Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

â94 'À nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. jóvátételen kivül külön Jugoszláviával csak azért, mint a jelentés mondja, hogy aláírja Jugoszlávia ezt a nemlétező 250 milliós kölcsönt. Ezért kötelezte magát a kormány ily súlyos terhek vállalására, például mindenekelőtt 9,262.000 dinár fizetésére vasúti anyag, folyamhajózási anyag szolgáltatására, stb. Azután van egy d) protokollum is, amelybe bele van irva, hogy kikutatandó műtárgyakat is tartozunk visszafizetni, sőt ennek felkutatási költségeit is viselni. (Zaj.) Nagy csalódásban vannak, ha azt hiszik, hogy a jugoszláv megállapodás valami jó hatással lesz a korona stabilizálására. Négy év alatt 1926 második félévétől kezdve ki kell fizetnünk ezt a rengeteg anyagot. Méltóztassanak elképzelni, milyen lesz a budget két és fél év múlva. Hiszen ebben a kérdésben, amint azt Eckhardt t. képviselőtársam kimutatta, csinálhattunk volna más megállapodást is. Önök két és félévre megállapitották a budgetet, de mi lesz két és félév után, mikor csak egy mellékszerződés ilyen óriásilag terheli meg a budgetet? Ezenkivül ott van az általunk nem ismert szerződés, amelyet Romániával kötöttünk. Ismeri ezt önök közül valaki? Senki ! Eckhardt képviselőtársam ismertette, hogy Bethlen lemondott minden kártérítési igényünkről. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : A minisíerelnök itt a Házban ismertette !) Utólag ismertette, előbb azonban beledobta a magyar közvéleménybe azt, hogy három milliárd kártérítést kell kapnunk Romániától. Ebben a hiszemben voltunk és reméltük, hogy a magyar kormány orvosoltatni fogja kiraboltatásunkat. Ehelyett belementünk egy generális lemondásba és elismertük az 1916-iki román kártérítés tételeit. Itt van egy távirat, amely bizonyítja, hogy ezekben a kérdésekben milyen könynyedén akarja a t. Nemzetgyűlést vezetni a ministerelnök ur. Ebben a táviratban hivatkozik a ministerelnök ur egy formulára, amelyet nem Tituleszku terjesztett Bethlen elé, sem megfordítva, ez csak egy formula, amelyről Bethlen beszélt Tituleszkunak. E távirat kijelentése szerint Bethlen lemond Romániával szebben keresetünkről és lemond a Románia által 1919—1920ban okozott károkról. Ez a távirat 1924 január 25-ikén kelt, ám Tituleszku válaszát nem látjuk, ilyképen ez rendkívül súlyos távirat, mert azt tudjuk, hogy Bethlen lemondott mindenről, de nem tudjuk, hogy Tituleszku is lemondott-e minden vagy valamely követelési jogáról, sőt azt sem tudjuk, hogy egyáltalában elfogadta-e ezt a közlést vagy sem? Tehát Románia felé is óriási megterhelés! eshetősége van a magyar közgazdasági életnek, ami mind nem alkalmas arra, hogy koronánkat stabilizálja. De itt van egy ötödik súlyos akadály, hogy t. i. a pénzügyi bizottság javaslata következtében a magyar kormánynak likvidálnia kell egész gazdasági rendszerét, a Devizaközpontot, koronánk árfolyamának mesterséges fentartását, szintúgy eddigi behozatali politikáját, ami mind óriási kihatással lesz azokra a tőke válla latokra, amelyeket eddig mesterségesen a nemzet pénzén tartottak fenn. Ha megszüntetik a behozatal korlátozását, ezek a gyárak elvesztik létfeltételüket. Óriási válság fog bekövetkezni, amely legkevésbé alkalmas arra, hogy a koronát stabilizálja. Ez Bem félesztendeig, nem egy esztendeig, hanem évekig fog húzódni és nagy megpróbáltatás elé fogja állítani az országot. A másik érv, amellyel a kormány az előterjesztett javaslatokat támogatja az, hogy a budget egyensúlya helyre fog állni. Végtelenül szomorú, hogy a ministerelnök urnák és a pénzügyminister urnák külföldre kellett kimennie, hogy megtanulja, hogy a budget egyensúlyát ugy kell helyreállítani, hogy a bevételeknek fedezniök kell a kiadásokat. Egyebet nem tanultak meg kint, mint azt, hogy Magyarországon a bevételeket fel kell srófolni a kiadások mértékéig. Hát bizony ezt megtanulhatták volna itthon is. És most méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek beszédem utolsó fejezetére. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Arra t. i., ami a szanálási javaslatok legkényesebb része, hogy milyen áldozatokat kell fizetnünk a szanálásért, a reménybeli 250 milliós kölcsönért. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Eckhardt Tibor, Sándor Pál, Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf t. képviselőtársaim kifejtették azt, hogy fájdalom, ezek a szanálási javaslatok kiszolgáltatják Magyarországot ellenségeinknek, a külföldnek. Ezek lehetővé teszik, hogy ellenségeinknek, a kisentente-nak titkos és nyilt régi óhajai, vágyai teljesedjenek, hogy belenyúlhassanak hivatalosan és közvetlenül Magyarország belső életébe, értem a belső élet alatt a gazdasági, politikai részt, a katonai részt és minden részt és ez a legfájdalmasabb része a szanálási javaslatoknak. Óriási tévedésben vannak igen sokan, akik azt mondják, hogy a szanálás és a külföldnek, a jóvátételi bizottságnak és a népszövetség tanácsának beavatkozása Magyarország életébe csak 2% évig fog tartani. Általában az is nagy hiba, hogy a ministerelnök és a többség ugy szeretné beállítani a kérdést, hogy az egész ellenőrzést, a kisentente-nak, ellenségeinknek vesénkbenyulása csak 2% évig tart, és nem tovább. Etekintétben is tiszta képet kell alkotni, hogy a ferdeségek kiküszöböltessenek. A főbiztos működése a törvényjavaslat 6. cikkének 1. pontja szerint nem 2% év és nem négy év múlva ér véget, hanem akkor, amikor a nemzetek szövetségének tanácsa jónak látja ; elesik tehát az az érv, hogy két és fél év múlva végetér a főbiztosi működés Magyarországon. Mert tegyük föl, hogy nem fog minden ugy sikerülni, mint papíron gyönyörűen kidolgozták, a főbiztos nem megy el, mert Magyarország gazdasági helyzete, pénzügyi helyzete és államháztartása akkor van szanálva, ha a nemzetek szövetségének tanácsa ezt megállapítja. A tanács pedig, és ez a legsúlyosabb része szanálásunknak, a törvényjavaslat 2. cikkének 3.bekezdése szerint akkor fogja az államháztartást rendbenlevőnek tartani, akkor fogja tehát a főbiztost és a többi közeget felmenteni az ellenőrzéstől, az államháztartás egyensúlya akkor tekinthető elértnek, ha olyan lesz, hogy az egyensúly felboritása nélkül a kiadások sorába fel lehet venni a kölcsönök terheit, amelyeket az illetékes tényezők megállapíthatnak, tehát csak akkor lesz itt az államháztartás egyensúlya rendbehozva, ha mind el lesznek helyezve a költségvetés kiadásai rovataiba azok a súlyos terhek és kötelezettségek, amelyek egyfelől e szanálási javaslatban