Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

292 À nemzetgyűlés 278. ülése 19M. évi április hó 15-én, hedden. át Magyarországnak. Fájdalom, megállapítom, hogy a külföldnek nem állott módjában megismerni a nagy magyar nyomoraságot. A magyar kormány elzárta a külföldi bizottságok elől a magyar nép mérhetetlen nyomorát és ez a mulasztása megmarad a magyar kormánynak. A jóvátételi bizottság maga sem remélt hadisarcot Magyarországtól. Amikor kimentek Bethlen mimisterelnök és Kállay hozzájuk tárgyalni, a jelentésekből kitűnik mindaz, hogy ők tulaj donképen nem is tudták, hogy miként fogjanak hozzá Magyarországgal szemben a kártérítési követelések megállapításához, nem tudta a jóvátételi bizottság, hogy mi módon nyúljon bele a dologba, mert nem volt jogcíme és alkalma reá, ami sokkal fontosabb. Határozottan állítom az előttem fekvő javaslatokból azt, hogy egyenesen a külföldi kölcsön idézte elő a jóvátétel akuttá válását és veszedelmét. (Ulain Ferenc : Ezt biztos ! — Zsirkay János : Ezt nem lehet letagadni !) Itt van a jóvátételi bizottságnak e tárgyban hozott folyó évi február 4-iki döntése, amely ezt kifejezetten meg is mondja, tehát a t. többség nem is mondhatja azt, hogy ez tévedés, hogy nem felel meg a valóságnak, mert az előttünk fekvő javaslatokban ez a tény itt le van szögezve. (Zaj. Elnök csenget. — Zsirkay János : Kérd a tanácskozóképesség megállapítását !) Kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök : A képviselő ur megkezdte beszédét, akkor nem kérheti a tanácskozóképesség megállapítását. » (Gömbös Gyula : Erre precedens már tízszer is előfordult !) Előfordult, de ha előfordult, sem tudok ezen változtatni. Amely pillanatban a képviselő ur eláll a szótól, rögtön elrendelem a megállapítást. (Ulain Ferenc : De azért csenget az elnök ur és gondoskodik róla, hogy a képviselők bejöjjenek !) Természetesen kötelességem erről gondoskodni. Dénes István : (Zsirkay János : Mond el ezt még egyszer, nagyon fontos !) Ismétlem tehát hogy a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur kölcsönakciója idézte fel és tette akuttá a jóvátétel és a hadisarc fizetésének kérdését. (Ulain Ferenc : Az kétségtelen !) A magyar kormány és a magyar pénzügyminister ur adta a jóvátételi bizottság kezébe azt a fogantyút, amellyel kezükben elindulhattak és gyönyörűen kitervezték, hogy most már hogyan és mi módon kell fizetni. (Szabóky Jenő : Ezt maga se hiszi el !) Nem, hogy én elhiszem, hanem ez az önök által beterjesztett javaslatokban van lefektetve és megállapítva, amiből konstatálom, hogy a képviselő ur, annak ellenére, hogy a bizottságnak tagja volt, nem ismeri a saját maga által alkotott javaslatot. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Csak Dénes ismeri ! Tehát nem kellene nekünk a pénz, csak ugy erőszakolták ránk ! Hogy lehet ilyet mondani !) Igen t. minister ur, méltóztassék meghallgatni, én csak válaszolok arra a közbeszólásra, amelyet hozzám intézett. Az 1924. évi február 4-iki döntése a jóvátételi bizottságnak a következőket mondja ki és ez azután fellebbenti előttünk a fátylat az egész kölcsönakcióról és Bethlen egész működéséről. Azt mondja a jóvátételi bizottság ezen döntése (olvassa) : »A jóvátételi bizottság tudomásul veszi a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságának jelentését, tekintettel arra, hogy a jóvátétel jogán Magyarországgal szemben hitelezőkként szereplő államoknak érdeke, hogy a Magyarország pénzügyi újjáépítésének céljaira tervbevett kölcsön ugy, ahogy a fentemiitett terv megállapítja, aláirassék és hogy másrészt az ilyen kölcsön kibocsátására javasolt időpont előtt nem lehet meghatározni.« Tehát a külföldi kölcsön felvétele előtt nem lehet meghatározni azoknak a károknak összegét, amelyekért Magyarország kártérítéssel tartozik, nem lehet kiróni rá a tartozás egy részét és nem lehet kiróni a trianoni szerződés 163. §-ának megfelelő tervezetet, amely az így kirótt adósságok biztosítékát és lerovását magában foglalja. Szóval maga a jóvátételi bizottság állapítja meg azt, hogy a külföldi kölcsön tárgyalása előtt, mielőtt a magyar kormány nem tárta fel az ország egész gazdasági és pénzügyi helyzetét előttük, nem tudták megállapítani a károkat, a fizetési módozatokat, nem tudták azt sem, hogyan nyúljanak bele a magyar állam életébe jóvátétel címén és nem is tudták volna mindaddig, amíg a magyar kormány nagylelkűen ki nem megy hozzájuk, hogy feltárja előttük az ország egész helyzetét. (Egy hang a jobboldalon : Gavalléria !) Gavalléria ez kétségtelenül, azonban fájdalom, ennek a gavallériának a levét a magyar nép milliói fogják meginni. (Zsirkay János : És nem az egységespárt, ez a baj, hanem a dolgozó sokaság !) Annak megállapítása után tehát, hogy a magyar kormány, a magyar ministerelnök idézte fel a jóvátétel veszedelmének aktivitását és akutságát, méltóztassék megengedni, hogy rátérjek egy másik kérdésre, a jóvátételre, amelyet illetőleg ugy a ministerelnök ur, mint a t. többség szeretne port hinteni a nemzet szemébe, azt mondván .. . (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Erdélyi Aladár : Biztosithatom, hogy ilyenben nem vagyunk konkurrensek önökkel szemben Î) Ön és a többség állandóan azt állították, hogy épen a reparáció elvállalása a. legjobb és leghelyesebb dolog a szanálási javaslatokban. Azért a legjobb, mert ezzel a reparáció végleg el van intézve. (Erdélyi Aladár : Ki mondta ezt, hogy így van ?) Ezt több képviselő mondotta ! (Erdélyi Aladár : Egyet nevezzen meg !) Ezt mondta Marschall t. képviselőtársam, ezt mondta Barthos t. képviselőtársam is, a második, a harmadik is. (Erdélyi Aladár : Majd a naplókból igazoljuk !) Én olvastam ezt a lapokban is. (Erdélyi Aladár : Miért nem volt itt, hogy olyanra hivatkozzék, amit itt hallott. — Zaj. — Elnök csenget.) Ez nem újdonság s csodálkozom, hogy önök most egyszerre az ellenkezőjét próbálják itt állítani. Önök folyton azt mondták, hogy legalább a reparáció Damokles-kardja el van hárítva. (Erdélyi Aladár : 20 évre, azt mondjuk !) Ez egy óriási tévedés és igen alkalmas arra, hogy a magyar közvélemény ne lásson tisztán. Nekünk kötelességünk megmondani és tisztán feltárni e kérdésben is a helyzetet. Magyarország nincs berendezve10 és 20 évekre, Magyarország sokáig kell, hogy fennmaradjon és éljen. (Ugy van ! Ugy van I):Mi meghalhatunk, a kormány eltávozhat helyéről, de Magyarországnak élnie kell, és bűnös az a kormány amely ezen szerződéseket csinálta, amelyek momentán talán leveszik az ő fejéről a veszélyt, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Micsoda veszélyt ? Szeretném látni, micsoda