Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. 253 szakra nézve az adót az időszak letelte után kinyomozott jövedelem eredménye alapján kivetni. Ilyen adóknál a helyes adóztatás, stb.« Ez tehát már eleve megállapitja azt, amit már eddig is hangoztattunk, hogy a legpontosabb, legjobb adófizetők azok a munkások, akiknek keresetéből hetenként levonják az adót, akiktől tehát azonnal befolyik, mig a jövedelem- és vagyonadót rendszerint csak egy esztendő elmultával fizetik be, amikor a pénz devalválódott, amikor az állam a jövedelem- és vagyonadóból aránylag értéktelenebb pénzben kapja azt az adót, amelyet a munkástól teljes értékben megkap, mert a munkástól abban az időben kapja meg, amikor az adó esedékes. Az aranykoronára való áttérés lehet helyes, lehet helytelen, azonban bizonyos, hogy a munkások keresetéből mindjárt befolyik az adó az állampénztárba, mig a vagyonadók után csak később. A jövedelem- és vagyonadó csak kisebb része az állami jövedelemnek, mig a fogyasztási adók, a közvetett adók nagy tételek, amelyek nagy összegeket tesznek ki. S itt azt látjuk, hogy a jövedelemadó szintén nagyobb, mint a vagyonadó. Azt látjuk ennél az adózási rendszernél, hogy a vagyon kiméivé lett, ellenben a kisemberek, minél kisebbek és minél kisebb vagyonuak, annál nagyobb arányban lesznek megadóztatva és lesznek igénybevéve ezek a szanálási terv végrehajtásához. Azt látjuk ugyanis, hogy a jövedelemadó felmegy 40%-ra, mig a vagyonadó 16 millió aranykoronánál éri el az 1%-ot. A vagyon tehát sokkal kisebb arányban adózik, mint a jövedelem. Rendben van. De mi célja annak, hogy a vagyonra kisebb adókulcsot vessünk ki, mint a jövedelemre ? Mit jelent az a jövedelemadó pl. a városi polgárságnál? A jövedelemadó jelent a kevés gazdag embernél is nagy összeget, de nagyon gazdag ember kevés van s azt vagyonilag is meg lehetne kellőképen adóztatni, ha a vagyonát erősebb progresszivitással adóztatnák meg. A jövedelemadóval ellenben a nagy tömegek vannak megadóztatva és pedig erős progresszivitással. Tessék elképzelni egy ujságirót, egy magántisztviselőt, egy gyári tisztviselőt, aki megfizeti az ő kereseti adóját, illetőleg levonja tőle a munkaadója, de azonkivül fizet jövedelemadót is. Tessék elképzelni, hogy ezek meg vannak róva erősen progresszív módon jövedelemadóval. Ugyanigy az ügyvéd és az orvos is. De tessék elképzelni ezenkívül azt, hogy a nagygyáros, a nagytőkés, a nagy részvénytulajdonos,' a tizezermeg harmincezerholdas nagybirtokos is fizet ugyan jövedelemadót, de vagyonadót sokkal kisebb arányban fizet. Tehát itt is a produktivitást adóztatják meg, nem a vagyont, holott a vagyont kellene nagyobb arányban megadóztatni, mert ha a terheket igazságosan akarjuk megosztani, akkor az volna a természetes, hogy a vagyonadónál is erősebb progresszivitás legyen, amely azután az illető vagyon teherbírása szerint oszlanék jneg és ez igazságosabb teherviselést jelentene. (Örffy Imre előadó : A vagyonadó kulcsa még súlyosabb, mint a jövedelemadóé. Tessék összehasonlítani.) Nem súlyosabb, hiszen meglehetősen részletesen ismerem ezt a kérdést. De tény az, hogy különösen a földadónál, amelyről Erdélyi Aladár t. képviselőtársam olyan nagy vehemenciával és lelkesedéssel beszélt, roppant nagy igazságtalansággal találkozunk. (Janka Károly : Erdélyi meggyőző érvekkel beszélt !) Én is mindjárt beszélek meggyőző érvekkel. Meggyőző érvekkel lehet beszélni általánosságban, és amit Erdélyi képviselőjur általánosságban mondott, azt aláirom, de igaz az, amit állítunk, hogy a kataszter keretében nincs progresszió. Ha pedig nincs progresszivitás, az mindig igazságtalan. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) így tehát az egész felépített érvelés igazságtalan. Nem mondom azt, hogy az 5—10 holdas gazda nincs nagyon megadóztatva, sőt ismerek a Dunántúl vidékeket, ahol a 3—5 holdas gazda is rettenetesen agyon van nyomorítva adóval, mert terméketlen a földje, s ha kivesz a szőlője, a földjét abszolúte nem használhatja semmire sem, pedig az első osztályba van sorozva a földje, ami szintén igazságtalan. Ezt mind elismerjük. De nem is erről van szó, hanem arról, hogy a kataszter keretében nincs progresszivitás, s ha nincs progresszivitás, ha a kisembernek annyi terhet kell viselnie, mint a nagynak, ez igazságtalan. Ezzel megdől Erdélyi t. képviselőtársamnak vehemens indokolása. Mi nem zárkózunk el az adózástól. Hiszen a munkástól a kereseti adóját minden szombaton pontosan levonják, az pontosan befizeti az adóját mai értékben, mig az a nagybirtokos egy évben egyszerre fizeti be az adóját olcsóbb, értéktelenebb pénzzel. Mi nem tiltakozunk az ellen, hogy mindenki részt vegyen a terhek viselésében, de csak vagyoni erejéhez mérten vegyen részt. Nem azért kívánjuk ezt, mintha gyülölnők a vagyont, hanem azért, mert nincs más módszer arra, hogy a közterhek igazságosan legyenek elosztva, mint a progresszivitás a teherbírás arányában. S ha már a földről van szó, méltóztassanak nekem megengedni, hogy ismét hangsúlyozzam azt, amit már, azt hiszem, az adójavaslatok tárgyalása során is elm ondottan, hogy nemzeti szempontból, az országban élő össznépesség szempontjából is kell azt a kérdést elbírálni, hogy kik birják el jobban a terhet, hogy azután ezzel a teherviseléssel is hajtsunk lehetőleg minden termelési ágat a produktivitás, a többtermelés felé, mert ezzel is lehet hajtani. Tessék elhinni, hogy például a telekértékadó többet jelentene az építkezés szempontjából, mint akármityen más szubvenció. Amely államban —• igy pl. Németországban — bevezették a telekértékadót, ott ennek kitűnő hatása volt az épitkezésre. Nálunk is nagyobb eredményt tudnánk az építkezés terén a telekértékadóval elérni, mert hiszen akkor nem fizetődnék ki annak a telektulajdonosnak az, hogy a vityillóját, az istállóját itt tartsa a város kellő közepében a telkén, hanem eladná a telkét, amelyen azután építenének, vagy maga építene azon. Ilyen kényszerítő eszközöket itt is alkalmazhat az állam a közérdek szempontjából, mint ahogy más téren is alkalmaz kényszerítő rendszabályokat. Ezeket a szempontokat itt is szem előtt kell tartani az állam minden intézkedésében, főleg azonban a nagybirtoknál, A nagybirtok birja a terhet s ha birja, akkor rá kell róni. A nagybirtoknak van módja arra, hogy , ezt a többterhet még több termeléssel kihozza. A földbirtokokon folytatott gazdálkodást a jövőben tisztán a mezőgazdasági termelésre, a szemtermelésre felépíteni annál veszedelmesebb, mert ez csődöt fog mondani évtizedek múlva. Ha itt megindul a nemzetközi forgalom, ha szanálódik a B4 r
