Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. 301 önfeláldozással harcoltak az egész népért s mi, akik a sors kegye következtében itt ülünk, nem tudunk ezzel a problémával megbirkózni. De baj van még az egyedüli reménységünkkel, az őstermeléssel is. Valószínűleg Schandl államtitkár ur és a földmivelésügyi minister ur jobban tudják, mint én, de én ugy látom, hogy a mi termelésünk csökkenőben van ; a mai csonka Magyarország területén most kevesebbet termelünk, mint amennyit ugyanezen a területen a háború előtt termeltünk. Nem tudom, hogy mi ennek az oka. Rosszabbul művelik-e meg a földet, a munkaerőnek, az egyednek, az egyénnek munkaképessége fogyott ? Az is lehet. De tagadhatatlan, hogy a klimánk is rosszabbra fordult. Én tudom azt, hogy a kormány nem rendelhet más klimát, viszont azonban nem lehet egyszerűen megelégedni az oknyomozással és megállapítani az okot, hogy kevesebbet termelünk azért, mert a klimánk kedvezőtlenebb lett. (Gr. Hoyos Miksa: Nem ez az oka!) Én azt hiszem, ha jól tudok gondolatot olvasni, Hoyos képviselőtársam talán azt gondolja, hogy a földbirtokreform is megzavarta a termelést. (Erdélyi Aladár : A befektetésnek, a tőkének hiánya !) Ha a gróf ur ezt mondta volna, ehhez is hozzájárultam volna, mert a bizonytalanság itt tagadhatatlanul szintén hozzájárult a termelés csökkenéséhez. (Gr. Andrássy Gyula : Ez ugy van ! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A múlt esztendőben elég szépen termett gabonánk, csak annál kevesebb ne teremjen !) Amint már előbb is mondottam, én nem tartom ezt a súlyos helyzetet megoldhatónak azzal, hogy tisztán az államháztartás mérlegének egyensúlyába hozásán fáradozunk ; mert amig mi négy esztendeig így vittük az ügyeket és pénzügyi politikánk négy esztendőn át bukdácsolt ezen a szerencsétlen utón, az alatt a legnagyobb torturának és vexálásnak a kereskedelem volt kitéve. Én világért sem akarom és sohasem óhajtottam azt, hogy a kormány beavatkozzék gazdasági életünkbe, mert bárhová beavatkozott, az csak rossz és szerencsétlen eredménnyel járt, irányítani azonban mégis csak kellett volna. Most mit látunk ? A kereskedelmet agyongyötörték a bürokratizmussal. Én azt hiszem, hogy önök is csak az élet praktikus oldalán kínlódnak velünk együtt ; ha látnák és tudnák, hogy milyen szörnyű torturának van az a szegény kereskedő és kisiparos reggeltől estig kitéve! A legkisebb vállalatnak titkárt kell tartania, aki egész nap nem csinál egyebet, mint egyik hivatalból a másikba jár. Bürokratizálták az egész kereskedelmet, valami középkori felfogás került itt előtérbe, parazitának, felesleges gazdasági faktornak tekintették a kereskedelmet. (Zaj.) Elnök : Nincs elegendő csend a Házban, képviselő urak. Méltóztassanak csendben maradni ! Friedrich István : És mit kaptunk a tönkretett kereskedelem helyébe ? Kaptunk monoklival ellátott ki járókat, lecsúszott államférfiakat, lecsúszott képviselőket, civilbe öltözött magasrangu tiszteket, akik vállalatoknál elhelyezkednek és »uram-bátyám«, »kérlek alássan kegyelmes uram« teória alapján azoknak a vállalatoknak mindazt megszerzik, amire szükségük van. (Derültség.) így volt a kivitellel és behozatallal is, ekörü

1 egész foglalkozási ág alakult ki. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Hiszen nyilt titok, hogy a kiviteli és behozatali engedélyekkel kávéházakban nyíltan kereskednek. (Pikier Emil : Fix árfolyamuk volt !) Elmondok egy példát a legközelebbi napokból, egy konkrétumot, ami velem történt. Én egy kis autót akartam a magam céljára behozatni Bécsből egy francia gyártmányt. Senkit sem kértem meg, beadtam egy kérvényt, hogy legyenek szívesek az én céljaimra beengedni. Elutasitották. Rendben van. Másnap megyek az utcán, látok egy hölgyet, egy nagyon szép hölgyet, megy egy ilyen autón. (Felkiáltások : Szép volt?) A hölgy is, az autó is szép volt. (Derültség.) Megnéztem. (Felkiáltások : A hölgyet? Derültség.) Mind a kettőt. (Derültség.) Ugyanolyan kocsi volt, amilyent én voltam bátor kérni. Mikor én a hölgyet megszólitom, azt mondja : kérem, én már harmadik vagyok, akinek ilyen kocsija van. Csodálkoztam és panaszkodtam barátaimnak, milyen furcsa, hogy a kocsit nem engedik behozni/ Felhívtam a szakreferenst és megmagyarázta nekem, hogy ez egy olyan tipus, amely a magyar gyárak típusába ütközik, ezt nem szabad behozni a magyar ipar védelme érdekében. Helyes, gondoltam, rendben van, tudomásul veszem. Tegnapelőtt kérem megjelenik nálam a hivatalban egy ur, aki nekem két darab^autóra kínál behozatali engedélyt, 120 dollárt kér egy ilyen behozatali engedélyért. Hát kérem, amit én nem tudtam megszerezni, megszerezhettem volna bűnös utón, természetesen nem vettem meg, de láttam a behozatali engedélyt két darabról. Ezek olyan rejtélyek, olyan bűnök . . . (Erdélyi Aladár : Feljelentetted?) Még nem. (Erdélyi Aladár : Reméljük !) Még nem tudom, nem Ígérem. Ezek olyan bűnök, amelyek azért következtek be, mert a kereskedelmet bürokratizálták. Olyan urak kezébe kerültek ezek a dolgok, akik a kereskedelemben csak a jó oldalt látták, azt hitték, hogy rövidesen, gyorsan egy kis előkelőséggel, monoklival lehet sok-sok milliót pár nap alatt megkeresni. Én mindig azt mondtam ezekre az urakra, hogy ezek a kurzuslovagok. Ezek voltak az igazi parazitái a szerencsétlen keresztény kurzusnak, ezek csinálták a legnagyobb bajt, ezek okoztak minden bajt, ami a keresztény kurzusra háramlik. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Felszólalásom végéhez értem. Engedjék meg, hogy igen röviden még a Máv. kérdéseivel foglalkozzam. Ma Sándor Pál emiitette fel ezt a témát és ebben is ugy, mint a MiLerand-féle kísérőlevél ^tárgyában tévedésben volt t. képviselőtársam. Én emlékszem rá, hogy 1920-ban csakugyan volt egy francia ajánlat az államvasutak bérbevétele iránt. Akkor ezt egy bizonyos mértékig eleinte Teleki Pál ministerelnök hajlandó lett volna magáévá tenni bizonyos feltételek mellett. Akkor a nemzetgyűlésen egy interpelláció hangzott el a bérbeadás ellen. Méltóztatnak tudni, hogy Sándor Pál volt épen az, aki akkor legjobban agitált és tiltakozott itt a bérbeadás ellen. (Ugy van ! a középen.) Én akkor ugy mint ma, azon az állásponton voltam, hogy bárcsak bérbe lehetett volna adni akkor is, ma is, a Máv.-ot, hisz a magyar állam érdekeiről egy ilyen részvénytársaság igazgatóságában mindig tud gondoskodni. Attól nem lehet megijedni, hogy franciák is lesznek az igazgatásban, A legfonto-: -•