Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó i5-ért, kedden. 273 fentartani egy intendánssal egy Operát, amely minden nap előadásokat tart, amikor pedig látjuk, hogy a külföldi Operák a lehető legkisebb kart alkalmazzák. Nálunk dőzsölnek a luxusban, a pénz kiadásában és ezt nevezik önök szanálási javaslatnak. Erre az a 250 millió frank nem elég, legyenek ezzel tisztában. Elsősorban meg kell állapitanunk, hogy mi szegény emberek vagyunk és szegény emberek módjára akarunk berendezkedni Î ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek kimondása és betartása nélkül egy lépést sem tehetünk. (Szijj Bálint : Ugy van !) De más szempontból is szükséges, hogy mi szerényebb viszonyokat mutassunk. Nagyon sok a szegény ember Magyarországon (Ugy van ! a bal- és a szelsőbaloldalon.) és ez a sok szegény ember látja maga mellett a gazdagságot ; amint én ezt annakidején Konstantinápolyban és Kairóban tapasztaltam, hogy a legfényesebb szultáni palota mellett volt a beduin kis kunyhója, láttam ott a szegénységet a dőzsölő kényúr mellett. Itt pedig látom az egyik oldalon azokat, akiknek sok pénzük van ahhoz, hogy kitűnően élhessenek, mig a másik oldalon látom azoknak sápadt arcát, akik nem tudják megszerezni maguknak a mindennapi falatot. És ezeket az állam is kénytelen a forgalmi adó révén a legerősebben sújtani, sokkal erősebben, mint a gazdag embereket. Addig pedig fentartunk egy operát állami pénzből, a szegények adójából, a forgalmi adóból, vagy kölcsön utján, holott el vagyunk adósodva az egész vonalon. Bocsánatot kérek, önök ezt a lelkiismeretükkel nem fogják tudni összeegyeztetni, és meg vagyok róla győződve, hogy ebben a tekintetben változás fog történni az egész vonalon. (Kuna P. András : Mi nem járunk az Operába ! — Derültség. — Fábián Béla : Mi nem is gyanusitottuk meg Kuna bácsit ! —- Derültség. —• Szeder Ferenc : És ennek ^ellenére fennáll az Opera I — Farkas István : Ő a Magyar Faluba szokott járni, hogy megismerje a falut ! — Kuna P. András : Megyek is ! — Folytontartó derültség.) Elnök : Kuna képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Sándor Pál : Legyen szabad itt arra figyelmeztetnem a t. Nemzetgyűlést, hogy a szanálási javaslat körül igen fontos szerepe lesz a magyar kereskedelemnek, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mely ma árván áll. Nincsen foglalkozás, amellyel mostohábban bántak volna el, mint a kereskedelemmel. (Ellenmondások jobbfelől.) Még sokkal mostohábban mint a szocialistákkal ! (Farkas István : Hát ez is lehet ? Ez már nem lehet ! —• Derültség jobbfelől.) Még sokkal mostohábban mint a szocialistákkal ! (Farkas István : Ez már nem lehet!) Én szívesen kvittirozom, talán nem ismerem annyira a helyzetet. (Dénes István közbeszól) Elnök : Dénes képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni I Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! A kereskedelemnek a jövőben Magyarországon igen nagy szerepe lesz és ennek az országnak mindent el kell követnie, hogy a kereskedelmet erősitse. Már egyszer voltam szerencsés itt a Házban kifejteni, hogy Magyarország különösen alkalmas arra, * hogy tranzit-kereskedelmet fejtsen ki. Ezt a tranzit-kereskedelmet lehetetlen kifejteni akkor, ha a mi viszonyaink rosszabbak, a mi kereskedőink megterhelése nagyobb, mint pl. Bécsben, amelyet ugylátszik a kisentente választott magának központjául a mi hanyagságunk és indolenciánk folytán. Tessék elképzelni azt, hogy egy román ember idejön és itt vásárolni akar. Akkor elsősorban meg kell neki birkóznia hatóságokkal, hogy kiviteli engedélyt adjanak. (Farkas István : Igaz !) Azután meg kell neki birkóznia a Devizaközponttal, hogy engedje neki ezt a valutát kivinni, azt a másikat behozni. Meg kell birkózni például a vámhivatallal is, amely száz meg százezer csomagot hónapokig ott tart és nem tud mozogni s emiatt az emberek nem kapják meg az áruikat. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Meg kell birkózni még a vasúttal is addig, amig az illető kiszállíthatja az árut. (Ugy 'tan ! a szelsőbaloldalon.) Ezzel szemben Bécsben megveszi az árut, — nincs Devizaközpont, nincsen hatósági engedéshez kötve se import, sem export — és egyszerűen hazaviszi magának az árut. Már bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, képzeljék önök magukat valakinek a helyébe, aki vásárolni akar. Ha neki választása lehet abban a tekintetben, hogy hol vásároljon, ott-e, ahol megkönnyitik neki a kivitelt, vagy ott-e, ahol azt megnehezitik : akkor azt hiszem, nem fér kétség ahhoz, hogy oda fog menni, ahol könnyebben bonyolíthatja le üzleteit. Pláne, mikor még azt is látja, hogy Bécsben sokkal jobban lehet mulatni is, mint Budapesten. Ne méltóztassék ezt a kérdést lebecsülni, ennek a tranzit-kereskedelemnek rendkivül nagy jövője van ; de csak akkor, ha mi megadjuk mindazokat a könnyebbségeket, amelyeket más államok megadnak és amelyekről már voltam bátor a tarifákkal kapcsolatban beszélni, igy pl. a vasúti tarifánál is megadjuk azt a könnyebbséget, amely szükséges, hogy más államok leszállított tarifájával versenyezhessünk. Igaz, hogy ezek szakkérdések, mégis fel kellett őket általánosságban hoznom, mert a szanálás nem sikerülhet kereskedelem nélkül ; teljesen kizárt dolog, hogy azt a kereskedelem nélkül kereszt ül vihessük. Ha a mi kereskedelmünk teljesen elszegényedik és lerongyolódik, azon lehet segiteni, mert jönnek mindig ujabb elemek, de ha megszűnünk kereskedelmi város lenni és az internacionális kereskedelem átteszi a székhelyét Bécsbe, abban a pillanatban a tranzit-kereskedelem ránk nézve, —> mindamellett, hogy a Duna mellett fekszünk, — teljesen elveszettnek tekinthető. Méltóztassék ezt a kormánynak megfontolni, méltóztassék megkönnyíteni a kereskedelmet az egész vonalon. Tessék azt a rémitő ballasztot, amelyet a háború és forradalom hozott magával, elseperni és a szabadkereskedelmet mennél előbb sürgősen, minden kényszer fentartása nélkül helyreállítani. (Felkiáltások jobbfelől : Ezt tesszük íj ígéreteket kaptunk, de azok megvalósítását még egyetlenegy ponton sem észleltük. T. Nemzetgyűlés ! Még a gyárakról is óhajtok néhány szót mondani. A gyárakat most ismét megsarcolják vagyonadóval. Milyen különbség ! Mi most az önálló vámterület alapján állunk. Mikor a közös vámterület alapján álltunk Ausztriával, akkor Magyarország lehető nagy szub. venciókat adott gyáraknak csak azért, hogy ezek létrejöjjenek, nagy állami megrendeléseket adott nekik és minden tekintetben kényeztette őket.