Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

À nemzetgyűlés 278. ülése 19.24. évi április %ó 15-ên, tcedâen. 29i hogy nekünk igenis, le kell szögeznünk a külfölddel szemben, hogy ennek az országnak népe, különösen a mezőgazdasági népesség, mérhetetlen nyomorban van, nehogy azt higyjék a külföldi hitelezők, vagy azt higyje a külföld, hogy itt megnyugvás fog beállani az adók mérhetetlen emelése által, tehát oly nyugalom lesz, hogy a kölcsönadott millióik miatt nyugodtan alhatnak. Azért kellett volna ezt a mérhetetlen nyomort a magyar bizottságnak s a magyar kormánynak a külfölddel szemben leszögeznie, mert ez a jóvátétel kérdésénél fontos szerepet játszik. Nagyon természetes, hogyha a magyar kormány odaáll a külföld és a jóvátételi bizottság elé a maga szakértőivel és azt mondja, hogy nálunk nyomor van, erre azt mondhatják : ha' akarom elhiszem, ha akarom nem hiszem. Amikor a külföldi bizottság tagjai Magyarországon voltak, a Hungáriában éltek, mégpedig meglehetősen jól éltek ; látták a tenyészállatvásárt, látták, hogy Magyarországnak gyönyörű tenyészállatai vannak, ez gazdag ország, van miből fizetnie. így lelkükben kialakult az a gondolat, hogy Magyarország tud fizetni. Amikor Bethlen ministerelnök ur kölcsönért ment, első dolguk volt azt mondani : jó, adunk kölcsönt, de fizessétek a jóvátételt. A bizottság legnagyobb mulasztása abban van, hogy nem engedte meg Magyarországon azt, amit megengedtek Ausztriában, hogy felvonultassák a külfölddel szemben a magyar rongyosok millióit, feltárják, hogy itt éheznek a milliók, hogy itt rongyosok, nyomorultak az emberek óriási tömegei. (Zaj a jobboldalon. — Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : Akkor többet adtak volna ?) Ha ezt feltártuk volna a külföld előtt, akkor remélhettük volna, hogy elengedik a jóvátétel fizetését, annál is inkább, mert elrabolták területeink kétharmadrészét, a rajtalévő óriási értékekkel együtt, tehát a jogcímünk is megvolt erre. A magyar kormány azoban nem használta ki az alkalmat ; a nemzet millióinak sebeit, rongyait és nyomorúságát nem mutatta meg a külföldnek. Ausztriában nap-nap után vonultatták fel az éhesek tömegeit, egész Ausztria orditott attól, hogy éheznek, nyomorognak, tönkremennek. Elhiszem, hogy Magyarországon egy Bethlen grófnak ez derogált, talán kellemetlen lett volna neki, talán nem illett az ő egyéniségéhez, de az ország érdekében meg kellett volna tennie és meg kell tennie. Igenis, mutogatni kell a rongyokat, fel kell tárni a sebeket a külföld előtt, nehogy azt higyjék, hogy azért, mert mi agrárállam vagyunk, itt van mit enniök a millióknak és van miből ruházkodniuk. Ellenkezőleg, azt kellett volna mutatni, hogy semmink sincs, aminthogy nincs is ; akiknek van valamijük, azok kevesen vannak. A magyar kormány és a ministerelnök ur ezt az alkalmat nem használta ki. Anélkül, hogy Bethlen ministerelnök ur a magyar nemzetet tájékoztatta volna, Hódmezővásárhelyen azt mondta, hogy nem fizetünk jóvátételt. (Sehandl Károly : Hát csak nem kinálhatta fel !) Rendben van, de amikor elérkezett az idő, hogy mégis fizetni keil, akkor Bethlen ministerelnök urnák az országra kell appellálnia. Meg kell kérdeznie a magyar nép millióit, le kell vinni az entente urakat és a jóvátételi bizottság tagjait, a pénzÜgyi bizottság tagjait nem Mezőhegyesre, mert JíAPLÓ XXIIL ott jólétet látnak, hanem Mezőhegyes mellé s a többi nagybirtokok mellé, a nyomortanyákra, a milliók közé. Biztosra veszem, hogy akkor nem jutott volna eszükbe jóvátételt követelni, annál kevésbé, mert nem is voltunk kötelesek jóvátételt fizetni. Ez splendid ajándék volt a magyar kormány és Bethlen ministerelnök ur részéről a külföld számára, (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : Ezt a képviselő ur maga sem hiszi !) A békeszerződés értelmében Magyarország csak másodsorban lett volna köteles jóvátételt fizetni, csak abban az esetben, ha Németország nem tudja teljesíteni kötelességét. Ez pedig nem történt meg. Önök kétségbevonják, hogy a ministerelnök zúdította nyakunkra ezzel az akciójával ezt a szerencsétlenséget. (Erdélyi Aladár : Fizettünk eddig is, kényszerűségből.) Fizettünk állatjóvátételt a békeszerződés értelmében. (Erdélyi Aladár : És szénjóvátételt?) Azt is, de nem fizettünk olyan jóvátételt, amelyet most vett magára Bethlen. (Szabóky Jenő : Most kevesebbet fizetünk, le van szállítva.) Nem ismertük el és nem vállaltuk a jóvátételi fizetés kötelezettségét. (Szabóky Jenő : De ha muszáj fizetni !) Nem muszáj, tisztelt képviselőtársam. Honnan tudja ön, hogy muszáj? Megkísérelte azt hogy a magyar nemzet ellenálljon ennek? (Rubinek István : Talán levelet kapott Poincarétól?) T. képviselőtársam, ha mi magunk elismerjük, hogy fizetni kell, mit várjunk a külföldi jóvátételi bizottságtól? Nincs igaza t. képviselőtársam, Magyarországon a nyomorgók milliói élnek, egy ilyen országgal szemben el lehetett volna engedtetni a jóvátételt. (Szabóky Jenő : Magyarázza meg Poincaré fiskális urnák, a maga kollégája Î Közelebb áll hozzá !) Hogyha én azt láttam volna, hogy a jóvátételi bizottság nem akarja elengedni, nem tárgyaltam volna tovább vele, nem forszíroztam volna a külföldi kölcsönt és nem adtam volna be a derekamat a külföldnek. Visszajöttem volna ide és abbahagytam volna az egész akciót. (Szabóky Jenő : Mit csinált volna?) Próbáltam volna, hogy ugy, ahogy szanáljam a helyzetet, belülr 1 szanáljam Magyarország helyzetét. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ne vitatkozzunk efölött, mert talán csak nem tartja helyesnek ön se, más se, hogy 250 millió helyett le kell fizetnünk 1200 milliót a külföldnek. Önök összecsapják a kezüket és sejtelmük sincs arról, hogy áll a dolog. (Szabóky Jenő : Majd maga megmagyarázza i Van nekünk egy okos fiskálisunk ! —• Derültség.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak, ne méltóztassék folyton közbeszólni 1 Dénes István : A ministerelnök urnák legalább meg kellett volna kísérelnie azt, mielőtt a jóvátétel kérdésében egyáltalán tárgyalásokba bocsátkozik, hogy a magyar népmilliók ellenállásán megtörjön a külföld ezen jóvátételi követelése. Ezt nem próbálták meg, a magyar nép mai napig sem tudja, hogy Bethlen fizetett-e jóvátételt a külföldnek, mert titokban tartották. Ma is ugy akarják az ország előtt feltüntetni ezt az egész akciót, — mit tagadják, — hogy ez külföldi kölcsön. (Szabóky Jenő : Vidéken vették össze az állatokat s onnan vitték ki !) Önök ugy adják be saját választóiknak és népüknek, hogy ez külföldi kölcsön, holott ez a szanálás egy hadisarc elvállalása és gyönyörű plasszirozása évtizedeken 39