Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

À nemzetgyűlés 278. ütése 1924. évi április hó 15-én, hedden. 30? Magyarország Csehország gyarmatává tétessék, hogy Magyarország gyarmati függésben tartassék a cseh iparral szemben. A dunai konföderáció az, amelyen dolgozik ugy a francia, mint a cseh diplomácia, s ne felejtsük el, hogy minél nagyobb Magyarország gazdasági függése Csehországgal szemben, annál közelebb jutottunk a dunai konföderáció meg valósitásához. Ne felejtsük el azt, hogy a koronának minden egyes megkontreminálása Magyarországot de facto egy lépéssel viszi közelebb a francia koncepció megvalósitásához, a dunai konföderációhoz. Ne felejtsük el, hogy ezen koncepcióból kifolyólag a velünk szemben ellenséges politikának, főleg Franciaországnak és Csehországnak a szanálási javaslatok törvényerőre emelkedése után is elsőrendű érdeke lesz a korona megkontreminálása ; hogy a mi eddig követett gazdasági politikánk és külkereskedelmünk helytelen irányitása folytán maga szállitja a fegyvert arra, hogy ez a koncepció tényleg meg is valósulhasson. Azt hiszem, ezek az érvek elég indokolttá teszik a kérelmet, hogy ez a politika revideáltassék, hogy külkereskedelmünk oly irányba tereitessék, ahol velünk szemben nem ellenséges, hanem baráti politikát követnek, ahol érdek az, hogy a francia koncepció ne valósulhasson meg, hogy Magyarország élő gátként álljon itt továbbra is a déli és északi szlávok között. Ezek az országok, amint a fejlemények megmutatták, elsősorban Olaszország és Anglia. Ennélfogva külkereskedelmünket ekképen kell irányitanunk, hogy bevitelünk túlnyomó része olasz és angol cikkekre szorítkozzék, hogy Olaszországban és Angliában halmozódjék össze a magyar korona, mert akkor biztosak lehetünk benne, hogy azon jóindulatú politikánál fogva, melyet e két állam velünk szemben követ, ezt az ott lévő magyar koronát a magyar korona megkontreminálására nem fogja fordítani. Ne felejtsük el azt, hogy a francia frankot is sikerült a spekulációnak oly helyzetbe juttatni, hogy egy kontremin megingathatta. A francia államnak óriási áldozatába került, hogy ezen kontremin további haladását megakadályozza. (Pikier Emil : À frank-kontremin Bécsnek került pénzébe 1 — Ugy van I a középen.) A képviselő urak elfelejtik azt a dollár- és fontsterling-hitelt, amelyet a kormány kénytelen volt igénybe venni a francia frank kontreminjének parirozására. Ez az akció legalább másfél milliárd aranyfrankjába került. Franciaországnak. (Ellenmondások.) Hiteleket nem azért vesznek fel az államok, mert nincsen szükségük rá és ez Franciaország szempontjából nemcsak azért volt káros, mert tényleges megterhe, lésére vezetett, hanem azért is, mert Franciaországnak gazdasági gyengeségét mutatta meg a világ előtt akkor, amikor mindenki tudja, hogy Franciaország súlyos nemzetközi fizetések előtt áll, amelyek egy további kontremin lehetőségét láttatják előre. (Ugy van ! jobb felől.) ••-• De ha erről szólunk, legyen szabad rámutatnom azon politikai okokra is, amelyeknél fogva kontreminálták meg a francia frankot arra, hogy ma azok a politikai okok, amelyeknél fogva a francia franknak a jövőbeni uj megkontreminálása előre látható. Ezért is szükséges, hogy lássuk .ezt, mert bár én a példák analógiájában nem hiszek, mégis világosan ki fog tűnni az, hogy a pénz kontraminálásánál a politikai szempontok mennyire irányadók és ezek súlyt fognak adni annak az érvnek, hogy Magyarország pénzének megkontreminálásánál a politikai szempontok a jövőben is mennyire fognak érvényesülni. Az általános európai helyzet az, hogy számottevő hadserege csak Franciaországnak s Olaszországnak van. Franciaország gyarmatbirodalmában avval a politikai szervezetével, amelyet akként hozott létre, hogy a diadal pillanatában úgyszólván egyedül lévén, mint fegyveres tényező itt diktálhatta Európának térképét, ezáltal oly erős hatalmi pozícióra tett szert, reméljük átmenetileg, — amely lehetővé tette azt, hogy a maga akaratát kényszerítse egész Európára rá. Franciaország nem törődött szövetségesei szempontjaival és érdekeivel, akiken teljesen végiggázolt, így jutott ha nem is kifejezetten, de de facto a laikus által is látható formában ellentétbe szövetségeseivel, ezek között mindenekelőtt Angliával. Én mindig diplomáciai szempontból ítéltem meg az akciót, amely most törvényjavaslat alakjában előttünk fekszik. Mindig azt mondottam, hogy ennek az akciónak elsősorban diplomáciai jelentősége van s elsősorban Magyarország külpolitikai helyzetét van hivatva megvilágítani. Ez akciónak elsőrendű hivatása az, hogy Magyarország számára biztosítsa a kellő külpolitikai bekapcsolódást. Épen ezért reméltem azt, hogy ezzel az akcióval kapcsolatban olyan összeköttetéseket fog a ministerelnök ur Magyarország számára teremteni, amelyek Magyarországnak a jövőben is gazdasági és politikai előnyére fognak szolgálni. Örömmel hallottam a ministerelnök ur elismerését Anglia és Olaszország iránt akkor, amikor itt a nemzetgyűlés előtt beszámolt akciója eredményéről. Örömmel láttam, hogy a tárgyalások folyamán beigazolást nyert, hogy Magyarországon azzal a nagy koncepcióval kell megküzdeni a magj^arságnak, melynek lényege a szlávok egyesítése, amely egyesités utján keresi a most és eddigelé uralmon volt francia imperializmus a maga további hatalmi pozíciójának kellő alátámasztását és biztosítását. Nekünk tehát akkor, amikor a ministerelnök ur is azt állapította meg, hogy tárgyalásai folyamán jóindulatot, baráti támaszt Angliánál és Olaszországnál talált, ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy Olaszország és Anglia azok az államok, amelyeknek érdeke Magyarország talpraállitása. Mert a diplomáciában nincs szentimentalizmus, ott nines érzelem, a politikus számára csak egy kötelesség van : a nemzetek érdekeinek szolgálata. Épen azért, mert Franciaország kezdettől fogva már a jóvátételi bizottság tárgyalásai alkalmával is megmutatta, hogy Magyarországgal szemben ellenséges indulatú, hogy Magyarországgal szemben az ő politikai álláspontja nem kedvező, nekünk, világosan látva Magyarország politikai helyzetét, a francia diplomáciával kell megküzdenünk, azzal kell most is, amikor le vagyunk tiporva, szembeszállanunk minden eszközzel, amely rendelkezésünkre áll. Ezeknek az eszközöknek elseje az, hogy gazdaságilag helyezkedjünk el olykép, mint ahogy mondottam, hogy kivegyük a talajt a francia diplomáciai koncepció, a dunai konföderáció alul, hogy Magyarországot abba a mederbe tereljük bele, amely mederben haladva Magyarország KAPLÖ XXIII. 46