállainkra annyi nehézséget fognak helyezni, amennyi erő és hatalmi eszköz rendelkezésükre fog állani arra, hogy a maguk imperialista céljaikat valósitsák meg. Mert ne feledjük, hogy Magyarország az imperialista világ, az imperialista célok forgatagában küzd a maga egyéni léteért, a maga egyéni életéért és ebben az imperialista küzdelemben nem az irott szerződés az irányadó, hanem a tényleges erő, a tényleges hatalom. (Ugy van ! a jobboldalon.) Akkor tehát, amikor e javaslatok felett véleményt nyilvánitok, akkor, amikor azt kritika tárgyává tesszük, ne feledjük el, hogy Magyarország szempontjából a súlypont nem magán a javaslaton van, a benne foglalt tartalomnál fogva, hanem Magyarország politikai jövőjétől függ magának e javaslatnak is a sorsa. En épen ezért tudva e dolgokat és tudva azt, hogy minden állásfoglalás ezzel a javaslattal szemben nem egyéb egy diplomáciai lehetőségnél, amely minden esetre nagyobb külpolitikai hátrányt jelent a magyar jövő szempontjából, mint esetleg gazdasági előnyt jelentett volna e javaslatok elvetése, e szempontokat tartva szem előtt, tartom szükségesnek kiemelni azt, hogy mindenekelőtt az ország jövő fejlődését keresem, amikor Magyarország diplomáciai értékelését akarom biztositani, amkior el akarom kerülni azt, hogy a külföldön bárki is, különösen barátaink körében helytelen konzekvenciákat vonhasson le a magyar nemzetgyűlés viselkedéséből Magyarország rovására. (Helyeslés a jobboldalon.) Szükségesnek tartom kiemelni, hogy igenis, nemcsak a javaslatra való tekintettel, de tekintettel a hatalmi faktorokra, amelyeknek e javaslat létrejötte köszönhető, tartom szükségesnek e javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Rassay Károlv Î Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk!) Legyen szabad mindenekelőtt tisztelettel elhárítani egy oly megállapítást, amely, felfogásom szerint talán nem állhatja meg egészen a kritikát. Előttem szólott t. képviselőtársam részben önmagával is ellentétbe jőve, azt a tételt állitotta fel, hogy azok a javaslatok, amelyek itt feküsznek, diplomáciai akció eredményei és mint ilyenek, tulaj donképen ki volnának véve normális tárgyalás anyagából és azokat vagy el kell fogadni, vagy vissza kell utasítani. T. képviselőtársain, aki helyesen mutatott rá beszéde során, hogy a diplomáciában nincs szentimentalizmus, ott csak az érdekek rideg összeütközése dönti el a végső eredményt, elfelejtette a tételt, és ugy állitotta fel, hogyha a javaslatokat visszautasítjuk, ebből hálátlanság derül ki, ami Magyarország rovására esik. (Bogya János : Nem hálátlanság, hanem komolytalanság !) Azok az érdekek, amelyek létrehozták vagy elég erősek, hogy Magyarország érdekében közreműködjenek és akkor szentimentális szempontok, a hála vagy hálátlanság szempontja nem játszhatik szerepet a továbbiak során, vagy pedig a javaslatok ugy, ahogy vannak, önmagukban tényleg elfogadandók, de nem azon szempontból, hanem azért, mert a különben bekövetkező intervallum jelenthet kárt az országra nézve. Én nehéz elhatározás után szántam rá magam, hogy ebben a vitában részt vegyek, (Halljuk ! Halljuk !) nehezen, mert én szemben a vita során elhangzott egyes kijelentésekkel, szemben a mai kormányzat szellemével is, abban a meggyőződésben vagyok, hogy sohasem, de különösen a mai időkben nem lehet országot másként, mint parlamentárisán kormányozni. Logikusan következik ebből az, hogy a parlamentarizmus elvét nemcsak a kormány részéről követelem meg, de követelem saj átmagamtól és a parlament minden oldalától. Ha pedig e vitában elhangozhatik oly megállapítás, hogy e vitának nemcsak az a célja, hogy argumentumokat állitson szembe argumentumokkal, nemcsak érvelés és befolyásolás a célja, hanem az is, hogy technikai nehézségeket, a javaslat meggátlására irányuló nehézségeket állitson a törvényjavaslat elé, ez bizonyos tekintetben a parlamentarizmus elvével szemben áll. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ne méltóztassék félreérteni. Én nem azt mondom, hogy nem lehet oly belső meggyőződése, amely az embert ily elhatározásra viszi. Sőt tovább megyek. Én nem vonom kétségbe ennek az álláspontnak teljes jóhiszeműségét, »de internis non judicat praetor«, és ha t. képviselőtársaim egy része ugy látja, hogy e javaslatok oly kegyetlenek és végzetesek, hogy az országot végromlásba viszik, megengedem, hogy speciális nézőszempontjukból ilyenirányú harcot is felvehetnek. Továbbmegyek. Meg kell mondanom, hogy logikusabbnak is tartom ezt az álláspontot, mint a másikat, amely azt mondja hogy tolerálom a javaslat keresztülmenetét, nem gördítek ellene abnormális akadályokat, de nem akceptálom az időpont tekintetében a kormány részéről előterjesztett kívánságokat. Azt hiszem, ebben az álláspontban sokkal kevesebb logika van, mert ha elfogadom 41'