Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

Stó A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április íió 15-én, hedden. gazdasági életét illetőleg számunkra csak előny származhatok azon barátság révén, mely az illető két hatalmi faktor részéről Magyarország számára mindenkor remélhető és várható és ez a két faktor : Anglia és Olaszország. Én nem akarok a szanálási javaslatok részleteibe hatolni, nem akarom paragrafusonként bonckés alá venni őket. A szanálási javaslatokat ugy tekintem, mint egy diplomáciai tárgyalás eredményét, mely a magyar kormány által Magyarországnak a jelen viszonyok között elérhető maximumot hozta. (Helyeslés jobb jelöl.) Hiszen ez a szanálási javaslat nem egyedül a magyar kormány munkája, gyümölcse, hanem gyümölcse a Magyarországot támogató angol és olasz diplomáciának. Akkor tehát, amikor a szanálási javaslatokat vonom vizsgálat és teszem bírálat tárgyává, nemcsak a magyar kormányt birálom és nemcsak a magyar kormány munkája fölött mondok ítéletet, hanem egyúttal ítéletet mondok Anglia és Olaszország fölött is. Ugy látom, hogy a szanálási javaslatokkal szemben komoly ellenzéki álláspontot elfoglalni épen ezen okoknál fogva nem lehet és nem szabad. Ha igaz volna is az az álláspont, amelyet egyesek kifejtettek volt, hogy a szanálási javaslatok törvényerőre emelése révén Magyarország gazdasági helyzete nem fog megjavulni, még akkor is kétségtelen az, hogy a szanálási javaslatok el nem fogadása esetén diszkreditáljuk Magyarországot diplomáciailag a külföld előtt, mert ha akkor, amikor a magyar kori mány egy ügyesen megkoncipiált akcióval a világ színe elé lépett, amikor a magyar kormány a magyar kérdést az arra hivatott faktorok elé lefektette, és ezeken keresztül azokat, akik irántunk jóindulattal viseltetnek, az akció számára meg is nyerte, akkor Magyarország olyan lépésbe ment bele, amelybői nincs visszatérés, amelyből nem lehet visszavonulnunk, hiszen mellettünk exponálták magukat azok a barátaink, akiktől a jövőben is csak segélyt várhatunk és akikhez a jövőben, ha szükségünk lesz külföldi támaszra, kénytelenek leszünk fordulni. (Helyeslés jobbfelől.) Ha tehát mi ezt a javaslatot nem engednénk törvényerőre emelni, de nemcsak ha törvényerőre emelkedését akadályoznék meg, hanem ha erős ellenzéki hang nyilatkoznék meg itt a nemzetgyűlésen, ez eljutva barátainkhoz, azt mutatná nekik, hogy ez a nemzet nem értette meg az ő segítségüket, az ő támaszukat, azt mutatná, hogy Magyarország hálátlan és nincs meg benne a kellő belátás . . . (Pikier Emil : Bizalmatlan a kormánya iránt. — Halljuk ! Halljuk I jobb jelöl.) nincs meg a magyar nemzetben a kellő belátás arra, hogy nekünk meg kell értenünk azt, hogy ebben a diplomáciai harcban, küzdelemben, amelyet a magyar kormány Magyarország ellenségeivel vivott meg Magyarország barátainak a segítségével, ők azt nyújtották és azt biztosították, amit ebben a harcban elérnünk lehetett. Ez az oka annak, hogy nem tartom helyesnek és kívánatosnak, hogy gazdasági szempontból tárgyaljuk e javaslatokat. Helyesnek és jónak tartom azt a kritikát, ami elhangzik, örülök azoknak a nivós felszólalásoknak, amelyek számos szempontot világítottak meg a jövő politikája szempontjából, mert ne higyjük, hogy Magyarország gazdasági politikájára azzal, hogy a szanálási javaslatokat elfogadjuk, ezeknek törvényerőre emelésével rátehetjük a pontot. Nem. Az igazi munka tulaj donképen akkor fog kezdődni, (Ugy van ! jobbfelől.) amikor ezek a javaslatok törvényerőre emelkedtek. Ezek a javaslatok csak keretet adnak, csak bázist, lehetőséget teremtenek meg a komoly gazdasági munkára, ez a törvényjavaslat csak alap arra, hogy építhessünk rá és kiépíthessük azt a gazdasági rendszert, amelyre Magyarországnak szüksége van, csak alap arra, hogy konszolidáció, gazdasági talpraállás és megerősödés jöhessen létre ebben az országban. Épen ezért fontos azonban bizonyos szempontoknak megvilágítása, amit az ellenzék oly ügyesen és helyesen végzett, mert remélni lehet, hogyha történtek is a múltban hibák, mint ahogyan történtek, ezek a jövőben nem fognak megismétlődni. Remélni lehet és remélni kell, hogy igy jön létre az a tisztult politikai atmoszféra, az a tisztább politikai helyzet, amelyben nem lesznek vitás pontok, és amelyben mindenki látni és tudni fogja azt, hogy itt nem az intenciókban van a hiba, hanem az ország belső, illetve külpolitikai gyengesége az, ami a lehetőségek számára bizonyos határokat szab. Ha igy látjuk a dolgokat, máskép fogjuk elbírálni nemcsak ezt a javaslatot, hanem egész politikai életünket is. Arra pedig, hogy ide eljussunk, feltétlenül szüksége van a magyar nemzetnek, mert ez a belső békének, a megértésnek, a konszolidációnak alapja, amely konszolidáció nélkül haladást elérni egyáltalán nem lehet. Rámutattam arra, ezt tartottam a leglényegesebbnek, hogy abban az esetben, ha az eddigi politikai rendszer, illetve azok a politikai hibák, amiket eddig elkövettünk, folytatódni fognak, a korona stabilizációja a külföldi kölcsön ellenére sem lesz biztosítva, már pedig, ha a korona nem stabil, akkor nem lesz stabil Magyarország egész gazdasági élete. Az esetben Magyarországnak politikai téren kilátásai nincsenek, és nincs meg az a realizálási ereje, amire pedig a lehetőséget az általános világhelyzet oly kedvezően adja meg. Hiszen ha valaha mondhattuk, ugy ma állapithatjuk meg igazán, hogy a történelem Magyarország számára dolgozik. Ma nemcsak az igazolódott be, hogy az utódállamok önmagukban életképtelenek, hanem az is, hogy itt Középeurópában konszolidáció, talpraállás csak ugy lehetséges, ha Magyarország állott talpra. Németország nem előzhet meg bennünket ezen a téren, és ha Magyarország talpra áll, támaszt talál egész Középeurópa arra, hogy reorganizálódjék és itt azok az állapotok jöjjenek el, amelyek megfelelnek a tényleges belső viszonyoknak és amelyek az élet igazságainak érvényesülését teszik lehetővé. Nem akarok külpolitikailag a dolgoknak mélyebb boncolásába bocsátkozni. Beérem azzal, hogy azt hiszem a kérdésnek leglényegesebb pontját, a korona jövendőbeli sorsát kiragadtam és bebizonyítottam azt, hogy a korona jövendőbeli sorsa nem egyoldalú pénzügyi intézkedésekkel, hanem csakis oly koncepciózus politikával biztositható, amely kopcepciózus politikában a diplomáciai szempontok az irányadók. Meg vagyok győződve róla, hogy a korona sorsa és jövője nem a pénzügyminister, hanem a külügyminister kezébe van letéve. Ha ő helyesen intézi az ország ügyeit, ha megteremti a külföldön azt a kedvező