Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
272 r À nemzetgyűlés 278. illésé Ï924. évi április hó ÍÖ-én, heââeH. nüleg drága volt t. képviselőtársamnak, mert különben evett volna. Kapni mindenütt narancsot és a legfinomabb selymet is, amennyit csak akar az ember, pedig eléggé meg van nehezítve a behozatala. Nézzük a svájci gabonatranszakciót, melynek folyamán szintén csak egyes kategóriák hozhattak be bizonyos árucikkeket. Itt minden üzlet volt, itt nem volt az államnak igazgatása, itt egy gazdasági diktatúra volt az egész vonalon ; amit csináltak, tisztán csak a diktatúra alapján csinálták, de nem törvényeink alapján. Hát nem legsürgősebb kötelessége volna-e a ministeriumnak, hogy ezt megszüntesse ? De hogyan lehet ezt megszüntetni ? Vámtarifánk még nincs, mivel pedig nincs, nem tudom, hogyan tudja a minister ur az importot szabaddá tenni. Én ugy látom, hogy az importot hosszú ideig nem tudjuk még felszabadítani. Ami az exportot illeti, emlékezzünk rá, hogy amikor a legjobb kilátásaink voltak az exportra, a kormány akkor nem engedte meg, mikor pedig az árak lezuhantak, megengedte. De maga az állam is felcsapott gabonaexportőrnek. Annak idején interpelláltam ennek a gabonaexportnak ügyében. Nem akarom most ennek a részleteit elmondani, mert nem szeretek ilyen dologban kellemetlenségeket okozni, csak annyit mondhatok, hogy fényesen bonyolították le ezt az akciót, majdnem azt mondhatnám : megszégyenítően a magyar államra nézve. Az egész vonalon rettenetesen rossz intézkedések tömkelegét látjuk. Ilyen körülmények között a szanálási javaslat juttasson bennünket abba az állapotba, amelyet el akarunk érni ? Méltóztassanak magukba szállni és felelni arra a kérdésemre, lehetek-e ilyen körülmények között bizalommal a kormány iránt, bármennyire is elismerjem, hogy voltak olyan kérdések, melyekben a kormány olyan utakat választott, melyek az ország nyugalmát bizonyos tekintetben helyreállították? De helyre van-e már állítva teljesen az államhatalom vaskeze, mely alatt mindenkinek türtőztetnie kell magát ? Nem látjuk-e az egész vonalon a különböző bánásmódot, még Ítéletekben is, amelyek épugy megdöbbentik a többségi pártot, mint minket ? Bocsánatot kérek, addig mig ezt a helyzetet nem szanáljuk, amig az egyforma elbánás elve nem érvényesül az országban, —. és ezt csak a többség tudja előidézni —• addig ezt az országot, mégha nem 250, de 2500 milliót vesz is fel, szanálni nem lehet, mert az az összeg is el fog úszni abban a nagy erkölcsi mocsárban, amelyben elúszott eddig az a sok-sok milliárd, amelyről azt sem tudjuk, mire költötték. (Eckhardt Tibor : Erkölcsi szanálásra van szükség Î —• Szilágyi Lajos : Uj választásra !) Itt van a lakásprobléma. Azt mondják, lakásínség van. Hivatkozom Barthos Andor képviselő úrra, mondja meg, hogy a vasúti és hajózási felügyelőség nem a legfeleslegesebb intézmény-e és ennek ellenére egy egész emeletet foglal el Budán. Tessék megnézni a Közmunkatanácsot. Kinek kell ma a Közmunkatanács ? Senkinek és mégis egy egész épületet foglal el. Azt hiszem hivatkoztam már egyszer a nemzetgyűlésen arra, hogy Hollandiában egy épületben vannak az összes ministeriumok. Azután itt van a rettenetesen nagy hivatalnoki kar. Tizenötezret akarnak elbocsátani ? Ausztria egyszerre százezret bocsátott el. Vagy nem lehetne a ministeriumok számat iű csökkenteni ? Nem lehetne az ipart, kereskedelmet és mezőgazdaságot egy ministeriumba összpontosítani, amint az annak idején Nagy-Magyarországon volt ? De itt van egy élő irónia, a magyar nemzetgyűlés tagjainak nagy száma. Hát nem volna elég 13 vármegyének 80 képviselő ? (Szilágyi Lajos : Önök szaporították törvényellenesen!) Miért maradunk mi meg ebben a fényes palotában? Menjünk vissza a mi régi, szerény hajlékunkba, ahol dicsőséges időket élt át a magyar politika, menjünk vissza a régi képviselőházba. (Kuna P. András közbeszól.) T. képviselő ur, méltóztassék csak saját magát a közepébe állítani és megnézni magát, talán mégis azt hiszem, hogy jobb volna a régi képviselőházba visszamenni. Ott is van nagyon jó büffé. Azután ennek a 13 vármegyének ilyen rettenetesen nagy vízfeje van, mint amilyen a mi fővárosunk. Ezen is változtatni lehet. (Szeder Ferenc közbeszól.) Elnök : Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Sándor Pál : Méltóztassék nekem megmondani, miért tartjuk fenn az operát ? Én, aki muzikális ember vagyok . . . (Reisehl Richárd : Még az is ?) Igen, három évig egy keresztény templomban orgonista is voltam. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Sándor Pál : Nem tudom belátni, hogy miért tartjuk mi fenn ezt a költséges Operaházat, mire való ez ? Londonban voltam, de ott nem láthattam operát, mert ott csak staggione van; Milanóban voltam, ott azt hallottam, — amit sehol életemben még nem hallottam, — hogy az abonensek tartják fenn a milanói Scalát, a kormány semmiféle szubvenciót nem ad hozzá, hanem kibérlik egyesek páholyaikat és fizetik a deficitet is. Ha Milanóban igy van, ha Londonban nincs opera, csak staggione, ha Párizsban csak három-négy hetenként van operaelőadás, akkor nekünk szegény embereknek miért kell egy fényes operát fentartanunk! (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Szijj Bálint : Amikor én beszéltem erről, lesajnáltak !) Hol van itt a szanálási akarat ? Hol van itt a nemzetnek az önbecsülése, hogy belátná, hogy olyan nemzetnek, amely éhezik, nem kell ilyen opera, hanem adják azt bérbe annak, akinek tudják. Méltóztassék nekem megmondani, mennyibe kerül az az opera ? Tudja-e azt valaki ? Én hallok olyan honoráriumokról, amelyekhez képest a ministerek szegény díjnokok fizetését kapják. De ki tudja önök közül, hogy mibe kerül az opera ? A Nemzeti Színházat fentartom, mert tényleg nemzeti szükséglet, azt nem pótolhatja semmi. De nem tudom megérteni, hogy azért a néhány ezer muzsikális emberért és azért, hogy néhány magyar operát adjanak elő/miért kell ezt a rettentő terhet viselnünk. Ezt szanálásnak, a kiadások apasztásának nevezik nálunk ! Én csak felvetettem ezeket a pontokat és azt mondom, ha a népnek kenyere nincs, vagy drága kenyere van, akkor miért ez a luxus ? Ez nem való szegény ember számára ! Majd ha megsegít a magyarok Istene bennünket és megint olyan pénzügyi budgetunk lesz, amelybe újból beállíthatjuk ezt a nagy kiadást, én leszek az első, aki örömmel és büszkeséggel fogom mondani, hogy csináljuk meg ismét, mert hasznos szolgálatot tett nekünk a múltban. De nehéz
